Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-12-16 / 24. szám
Paksi Hírnök 12 2011. december 16. In memóriám Makovecz Imre mi. rész) Paks, délnyugati városrész, tisztviselőtelep beépítési terve nyolcféle családi ház-típus vázlattervével. Munkatársak: Túri Attila, Vincze László, Zsigmond Ágnes, Zsigmond László. A teljes telep madártávlati képe-benne kupolás templommal, és utcakép részlete. (Makovecz, 2001. 153. o.) Mint tudjuk, 1985 és 1987 között Paks több területére készültek beépítési tanulmánytervek, de csak a fenti telep típusterveinek egyike épült meg, amit Zsigmond Ágnes tervezett, a Rákóczi utca 6. számú, az ún. Frast-ház, és Dévényi Sándor Nyugdíjasháza a Templom téren 1987. Pakson a nyolcvanas évek második felére a katolikus egyházközség számára szinte megoldhatatlan feladatot jelentett az Újvárosban és a kishegyi lakótelepen élő több ezres lélekszámúra gyarapodott katolikus népesség, főleg a gyermekek hitéleti gondozása, a hittanórák, gyülekezeti foglalkozások megtartása. Kolbert Mátyás plébános megszerezte hajdani gimnáziumi osztálytársa támogatását, aki történetesen ekkor az MSZMP Tolna megyei első titkára volt, ezután már egyszerűbb volt elnyerni Paks Város Tanácsának támogatását is, és a többi illetékes hivatal is hozzájárult a templom megépítéséhez. Cserháti József, Tolna-Baranya egyházmegye püspöke pedig felkérte Makovecz Imrét az új, lakótelepi templom építésére. „Mivel én voltam a város főépítésze, Cserháti püspök úr úgy gondolta, el tudom intézni, hogy a lakótelep környezetében új templomot tudjon építeni - emlékezik vissza életrajzi írásában a paksi templomépítés történetére Makovecz Imre. — Nekem épp akkor az volt a feladatom, hogy a város délnyugati részének beépítési tervét elkészítsem, ami közvetlenül a lakótelep déli oldalához csatlakozott, és amit fokozatosan vittem át a családi házas övezetbe. Erre a területre berajzoltam egy kör alakú formát, egy kiemelt szép helyen, ahol messze délre el lehetett volna látni. Rutinszerű kötelességünk volt Jákli Péterrel, a tanácselnökkel együtt, hogy a terveket bemutassuk az atomerőmű vezetőjének, aki valójában a terület első számú vezető embere volt. Be is mutattuk és mindjárt rákérdezett, hogy ez a kör, ez micsoda. Azt válaszoltam, hogy ez egy közösségi épület lenne, amire nagyon hangsúlyozottan azt mondta, ide legfeljebb munkáskocsmát építhetünk, és semmiképpen sem templomot. Ezt tudomásul kellett vennem. A lakótelep szélénél volt egy kis háromszögletű terület, de közbe kell vetnem, hogy a püspök úr a lakótelepen szerette volna elhelyezni a templomot, mert az a terület az ő szempontjából ellátatlan volt. Szóval kiszemeltük ezt a háromszögletű területet, és nem titkoltuk, hogy ide kellene megépíteni a püspök úr által szorgalmazott templomot. Akkor az történt, hogy az atomerőműből kérdőíveket vittek szét a városban..., hogy az erőmű egy szép játszóteret szeretne építeni arra a telekre, ami most már meg is épülne, ámde egy templomot akarnak ide emelni, ami a fényt és a levegőt elveszi az ottaniaktól. Az aláírásukkal szavazzanak, hogy templomot akarnak-e, vagy játszóteret. Ezt az egyértelmű zsarolással felérő papírost az emberek természetesen a játszótér javára írták alá... amikor lent a faluban a családi házas övezetben kijelöltem egy új területet Jákli Péterrel együtt, titokban megkérdeztük az embereket, van -e kifogásuk az ellen, hogy itt templomot építsünk. Mondták, hogy nincs... Én megterveztem a templomot, Jákli pedig felkészült rá, hogy kiadja az építési engedélyt.” Éppenséggel azt hihetnénk, hogy ezzel minden adminisztrativ akadály elhárult, a Hősök téri telken kezdődhetett az építkezés, elindulhatott az adományok, felajánlások gyűjtése, de nem így történt. Makoveczet Szekszárdról hamarosan felhívta a megyei főépítész, hogy az egyház egy ellentervet készíttetett, mert állítólag a bajorok (az ő adományaikra is számítottak az építkezésnél) az eredeti tervet nem támogatják. Hosszas, hónapokig tartó, keserves nyomozás után derült ki, hogy a bajorokra való hivatkozás nem igaz. „Természetesen a püspök urat tájékoztattam a dologról, arról is, hogy az ellentervet nem fogják tudni elfogadtatni, és akkor a püspöki hivatal megadta magát, és megbízott a kiviteli tervek elkészítésével, így épült meg a templom, nagy küzdelmek közepette, mert ahol nincs jelen profi kivitelező, hanem különböző alkalmi csoportokkal kell házat építeni, az nem könnyű vállalkozás. Ennek ellenére megépült a templom, én hoztam a kitűnő ácsot, és a helybeli emberek is nagy komolysággal dolgoztak.” - emlékezett vissza a paksi Szentlélek-templom építésének cseppet sem könnyű éveire Makovecz Imre 1995 májusában. A templom építési engedélyét 1988. március 17-én adta ki a város, a plébánia megvásárolta a Hősök téri 1123 m2 területű telket, s végre elkezdődhetett a munka. A helybeli emberek valóban nagy komolysággal és szorgalommal dolgoztak, tulajdonképpen az ácsmunkán kívül minden szak- és segédmunkát a paksi gyülekezet tagjai végeztek el az alapkő letételétől a templom felszenteléséig, 1988 pünkösdjétől, május 22-től 1990 pünkösdjéig, június 3-ig. Kovács János, a gyülekezet gondnoka számadásfiizetének kockás lapjain (amit a mai napig is őriz) napra pontosan feltüntette, hogy név szerint ki, mit és hány órát dolgozott az építkezésen. (Folytatás a 13. oldalon)
