Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-03-16 / 6. szám

Paksi Hírnök 8 2012. március 23. Egyedülálló ipartörténeti gyűjtemény Atomenergetikai Múzeum nyitotta meg kapuit az erőmű területén. Azért van szükség ilyen múze­umra, hogy tudományos meg­alapozottsággal lehessen tájé­koztatni az embereket az atom­energia hasznosságáról és fon­tosságáról, fogalmazott Pálin­kás József az Atomenergetikai Múzeum megnyitóján. A léte­sítményt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke Ham­vas István vezérigazgató társa­ságában avatta fel. Ezt megelő­zően kiemelte, fontos, hogy összegyűjtötték az atomerőmű létesítésének és üzemeltetésé­nek relikviáit, és emléket állí­tanak annak a jelentős munká­nak, ami az erőmű létrehozása volt. Lényeges, hogy ezt szak­mailag megalapozottan, tudo­mányos igényességgel mutas­sák be. Mint mondta, az ország számára fontos, hogy Pakson a világ legbiztonságosabbjai kö­zé sorolt atomerőmű működik, és rendkívül lényeges, hogy megértse a közvélemény, a fel­növekvő nemzedék, hogy erre még sokáig szükség lesz. Hamvas István az atomener­getika történetét foglalta össze dióhéjban. Mint mondta, igen rövid idő telt el, amióta a nuk­leáris iparág megjelent a vilá­gon, amelyben röviddel azután hazánk is érdekeltté vált. Igen­igen hamar megszületett a bá­tor döntés, hogy Magyarorszá­gon épüljön atomerőmű, fogal­mazott a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Mint mondta, ez olyan, mint egy családban az utódvállalás, sen­kire át nem ruházható, soha le nem tehető felelősséggel jár. Az Atomenergetikai Múze­umban számos primer- és sze­kunderköri berendezés helyet kapott, eszközök, gépek, ame­lyeket sok esetben a MÉH-te­­lepre kerüléstől mentettek meg. A munkában Beregnyei Miklós üzemtörténész járt élen, aki évtizedek óta szorgal­mazza az iparág tárgyi emléke­inek gyűjtését. Előbb Mittler Istvánban, a társaság jelenlegi kommunikációs igazgatójában, majd Baji Csaba korábbi ve­zérigazgatóban, az MVM je­lenlegi elnök-vezérigazgatójá­ban talált támogatóra. Még igy is hosszú évek kellettek, hogy a nagyközönség elé tárják a múzeumot, amely a Karbantar­tó és Gyakorló Központ (KGYK) szomszédságában ka­pott helyet. Mint Mittler István mondta, a látogatóközpontban évente több mint harmincezer látogatót fogadnak, a múzeum megnyitásával várhatóan ez a szám nőni fog. Lapunk kérdé­sére azt is elmondta, hogy már körvonalazódik egy elképzelés arról, hogy a múzeumot és a KGYK-t az üzemi területről le­választanák, és a szomszédos ökoparkkal összevonva, tanös­vényeket kialakítva egy komp­lex, szabadtéri kiállítási dara­bokat is bemutató parkot hoz­nának létre. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő, kormánybiztos azt mondta: biztos benne, hogy a múzeum megnöveli a régióba látogatók számát, mint aho­gyan abban is, hogy akik meg­nézik a múzeumot, meggyő­ződnek arról, hogy az atomerő­mű rendben, biztonságosan működik. Kiemelte, hogy az erőmű társadalmi elfogadottsá­ga magas, bővítése pedig vál­tozatlanul napirenden van. A múzeum kiállításának te­matikus részei a paksi atom­erőmű építkezési munkálatai­nak és üzemeltetésének törté­netét, illetve tárgyi emlékeit örökítik meg az 1960-as évek­től napjainkig. Akár a valóság­ban, vannak primer- és sze­kunderköri nagyberendezések, amelyek között egy sugárka­pun is áthaladhatnak a látoga­tók, akiknek még arra is van lehetőségük, hogy kipróbálják a fűtőelemátrakást egy maket­ten. Ezen kívül emlékplaket­tek, az erőmű saját kiadványai, a történetéhez kapcsolódó kép­zőművészeti alkotások, rek­lámtárgyak láthatók. A foga­dótérben érintőképernyős in­formációs pultokat „faggathat­nak” az érdeklődök, ugyanitt filmek vetítésére és interaktív játékra is lehetőség nyílik. A múzeum az atomerőmű mellett gyűjti olyan tudományos és oktatási intézmények tárgyi emlékeit is, amelyek érintettek a nukleáris iparban. Könyvtá­rában a szakkönyveken kívül a kutatók rendelkezésére áll a több mint félezer kötetes John E. Kenton hagyaték: az 1948- tól az 1980-as évek elejéig megjelent igen ritka, az atom­energia békés felhasználásá­nak útját feldolgozó kiadvány­ok gyűjteménye. A megnyitó résztvevői között ott volt Szabó Benjamin, az atomerőmű egykori kormány­­biztosa, első vezetője. Paks az életének fontos állomása volt, olyan, amiért érdemes volt élni, mondta. Azt is elárulta, hogy otthonának nincs olyan négy­zetmétere, ahol ne lenne valami paksi évekhez fűződő emlék. A múzeumban nem sikerült talál­nia olyan relikviát, ami különö­sen kedves vagy különleges lenne számára. Ennek egyszerű oka volt: nem adódott rá lehető­sége, annyi kollégával, kedves ismerőssel találkozott. Az első benyomás azonban nagyon jó volt, árulta el.- Ez egy csodálatosan meg­rendezett, gazdag anyag. Ide el kell jönnöm valamelyik uno­kámmal, vagy mindegyikkel. A benyomás olyan, mint mindig Pakssal kapcsolatban. Azt gon­dolom, minden magyar ember büszke a Parlament épületére, én legalább annyira büszke va­gyok Paksra, mert nagy tudás és teljesítmény áll mögötte, és annak eredménye, hogy har­minc év óta a világ legjobbjai között tartják számon. Vida Tünde Fotók: Babai István

Next

/
Thumbnails
Contents