Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-03-04 / 5. szám
2011. március 4. 11 Paksi Hírnök Mostantól a család lesz az első A szülőföld utáni természetes vágyódás mindig élt a szívében, de otthonra talált Pakson - mondja Gutái István, aki negyvenkét év népszolgálat után hamarosan nyugdíjba vonul. Elégedetten tekint viszsza a múltba a jól végzett munka érzésével, és bizakodva tekint a jövőbe, amelyben egészen családjának szeretné adni magát. Gutái István Sárpilisen született és ott járt általános iskolába, majd a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A felvételije nem sikerült, így a szekszárdi nyomdában inasnak állt. 1971-ben megkapta segédlevelét, de nem maradt betűszedő, hanem ismét nekirugaszkodott a felvételinek, ami ez alkalommal sikeresnek bizonyult, így megkezdte felsőfokú tanulmányait Szombathelyen, népművelés-könyvtár szakon. Az utolsó szemesztert már levelező tagozaton végezte el, ugyanis időközben rábízták két Celldömölkhöz tartozó társközség, Alsóság és Izsákfa művelődési házának, illetve klubjának vezetését. Időközben megnősült, majd párjával 1977-ben hírét vették, hogy Pakson művelődési központ épül, így hátrahagyva Celldömölköt, ahol korábban együtt fészket raktak és megszületett két fiuk, az atomvárosban folytatták közös életüket. István a művelődési központban tartalmas szakmai tevékenységet folytatott. Az ott csellengő fiataloknak először rocktörténeti előadássorozatot, majd erre építve rockmozit szervezett. Szívesen emlékszik a Truffaut filmklubra, és a ma is kedvelt határon túli fiatalok olvasótáborára. Citerazenekart alapított, amelyben maga is játszott, hiszen, mint tudjuk, értője ennek a hangszernek. A dunakömlődi Ispiláng Diák Színjátszókor is az ő nevéhez fűződik, és együttműködött a bölcskei felnőtt színjátszókörrel. Két kitérőt tett, négy évet a dunaföldvári művelődési házban dolgozott, illetve 1999-től a Paksi Hírnök főszerkesztője volt, amelynek elindítását korábban szorgalmazta. 2002. január elsejétől nevezték ki a paksi városi könyvtár élére. Időközben elvégezte az ELTE-n a kiegészítő egyetemi szakot, ezeket az éveket a legszebbként tartja számon tanulásában. Emlékszik, hogy az első vizsgára menet annyira szorongott, hogy szinte vacogtak a fogai, mert a kiadott irodalomjegyzéket képtelenség volt elolvasni és tartott a számonkéréstől, ám kellemes meglepetés érte. Tanára ugyanis nem arra volt kiváncsi, hogy mit nem olvasott el, hanem arra, amit igen. Ez végig jellemző volt az egyetemi évekre, azaz, hogy felnőttnek és partnernek tekintették a hallgatókat. A népművelést István belső indíttatásból választotta, amiben szerepe volt Bogár István igazgató-tanítónak, aki a sárpilisi népi együttes vezetője és a helyi kulturális élet szervezője volt, valamint Mayer Ágota tanítónőnek, aki szintén a művelődés szervezésében tevékenykedett. A könyvtárban szakmailag és emberileg is elfogadó közösségre talált. A megye városi könyvtáraiban dolgozó kollégái jóvoltából István lett a városi könyvtárak küldötte az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnökségében, és ezzel részese a könyvtáros szakma egyik csúcsán születő, az országon áthullámzó olyan döntéseknek és kezdeményezéseknek, mint az Internet Fieszta vagy az Őszi Könyvtári Napok.- Emlékezetes pillanatokból szerencsére itt is volt bőven -mondja István. Az önkormányzat képviselő-testületének jóváhagyásával 2003-ban a városi könyvtár felvette Pákolitz István nevét. Az ötvenéves évfordulóra megjelentették az első Hiador könyvet, amelyet aztán minden évben újabb követett, az 1956-os évfordulóra pedig Károly János Requiem című zeneművét is kiadták cédén. Több alkalommal látogatott el kollégáival karöltve határainkon túlra, szoros kapcsolatot építettek ki és ápoltak a testvértelepüléseinken működő könyvtárakkal. Nagy lépés volt, amikor 2009. január elsején Bézi Sándomé vezetésével elindították a kistérségi mozgókönyvtári ellátást, 2005-ben a számítógépes leltárt, de az a pillanat is, amikor 2002. augusztus 5-én, pontban délután egy órakor áttértek a számítógépes nyilvántartásra és kölcsönzésre. - Haladni kell a korral és nem szabad becsukni az ajtót az informatika előtt, ugyanakkor érzékenynek kell lenni a könyvtár szerepének megőrzésére, azaz más olvasócsalogató programokat életre hívni - mondja az igazgató. A felidézettek csupán töredékét jelentik annak az élménytámak, amely hamarosan lezárul István számára, hiszen negyvenkét ledolgozott esztendő után nyugállományba vonul. Ez azonban nem jár együtt azzal, hogy tétlenségbe burkolózzon. Mint mondja, a népszolgálat nagyon sok energiáját elvitte, ezért most szeretné egészen a családjának adni magát, de a kertészkedésre, ráérősebb olvasásra, írásra is több időt kíván szentelni, csakúgy mint a szemlélődésre az áldás és békesség híveként. Autóval közlekedni továbbra sem igen fogjuk látni, inkább, ahogy megszokhattuk tőle, gyalogszerrel rója a város utcáit, miközben meg-megáll beszélgetni. Kohl Gyöngyi
