Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-12-02 / 23. szám

2011.december 2. 15 Paksi Hírnök Rátalálnak a történelmi témák Habár sokan hiszik, Serdült Benke Éva nem történész, csupán rendkívüli módon érdekli a történelem, konkrétan a ma­gyar haza és nép történelme. Azt vallja, hogy minden nemzetnek és egyénnek fontosak a gyökerei. O maga büszke ma­gyarságára, erdélyi származására. Bő két évtized alatt Pakson otthonra lelt, férjé­vel együtt nagyon tevékenyen töltik nyugdíjas éveiket. Már a kertkapuban belebonyolódunk a be­szélgetésbe Évikével, azaz Serdült Benke Évával. Szabódva mondja: kissé rossz a hangja, sokat énekeltek a hétvégén. Erdély­ből áttelepült barátaikkal töltötték a hétvé­gét Bogácson. Időnk sincs kivesézni a té­mát, máris újabb kerül terítékre, amikor asz­talra rakom a diktafonom. Sebaj, majd visz­­szatérünk, gondolom, mert az újabb történet is legalább annyira izgalmasnak tűnik. Be­szélgetőpartnerem elárulja, hogy eddig két­szer segített neki a diktafon. - Először, ami­kor Schell Antóniához, az egyik grófkisasz­­szonyhoz mentem (merthogy a Tengelichez tartozó Katalinpuszta és az ott élő Schell család történetét kutatta - szerk.), tudtam, hogy ha elkezd beszélni, szükségem lesz rá. Gutái Pistától kértem kölcsön egy diktafont, otthon gyakoroltam, a fiam mutatta meg, mit kell csinálni. Még a buszon is izgultam, hogy sikerül-e. Ugyanezt használtam Te­mesváron, amikor a ’89-es eseményekről gyűjtöttem anyagot. Ott van egy múzeum, ami emléket állít ennek a változásnak. Ren­geteg érdekes dokumentum van, de a legér­dekesebb maga az igazgató, aki mindenben részt vett, és nagyon súlyos sebesüléssel Bécsbe került, majd visszajött és az életét feltette erre. Vele is úgy beszélgettem félig magyarul, félig románul, negyvenperces anyagot tudtam fölvenni, rendkívül érdekes volt - meséli. Mint mondja, nem mindig si­kerül egy-egy témához beszélgetőpartnert találni, írásai többnyire dokumentációból, meg személyes élményekből készülnek. Serdült Benke Éva több folyóiratban publi­kál, eddig két könyve jelent meg és szavai szerint van reménye, hogy a harmadik is napvilágot lásson. Ha felkelti valami az ér­deklődését, arról igyekszik többet megtud­ni, és ha úgy érzi menet közben, hogy ez ta­lán mást is érdekel, akkor nekifog és megír­ja. Rögtön példát is hoz: régóta érdekli a Barcaság, a Brassó környéki települések története. Sokszor járt arra, de soha nem 'Ö O ment fel például a barcaföldvári vár romjai­hoz. Idén nyáron sor került erre is, de most sem azért, hogy a vár megmaradt néhány kövét tanulmányozza. Tudta, hogy a vár alatti mezőn, 1944 őszén volt egy félelmetes hírű gyűjtőtábor, ahova kifejezetten csak magyarokat és német ajkúakat, több tízezer civilt internáltak. Látni akarta a tábor helyét, hogy mit láthattak a foglyok, amikor haza­gondoltak.- Lassan-lassan kikerekedett a történet, összekapcsolva a jelennel, mert ott még ma sem lehet méltó emlékművet állítani, a helyi román polgármester ledöntette, össze is tö­rette - meséli, majd máris egy másik izgal­mas történelmi eseményt említ. Szerinte az átlagemberek sok mindent nem tudnak még arról, hogy pontosan mi történt 1849. au­gusztus 12-én a világosi fegyverletételnél, ezért felkutatott egy sor dokumentumot, köztük annak a Bohos Antóniának a napló­ját, aki a világosi kastély háziasszonya volt, meg Görgey öccsének az emlékiratait, az alapján publikált a témáról. írásai - ismeri el — át vannak szőve szubjektív elemekkel, mert érzelmileg annyira fontosak neki ezek az események. Idén szeptemberében elment a Vaskapu-szoroshoz, mert érdekelte, hogy hol ásták el Kossuth utasítására a magyar koronát és a koronázási ékszereket. Utána Oravicára utaztak, ahol Közép-Európa első kőszínháza áll, ahova egykor Ferenc József császár feleségével Bécsből leutazott. - So­kan azt hiszik, de nem vagyok történész - mondja. A témák csak úgy jönnek, rátalál­nak. Nemcsak szülőhelye, Erdély, hanem a többi elcsatolt terület is fontos számára, „mert ez egy ország volt, egy haza”. A múltban történtek átnyúlnak a jelenbe. Is­mernünk kell a gyökereinket, hogy tudjuk, honnan erednek a különböző helyzetek, konfliktusok, vallja. Éppen ezért aktív peda­gógusként fontos feladatának tekintette, hogy tanítványait is ráébressze, senki nem áll gyökerek nélkül, és nem lehet úgy élni, hogy az ember ismeije önmagát, ne tudja, mi az oka a viselkedésének, miért kell betar­tani a hagyományokat, vagy éppen miért kap el különféle betegségeket. - József At­tila azt mondja: Mikor mozdulok, ők ölelik egymást... Ez a lényeg. Fontos, hogy a nem­zet és az egyén legyen tisztában a múltjával, történelmével - húzza alá. Elárulta, meg­döbbentő volt számára, hogy akadnak olyan gyerekek, akik még nagyszüleik nevét sem tudják megmondani. Ma már nem tanít és férje, dr. Serdült Ti­bor fül-orr-gégész szakorvos sem praktizál. Sokan csodálkoztak, amikor nagyjából egy időben nyugdíjba mentek, de ők azért dön­töttek igy, mert igy szabadon rendelkezhet­nek idejükkel. Szerinte éppen annak kö­szönhető, hogy kiegyensúlyozottak, mert nincs feszültség, nincs stressz. S hogy mit csinál? Mindenfélét, mondja nevetve. Öt éve vezet irodalmi önképző­kört a művelődési házban, ugyanoda eljár a dalárdába, a filmklubba. Van egy kiter­jedt baráti körük, velük gyakran találkoz­nak, s általában ő szervezi meg a társaság programját. Ha megkérik, szívesen állít össze másoknak is erdélyi kirándulási út­vonalat, s vállalkozik arra, hogy kalauzol­ja őket. - Hála Istennek, jól vagyunk. So­ha nem unatkozom - összegzi. Ha éppen nincsen valami fontos olvasnivalója, elő­veszi a varrógépét, gyorsan megnézi, hogy mit tudna „bütykölni”. Karácsonyra is mindig úgy varr ajándékot. Elárulta, hogy régebben nagyobb társasággal ünnepeltek, idén csak a fiáékat várják. A szilveszter viszont zajosnak ígérkezik, Cegléden, nagy baráti társasággal búcsúztatják majd az óévet. Pakson jól érzik magukat, rosszindulattal nem találkozott, konfliktusokba nem keve­redett, befogadták. Egy kedves fiatal földijét is ő nyugtatta, amikor a városban letelepe­dett, mondván „ne izgulj, jó hely ez, és jó emberek élnek itt”. Minap találkoztak, s ő azt mondta Évának: „Nem felejtettem el és igazad volt!” Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents