Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-07 / 1. szám
Paksi Hírnök 8 2011. január 7. Eletutakat ismertek el 2010-ben kilenc elismerést adományozott a város képviselő-testülete. Az ünnepi pillanatokat a kitüntetettek néhány gondolatával fűszerezve idézzük fel.-Nekem könnyű volt a feladatoknak megfelelni, mert abban a csapatban, amibe beleértem a várost és a kollégáimat, jó együtt dolgozni - mondta Süli János, a Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese, amikor az október 23-i ünnepi testületi ülésen átvette Paks legrangosabb elismerését, a díszpolgári címet. A díjazott harminc éve dolgozik az atomerőműben, volt csoportvezető, osztályvezető, főosztályvezető, igazgató és másfél évig vezérigazgató. Hitvallása, hogy az embernek mindig ott kell megfelelnie, ahol éppen van. Az adódó lehetőségeket nagyon meg kell becsülni, mert sokszor a szerencsén múlik, hogy több alkalmas emberből kinek áll módjában bizonyítani. Az egyén soha nem lehet független az őt körülvevő közösségtől, valódi sikert pedig csak úgy lehet elérni, ha a közösség tagjai együtt dolgoznak a közös cél érdekében. A városért végzett munkájáért 2010-ben Hum Ferenc és Klenk Csaba vehette át a Pro Űrbe emlékérmet. Hum Ferenc tizenhét éve dolgozik a polgármesteri hivatalban, 1997 óta vezeti a műszaki osztályt. Irányítása alatt több jelentős beruházás valósult meg a városban, amelyek közül a Városi Rendelőintézetre emlékszik vissza legszívesebben. Kiemelte, hogy a Pro Űrbe díjat a műszaki osztály csapata nélkül nem kaphatta volna meg, kollégái munkája nélkül nem tudott volna eredményesen dolgozni. A díj még nagyobb erőbedobásra sarkallja, arra, hogy meg tudjon felelni az elismerésnek. Pallérként, ácsként, kőművesként dolgoztak ősei, ami hozzájárult ahhoz, hogy az építészpályára lépett Klenk Csaba. Az építész és felesége egykor Paksot választották otthonuknak, 1993-ban tervezőirodát nyitottak. Az Ybl Miklós-díjjal is elismert szakember számára mindegyik tervpályázaton elnyert munkája kedves, de különösen emlékezetes a gyógypedagógiai tagozatnak otthont adó iskolaépület és az Erzsébet Nagy Szálloda felújítása, amelyhez a régi épület terveit készítette el. A díj a megtiszteltetés mellett elsősorban megerősíti abban, hogy amerre haladnak a szakmájukban, az jó irány, mondta a kitüntetett. A kollégák hatalmas üdvrivalgása közepette vette át N y i r a t i n é Nász Rózsa a köztisztviselők munkájának elismerésére 2004-ben alapított Deák Ferenc-díjat, amelyet kétévente adnak át. A díjazott 1971 óta dolgozik a közigazgatásban, tíz éve az okmányiroda élén. Ahogy a kitüntetett fogalmazott, számára az a legszebb ebben a díjban, hogy azok javaslatára kapta, akikkel együtt dolgozik, akik igazán jól ismerik. Az okmányiroda alapítása óta eltelt tíz évet pedig úgy foglalta össze, hogy az egyre szaporodó feladatokkal a változások évtizede volt. 2010-ben első alkalommal adták át Pakson a „Környezetünkért ’ díjat. Az előző képviselőtestület környezetvédelmi és mezőgazdasági bizottságának javaslatára alapított elismeréssel azoknak mond köszönetét a város, akik sokat tesznek azért, hogy a lakosság kellemes, szép környezetben élhessen. Az elismerést elsőként az 1997-ben alapított Paksi Kertbarátok Egyesület nyerte el. A kertbarátok kiveszik részüket a parkgondozásból, rendezvényeiken, például a Tök jó napon, kertészeti napokon, vagy az önkormányzattal közösen rendezett adventi gyertyagyújtáson a fél város megfordul. Mindannyian szép, kulturált környezetet szerető emberek vagyunk, azért dolgozunk, hogy Paks ilyen legyen - mondta a díjátadáson Pupp Józsefné, a civil szervezet elnöke. Teljesen más korosztály képviselői és más egyéniségek a 2010-es esztendő „Gyermekeinkért” díjasai, ám egyvalami közös bennük: pedagógus hivatásuk. Szabó Istvánná a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanítója. Harminchat éve kezdődött pedagógus pályafutása egyetlen napján sem érzett nehézséget, amikor belépett az iskola kapuján, mindig úgy érezte, hogy szolgálat kezdődik. Semmiféle terhet, gondot nem vitt magával, onnan kezdve csak a gyerekeké volt, akik közül sokan felnőttként sem felejtik el egykori tanítójukat, írnak neki, felköszöntik, meghívják az esküvőjükre. Molnár József a Bezerédj Általános Iskola tanára, ahogy a gyerekek hívják: Jóska bá\ Azt vallja, hogy a pedagógus kezében nagyon nagy hatalom van, hogy milyen értékeket ad át, mire nevel, mit visznek tovább az iskolából a gyerekek. Az ő példaképe a nagyapja, akire séta közben sokan ráköszöntek: „Tiszteletem, tanár úr!” Az akkor már idős tanárember előtt nem csupán azért emelték meg a kalapjukat, mert úgy illik, a köszöntés szívből jött. Ha majdan őt is így köszöntik, akkor érdemes dolgozni, érdemes pedagógusnak lenni - mondta. A gyógyítás öröme és a gyerekek szeretete vezette az orvosi pályára dr. Angyalosi Zsuzsannát, akinek munkáját Pongrácz Sándor-díjjal ismerte el a város. A doktornő végtelenül kedves és mindig nyugodt, ugyanakkor a gyógyításban, a szülőkkel szembeni elvárásaiban következetes. Az, hogy el tudja nyerni bizalmukat, a több évtizedes tapasztalatnak és empátiájának köszönhető, amiben minden bizonnyal szerepet játszik az, hogy maga is háromszoros anya - mondta a díjátadón. Gyógyító szolgálatát 1975-ben Pakson kezdte meg, és bár ma már nyugdíjas, még nem tette le végleg a fonendoszkópot, helyettesít és ügyeletet vállal. A siker nem marad el, ha az oda vezető út elhivatottsággal, munkaszeretettel és bizalommal van kikövezve - vallja Váradyné Péterfí Zsuzsanna, akit „Paks kultúrájáért” kitüntetéssel díjazott az önkormányzat. A Városi Múzeum igazgatója büszkén nyilatkozott arról, hogy az intézmény eredményesen működik, szakmai körökben is egyre ismertebb és elismertebb. (Folytatás a 9. oldalon)
