Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-03-16 / 6. szám

2012. március 23. 13 Paksi Hírnök Díjaztuk őket Ahol a szorgalom családi vonás A munka becsületére hamar megtanította az élet Vidá­­kovics Sámuelt, a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány egykori díjazottját, aki bár ha­marabb felnőtté vált, mint kor­társai, ennek számos pozitív hozadékát érzi. A 23 éves fiatalember a Deák Fe­renc Általános Iskolában kezdte meg tanulmányait, ahol édesany­ja szorgos felkészítésének kö­szönhetően első osztályos korá­tól sikerrel szerepelt a szavaló­versenyeken. Helyi, megyei és országos szinten is elnyerte az el­ismeréseket, így tehetségét De­ák-díjjal jutalmazták. A költészet szeretete ellenére szakmát szere­tett volna szerezni, így tanulmá­nyait az Energetikai Szakközép­­iskolában folytatta, ahol pénz­ügyi-számviteli ügyintézőként végzett. A technikusi évet már magántanulóként folytatta, ugyanis állást kapott a Paksi Víz­mű Kft.-nél. Talán vita nélkül ki lehet jelenteni, nem túl gyakori, hogy egy 18 éves fiatalember­nek állást ajánlanak, Sámuel esetében azonban ez a kitartás és céltudatosság eredményét pél­dázza. Középiskola első osztálya óta nyaranként folyamatosan a cégnél dolgozott diákmunkás­ként, így hamar beletanult az ott végzendő feladatokba, az állás­­ajánlat mégis váratlanul érte. Bár tisztában volt vele, hogy munka mellett már nehezebb lesz tanul­ni, mégis úgy vélte, a kinálkozó lehetőséget nem szabad elfecsé­relni. — A nyugalmas diákéveket megszakítva hamarabb felnőtté válik az ember, de úgy gondol­tam, hasznos lesz a munkával né­mi egzisztenciát teremteni és megalapozni a továbbtanulási le­hetőségeket - mondta Sámuel. Jelenleg utolsó évét végzi a dip­loma előtt a Dunaújvárosi Főis­kolán gazdálkodás és menedzs­ment szakon. Lassan öt éve dol­gozik a Paksi Vízmű Kft.-nél ügyfélszolgálati munkatársként, méghozzá nem kis sikerrel: ta­valy a IX. Országos Ügyfélszol­gálati Versenyen egyéniben el­nyerte a legkiválóbb személyes ügyfélkiszolgálásért járó díjat. Úgy véli, a szakmai kihívások­hoz, a panaszos ügyek kezelésé­hez nagyszerű muníciót ad jó kommunikációs képessége. - A türelem mellett rá kell éreznie az embernek, kit hogyan kell kezel­ni, a konfliktusok mögött milyen gondok rejlenek, hogyan lehet segíteni egy anyagi gondokkal küzdő ügyfélnek - fejti ki Sámu­el. Amellett, hogy jó kommuni­kációs képességét nap mint nap hasznosíthatja munkája során, máig számtalan felkérést kap versmondóként kiállításokon, városi rendezvényeken, esküvő­kön, könyvbemutatókon. Azt vallja, az elismerések mindig többre sarkallják és arról biztosít­ják, hogy jó irányba halad. Mint mondta, náluk a szorgalom csa­ládi vonás, ma sem unatkozik egy percet sem, ha nem dolgozik, akkor sportol, de gyermekkorá­ban is mindig tudta, mi a dolga: már kicsiként is mindent gyűjtö­getett és később első fizetését is félrerakta. Bár nem kapott zseb­pénzt, ha elvégzett valamit, azt jutalmazták, így nevelték rá a munka becsületére. Matus Dóm Nem tudna alkotás nélkül élni Egész márciusban látogatható Hunyadi Rita egyedi textilalkotásainak kiállítása a Csengey Dénes Kulturális Központban. A fi­atal kézműves neve már sokak számára is­mert lehet, ugyanis egyedi, kézi készítésű táskái iránt Európa-szerte érdeklődnek. Rita, akinek gyönyörű csellójátéka a városi ren­dezvényekről szintén ismerős a paksi zene­kedvelő hallgatóság számára, a Vak Bottyán Gimnázium tanulójaként végzett Pakson, majd a Pécsi Tudományegyetemen tanult to­vább védőnőként. Mint mondta, világ életé­ben az anyaságra készült, ezért világos cél volt számára, hogy a nők életének legszebb szakaszában foglalkozhasson velük. Diplo­mája kézhezvétele után a szakmájában he­lyezkedett el, mára mégis jelentős kitérőt vett az élete. Az államvizsga nyomasztó idő­szaka után, a szabadulni vágyásban született meg az az ötlet, hogy alkotással ereszthetné ki a felgyülemlett feszültséget, ilyen körül­mények között készítette el élete első tíz, sa­ját kézzel varrt táskáját, számol be a kezde­tekről. Azóta 700 táska talált gazdára, főként internetes kézműves oldalakon keresztül. Az egyedi készítésű alkotásokra külföldön nagy igazán a kereslet, így nem csoda, hogy immár Lengyelországból, Angliából, Er­délyből, Svájcból és Németországból is megkeresték a vásárlók. Táskái sikeréről szólva úgy fogalmaz, a kézzel készített ter­mékeknek máig nagyobb az értéke a tucat­áruval szemben, hiszen abba a tervező bele­teszi önmagát. Hozzátette, pontosan ez, az alkotói szabadság megőrzése nehezíti olykor a munkát, a fejlődést, hiszen a megrendelő­ket is ki kell elégíteni, mégsem kezdhet futó­szalagszerűen gyártani, hiszen a lényeg ép­pen az egyediségben rejlik. Rita elárulta, nemrég kereste meg egy angliai divatcégnél dolgozó magyar azzal a kéréssel, készítene-e a vállalat számára is táskákat, de egyelőre di­lemmát okoz számára a minőség és mennyi­ség közötti egyensúly fenntartása. Munkáit már itthon is számos helyszínen bemutatta: a kapolcsi Művészetek Völgyében, Pakson a Hagyományőrző Magyarok Napján, az ad­venti vásáron és a városi kézműves rendez­vényeken is. Rita elárulta: alkotás nélkül nem tudná elképzelni az életét, bár felnőtt fejjel, autodidakta módon tanulta a szabás­varrást, gyerekkora óta mindig bíbelődik va­lamivel, még a tévénézés sem telhet el anél­kül, hogy ne lenne egy hímzés vagy gyöngy­fűzés a kezében. Úgy véli, felszabadító érzés alkotni, és hogy az egyszerű ötletekből új do­log születik. Elárulta, kreativitását szüleitől örökölte, akik arra nevelték, ha szüksége van valamire, önállóan oldja meg, ne rögtön a boltba rohanjon érte. A kulturális központ időszaki kiállításán textilből készült kitűzőit, hajpántjait, gyermekjátékait tekinthetik meg az érdeklődők. -md-

Next

/
Thumbnails
Contents