Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-02-18 / 4. szám
Fotó: Molnár Gyula 2011. február 18. 19 Paksi Hírnök Felébreszteni egy jobb élet igényét Berki Attila azt vallja, hogy munkával, becsülettel lehet társadalmi elismerést kivívni. A cigány kisebbségi önkormányzat új elnöke rengeteg tervvel, hatalmas lendülettel fogott a munkához. Azt tervezi, hogy az irigységre alapozva éri el, hogy a cigány családokban felmerüljön az igény a jobb életre. Mindennapos vendég lett a városházán, az oktatási intézményekben Berki Attila. A paksi cigány önkormányzat 35 éves elnöke naponta járja a romák lakta utcákat is, családokat látogat. Ahogy mondja, új alapokra akarja helyezni a cigányok érdekképviseletét, ami egyébként nem teljesen idegen számára, édesapja, Berki Elemér két cikluson át vezette ezt a testületet. Nemcsak a tőle öröklött érdeklődés, hanem az ösztönzések sarkallták, hogy nekivágjon. Sokan mondták: „az öreg is jól csinálta”, szívesen látnák, ha ő is megpróbálná. Abban, hogy így döntött, sok minden közrejátszott. Egyrészt az, hogy vállalkozása jól működik, biztos megélhetést nyújt családjának és még néhányaknak, így megengedheti magának azt, hogy másokért tegyen úgy, hogy ne a pénzszerzés legyen számára az elsődleges. Döntése mögött van az is, hogy 2005-ben egy komoly betegség miatt élet-halál között volt, átértékelt bizonyos dolgokat. — Másképp fordulok az emberekhez. Mindenkinek átérzem a problémáját és nagyon elhivatott vagyok. Nem a pénz dominál, segíteni akarok - mondta. A neje eleinte nem örült ennek a döntésnek, tudván, hogy így kevesebb ideje lesz a családra. Attila 1996-ban nősült, két fiuk 10 és 13 éves, a Deák Ferenc Általános Iskolába járnak. Apjuk egyébként tősgyökeres paksi, sőt még édesanyja is itt született. Hatan vannak testvérek, három fiú, három lány. - Mi a ’90-es évek, a rendszerváltás óta kezdtük a vállalkozást, azelőtt nagyon szegényesen éltünk, de munkával elértük, hogy megbecsüljenek bennünket - idézi fel Berki Attila. Bodzázni, csigázni, szilvázni jártak, az apja téeszben dolgozott, otthon sertéseket neveltek. - Édesapámtól azt tanultam, hogy csak munkával lehet kivívni társadalmi rangot. És becsületességgel, az a legfontosabb. Mert ha valaki becsületes, azt megbecsülik - vallja. Azt mondja, úgy érzi, ha így dolgozik, nincs hátránya, egyenlő emberként kezelik. Megesett, hogy fenntartásokkal fogadták, de ők korrektül elvégezték a munkát és a korábban kétkedő megrendelő továbbajánlotta őket. Édesanyja - mint elárulta - alacsonyan iskolázott, neki igazából a szíve volt a helyén, ő tartotta össze a családot. Attila gyakran elkísérte apját, amikor még ő volt ckö-elnök, segédkezett neki, látta a problémákat. így azt is, hogy az elmúlt években a testület tagjai nem másokkal, hanem magukkal foglalkoztak, szavai szerint a „vezetők lejáratták az embereket”. Tudja azt is, hogy most ő is a kritikák kereszttüzébe kerül, de szerinte az élet minden területén vannak ellentétek és kihívások - Ezt le lehet küzdeni - szögezte le. Szeretne tanulni az elődök hibájából, közvetlenebb lenni az emberekkel. Úgy látja, hogy így többen segítenek, jobban felszínre jönnek a problémák, amiket együttes erővel meg lehet oldani. Szerinte legnagyobb gond - persze nem csak Pakson - a munkanélküliség, az oktatásbéli hiányosságok. A fiatalokat már arra kell tanítani, hogy szakmát szerezzenek. Annak a generációnak, amelyik ezt nem tette meg, megélhetést kell biztosítani, hogy el tudják tartani családjukat. Elismerte, négy év biztosan nem lesz elég a gondok megoldására, de arra igen, hogy eredményeket érjenek el. Hozzátette, sok a teendő itt is, de Pakson kevesebb a gond. Sajnos, a cigány közösség nem összetartó, azon sokat kel! javítani, de a körülmények jók. Nem közösítik ki a cigányokat, ezt gyerekein is látja, úgy gondolja, semmilyen hátrány nem éri őket származásuk miatt. Arra tanítja őket, hogy azt soha ne is tagadják meg. - A világ legjobb városának nevezném Paksot. El nem hagynám semmilyen külföldi városért. Az emberek pozitívan állnak hozzánk, országos szinten nem lehet összehasonlítani más várossal. - Én szeretem Paksot - fogalmazott.- Nem sértődöm meg, sőt büszkén vállalom a cigányságomat - mondja. Hozzáteszi, büszkeségének az ad alapot, amit sikerült elérniük. Elismerést vívtak ki, jó példát tudnak mutatni, amit talán a fiatal generáció követni fog. Mint elmondta, ő az integráció híve és nem várja, hogy mások fogadják el fenntartások nélkül, ő is igyekszik alkalmazkodni. Ennek - húzta alá - szerinte semmi köze nincs a hagyományaikhoz, ettől függetlenül ő szereti a cigányok kultúráját, zenéjét, és bízik abban, hogy ezek nem merülnek feledésbe. Tudja, hogy nem könnyű feladatra vállalkozott, hiszen sokakkal nem lesz egyszerű megértetni, hogy tanulással, munkával van lehetőség jobb életre, de ő biztos a sikerben, mert szerinte ennél roszszabb már úgysem lehet. Az a terve, hogy egy kisebb kört bevonva a többiekben felébreszti az irigységet. Ha egy rétegnek meg tudják tanítani, hogy tartsa rendben a portáját, járassa iskolába a gyerekét, és ezáltal jobb élete lesz, mások pletykálnak majd róluk, megirigyelik és követni akarják őket. Nagy tervei vannak a közösségi házzal, s úgy gondolja, már most nagy eredmény az, hogy sikerült elérni, hogy megkapják. Azt is fontosnak tartja, hogy mindenki tárgyalópartnerként tekint rá és a városvezetés százszázalékosan a háta mögött áll. Vida Tünde
