Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-02-04 / 3. szám
Paksi Hírnök 12 2011. február 4. Egy hétvégi beszélgetés alkalmával került szóba a bajusz és viselésének nemzetiségre is jellemző mivolta, a magyar bajusz és a német bajusz formája. Szó esett még a bajuszkötőről, melynek a katonaságnál való kötelezővé tétele sok bajusz végét jelentette, ugyanis a bakák inkább levágatták a bajszukat, minthogy bajuszkötőben aludjanak. A múzeum gyűjteményében bajuszkötő ugyan nincs, de található néhány fémdobozka „Gründl-féle Duna-menti bajuszpedrő Paks” felirattal, ami jelzi, hogy a bajusz viseletc Pakson divat lehetett, hiszen másképp nem lett volna érdemes saját terméket előállítani. Gründl Tivadar okleveles gyógyszerész egyébként 1901-től az első világháborúig működtette Paks akkori egyetlen patikáját. A bajuszpedrő eredetileg magyar kozmetikai készítmény, készítésének sok egyéni variációja alakult ki gyógyszerészek, borbélyok saját fejlesztései révén. Az úgynevezett magyar bajuszpedrő úgy készült, hogy viaszt, „gummi-” és szappanport vízzel enyhén megmelegítettek, majd kihűlésig folytonosan kevergették, hogy a viasz igen apró cseppekre oszoljon szét. Fehér, barna és fekete színre megfestve, illóolajokkal szagosítva árusitották. A korabeli reklámokból kiderül, mire is jó a bajuszpedrő: a bajusz szálait szaporítja és növeszti, szép állásban tartja, nem töri és nem tépi ki, a legkisebbet is rövid idő alatt naggyá lehet vele növeszteni. Az 1900-as évek elején a kolerajárvány tetjedéséért a borbélyüzletekben használt közös bajuszpedrőket is okolták, közegészségügyi szempontból azt javasolták, tartson minden borbélyhoz járó úr külön hajkefét és bajuszszerszámot magának. A bajusz divatja Európában a 16-18. században töretlenül hódított, formája, mérete, szakállal vagy a nélkül való viselete a férfiasság, a vonzó férfiarc jelképe is volt. A 18. században a felvilágosultnak számító körökben vált először általánossá az arc teljes borotválása. A bajusz a magyar nép sajátságos megkülönbözető jele is lett, ahogy a Pallas Nagy Lexikonában olvashatjuk: „A magyart erős növésű bajusz jellemezte, melyhez annál szívesebben ragaszkodott, minél inkább fenyegetve látta a nyugati szokás által.” A németesítő törekvések közt szerepelt a borotvált arc bevezetése a katonaságnál, a bajusz azonban olyannyira eggyé vált a „magyar” és a „magyar katona” fogalmával, hogy a magyar tisztek nem akarták levágatni, ami miatt sok büntetést kellett elszenvedniük. A polgári életben törvényekkel próbálták visszaszorítani viseletét, de csak időlegesen sikerült. A 19-20. század fordulóján készült korai néprajzi leírások legtöbbjében olvashatunk a magyar bajuszról és jellemzőiről. Hermann Ottó így ír: „ ...midőn a magyar arcz meghatározásának nehéz feladatához teljesen tárgyi alapon és tárgyilagos formában átmennék, az előzőkből már most is tudnunk kell, hogy a megoldásnál sok esetben nélkülöznünk kell az együk lényeges alapelemet, t.i. a száj alakulásának tiszta képét, azért mert a magyarság nemcsak bajuszos, hanem bajuszára büszke, ebben tisztességének és tekintélyének egyik nélkülözhetetlen elemét ismeri föl. ” A magyarok bajuszkultuszát jelzi szólásokban, közmondásokban való gyakori előfordulása: „Se bajusza, se pénze”, „Összeakasztja a bajszát”, „Előbb nő a bajusz, aztán érik az ész”, „Még bajszos legény korodban is megemlegeted!”, „Mindennek a bajuszát ő akaija pödörni”. Csakúgy az álombéli jelentéseinek változatossága is: J1 bajuszt látni - pirongatás, kunig korodó bajusz - szerencse a szerelemben, bajuszos asszony £ - rémület, iszonyat, bajuszpedrő - hiszékenység. A bajuszviselet elterjedtségét mutatja az is, hányféle jelzővel illették. Lehetett nyalka, pörge, csákó, kicsapott, kajla, fennálló vagy villás, pödrött vagy sodrott, kacskaringós, harcsa, csurgóra álló, sugár, macskabajusz, szájba lógó, tulipános, cifra, kusza, hegyes, tüskés, peczkes, kackiás, csuti, csutak, susnya, pusnya, liskadt, huszáros, betyáros, seprű, cudar, bozontos, gordon, gangos, helyes, takaros, legény es... Ha Önök is ismernek sajátos elnevezéseket, a bajusszal kapcsolatos anekdotákat vagy a paksi bajuszpedrőhöz, a régi patikai készítményekhez kapcsolódó történeteket, kérjük, osszák meg velünk! írjanak a muzeum.paks@gmail.com email címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Kövi-Onodi Gyöngyi Irodalmárokat várnak Paksra „Háy János nevű személy nem létezik.” - ezzel a mondattal kezdődik a Gyalog megyek hozzád a sétálóúton című könyv, Háy János 1989-ben megjelent első kötete. Hogy mennyire nem igaz ez a mondat, azt a Vak Bottyán Gimnázium diákjai szerdán délután maguk is megtapasztalhatták. A szerző nevéhez verseskötetek, novellák, regények, drámák sora fűződik, de megjelennek rajzai, festményei is. Az író-költő, zenész, képzőművész - aki könyveit például maga illusztrálja - a Pákolitz István Városi Könyvtár sikeres pályázata révén vendégeskedett Pakson. A könyvtár egy TÁMOP- pályázat keretében több hasonló találkozót is rendez. Február 23-án 13.30-kor szintén a Vak Bottyán Gimnáziumban Tóth Krisztina költő vesz részt rendhagyó irodalomórán. Március 21-én 18 órakor a városi könyvtárban találkozót tartanak a Trianoni Szemle szerkesztőségével. Raffay Ernő Szabadkőművesek Trianon előtt című könyve a helyszínen megvásárolható lesz. Március 30-án az ESZI nagyelőadójába várják a középiskolásokat és az érdeklődő felnőtteket, akik Bogár Lászlóval találkozhatnak. Vida Tünde Tárgy/Történet
