Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-07 / 1. szám

Paksi Hírnök 8 2011. január 7. Eletutakat ismertek el 2010-ben kilenc elismerést adományozott a város képvi­­selő-testülete. Az ünnepi pil­lanatokat a kitüntetettek né­hány gondolatával fűszerez­ve idézzük fel.-Nekem könnyű volt a feladatoknak megfelelni, mert abban a csapatban, amibe beleértem a várost és a kollégáimat, jó együtt dolgozni - mondta Süli János, a Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki ve­zérigazgató-helyettese, amikor az október 23-i ünnepi testüle­ti ülésen átvette Paks legrango­sabb elismerését, a díszpolgári címet. A díjazott harminc éve dolgozik az atomerőműben, volt csoportvezető, osztályve­zető, főosztályvezető, igazgató és másfél évig vezérigazgató. Hitvallása, hogy az embernek mindig ott kell megfelelnie, ahol éppen van. Az adódó lehe­tőségeket nagyon meg kell be­csülni, mert sokszor a szeren­csén múlik, hogy több alkal­mas emberből kinek áll módjá­ban bizonyítani. Az egyén soha nem lehet független az őt kö­rülvevő közösségtől, valódi si­kert pedig csak úgy lehet elér­ni, ha a közösség tagjai együtt dolgoznak a közös cél érdeké­ben. A városért végzett munkájáért 2010-ben Hum Ferenc és Klenk Csaba vehette át a Pro Űrbe emlékér­met. Hum Fe­renc tizenhét éve dolgozik a polgármesteri hivatalban, 1997 óta vezeti a műszaki osz­tályt. Irányítása alatt több je­lentős beruházás valósult meg a városban, amelyek közül a Városi Rendelőintézetre em­lékszik vissza legszívesebben. Kiemelte, hogy a Pro Űrbe dí­jat a műszaki osztály csapata nélkül nem kaphatta volna meg, kollégái munkája nélkül nem tudott volna eredménye­sen dolgozni. A díj még na­gyobb erőbedobásra sarkallja, arra, hogy meg tudjon felelni az elismerésnek. Pallérként, ácsként, kő­művesként dolgoztak ősei, ami hoz­zájárult ahhoz, hogy az építészpályára lépett Klenk Csaba. Az építész és fe­lesége egykor Paksot válasz­tották otthonuknak, 1993-ban tervezőirodát nyitottak. Az Ybl Miklós-díjjal is elismert szak­ember számára mindegyik tervpályázaton elnyert munká­ja kedves, de különösen emlé­kezetes a gyógypedagógiai ta­gozatnak otthont adó iskola­­épület és az Erzsébet Nagy Szálloda felújítása, amelyhez a régi épület terveit készítette el. A díj a megtiszteltetés mellett elsősorban megerősíti abban, hogy amerre haladnak a szak­májukban, az jó irány, mondta a kitüntetett. A kollégák ha­talmas üdvri­valgása köze­pette vette át N y i r a t i n é Nász Rózsa a köztisztviselők munkájának el­ismerésére 2004-ben alapított Deák Ferenc-díjat, amelyet kétévente adnak át. A díjazott 1971 óta dolgozik a közigazga­tásban, tíz éve az okmányiroda élén. Ahogy a kitüntetett fogal­mazott, számára az a legszebb ebben a díjban, hogy azok ja­vaslatára kapta, akikkel együtt dolgozik, akik igazán jól isme­rik. Az okmányiroda alapítása óta eltelt tíz évet pedig úgy foglalta össze, hogy az egyre szaporodó feladatokkal a vál­tozások évtizede volt. 2010-ben első alkalommal ad­ták át Pakson a „Környezetün­kért ’ díjat. Az előző képviselő­­testület környezetvédelmi és mezőgazdasági bizottságának javaslatára alapított elismerés­sel azoknak mond köszönetét a város, akik sokat tesznek azért, hogy a lakosság kellemes, szép környezetben élhessen. Az el­ismerést elsőként az 1997-ben alapított Paksi Kertbarátok Egyesület nyerte el. A kertba­rátok kiveszik részüket a park­­gondozásból, rendezvényei­ken, például a Tök jó napon, kertészeti napokon, vagy az önkormányzattal közösen ren­dezett adventi gyertyagyújtá­son a fél város megfordul. Mindannyian szép, kulturált környezetet szerető emberek vagyunk, azért dolgozunk, hogy Paks ilyen legyen - mondta a díjátadáson Pupp Józsefné, a civil szervezet el­nöke. Teljesen más korosztály képvi­selői és más egyéniségek a 2010-es esztendő „Gyermeke­inkért” díjasai, ám egyvalami közös bennük: pedagógus hiva­tásuk. Szabó Istvánná a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola tanítója. Harminchat éve kezdődött pedagógus pá­lyafutása egyetlen napján sem érzett nehézséget, amikor be­lépett az iskola kapuján, min­dig úgy érezte, hogy szolgálat kezdődik. Semmiféle terhet, gondot nem vitt magával, on­nan kezdve csak a gyerekeké volt, akik közül sokan felnőtt­ként sem felejtik el egykori tanítójukat, írnak neki, felkö­­szöntik, meghívják az eskü­vőjükre. Molnár József a Bezerédj Ál­talános Iskola tanára, ahogy a gyerekek hívják: Jóska bá\ Azt vallja, hogy a pedagó­gus kezében nagyon nagy hata­lom van, hogy milyen értéke­ket ad át, mire nevel, mit visz­nek tovább az iskolából a gye­rekek. Az ő példaképe a nagy­apja, akire séta közben sokan ráköszöntek: „Tiszteletem, ta­nár úr!” Az akkor már idős ta­nárember előtt nem csupán azért emelték meg a kalapju­kat, mert úgy illik, a köszöntés szívből jött. Ha majdan őt is így köszöntik, akkor érdemes dolgozni, érdemes pedagógus­nak lenni - mondta. A gyógyítás öröme és a gyerekek sze­­retete vezette az orvosi pá­lyára dr. An­­gyalosi Zsuzsannát, akinek munkáját Pongrácz Sándor-díj­­jal ismerte el a város. A doktor­nő végtelenül kedves és min­dig nyugodt, ugyanakkor a gyógyításban, a szülőkkel szembeni elvárásaiban követ­kezetes. Az, hogy el tudja nyerni bizalmukat, a több évti­zedes tapasztalatnak és empáti­ájának köszönhető, amiben minden bizonnyal szerepet ját­szik az, hogy maga is három­szoros anya - mondta a díjáta­dón. Gyógyító szolgálatát 1975-ben Pakson kezdte meg, és bár ma már nyugdíjas, még nem tette le végleg a fonen­­doszkópot, helyettesít és ügye­letet vállal. A siker nem marad el, ha az oda vezető út elhivatottság­gal, munkasze­retettel és biza­lommal van kikövezve - vallja Váradyné Péterfí Zsuzsanna, akit „Paks kultúrájáért” kitünte­téssel díjazott az önkormányzat. A Városi Múzeum igazgatója büszkén nyilatkozott arról, hogy az intézmény eredményesen működik, szakmai körökben is egyre ismertebb és elismertebb. (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents