Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-11-04 / 21. szám

Paksi Hírnök 12 2011. november 4. Rendhagyó tárlat a múzeumban A szokásostól eltérően nem a múlt egy szeletét tárja elénk a Városi Múzeum legújabb idő­szaki kiállítása. A tárlat - bele­értve a remekbe szabott meg­nyitót - a múzeum művészi haj­lamú, alkotókedvű munkatársai­nak műve.- Nem szoktunk képzőművé­szeti kiállítást rendezni, hiszen a városban nagyon sok fórum van erre, nekünk pedig nem ez a feladatunk - erősítette meg dr. Váradyné Péterfí Zsuzsanna. Az igazgató hozzátette, azért vállalkoztak rá mégis, mert a múzeumban nagyon sok olyan ember dolgozik, aki a szakmája mellett valamilyen művészeti ágban is tevékeny. - Restaurá­torunk, Tövisháti Béla szob­rász, a múzeumpedagógussá vált Vass Napsugár fest, Gazdag-Fejes Margit muzeoló­gus verseket mond a város ren­dezvényein, Kákái Emese nép­rajzosunk pedig citerázik - so­rolta. Kiemelte, hogy ezek a művészi hajlamú emberek ké­pességeiket hétköznapi munká­juk során is tudják kamatoztat­ni, más a látásmódjuk, nagyon aktívan és kreatívan tudnak részt venni a múzeum munkájá­ban. A tárlat születéséről azt is elárulta dr. Váradyné Péterfí Zsuzsanna, hogy Tövisháti Bé­la munkáját régről ismerte, így nyugodt szívvel döntött úgy, hogy helye van szobrainak a múzeum falain belül. Napsugár képei viszont az igazgató szá­mára is újdonságot jelentettek, de - mint mondta - még őt ma­gát is meglepte, hogy milyen összhangot sugárzott a közös kiállítási anyag. A kollektíva többi tagja is kivette részét a munkából, maguk készítette sü­teményekkel fogadták a meg­nyitóra érkezőket. Ring István pedig kiállításrendező tehetsé­gével, kiváló ötleteivel járult hozzá ahhoz, hogy végül - az igazgatónő szavai szerint - ben­sőséges, nyugodt hangulatot árasztó kiállítást tártak a közön­ség elé. Vass Napsugár alkotó szelle­miségű családba született, gye­rekkorától fest. - így dolgozom fel a bennem lévő gondokat, bármi rossz ér, kifestem ma­gamból - árulta el. Azt mondta, folyamatosan keresi az új kifeje­zési módokat, maga is változik, ez képein is tükröződik. A mos­tani tárlaton mesevilágot idéző képeket mutat be, de - miként mondta - nem látta és nem lát­tatta mindig ilyen színesben a világot, főként kamaszként fes­tett komorabb képeket. Április­ban Nagydorogon volt egy kiál­lítása, akkor határozta el, hogy ezt a korszakot is lezárja, mert új dolgok foglalkoztatják. Első­sorban aktokat szeretne festeni. A múzeum időszaki kiállításán két általa tervezett jelmez is he­lyet kapott. Napsugár ugyanis egy pályázat eredményeként a Rothschild Klári Divattervező Magániskolába járt. Tövisháti Béla Napsugárhoz hasonlóan nagyon korán elkö­telezte magát az alkotás iránt. Gyerekként - egy tévéműsor­ban Michelangelót látva - vég­legesen elhatározta, hogy szobrász lesz. Az, hogy portré­mániás - ahogyan magát jel­lemzi - a múzeumban is tetten érhető, kiállított munkáinak többsége portré, de plakettjei­ből is láthatnak a látogatók íze­lítőt. Az intézmény restauráto­rának ez már sokadik bemutat­kozása, megyeszerte kiállította műveit, számos köztéri alkotás helyreállítását is vállalta. Hol egyedül, hol ikertestvérével, Andrással együtt, aki szintén restaurátor-szobrász. - A szob­rász és a restaurátor jól meg­férnek egymás mellett, segítik és kiegészítik egymást - vallja mondván, hogy a restaurátori munka által közvetített szelle­miség és a múltból építkező ér­tékrend szobrász valóját is meghatározza. Az Elvágyódások című tárla­tot január 10-ig lehet megtekin­teni a múzeumban. Vida Tünde Tehetséggondozó gimnázium A tehetséggondozó és felzár­kóztató tevékenység hatéko­nyabbá tételét célozta az az egyéves program, amelyet október 31-én zártak a Vak Bottyán Gimnáziumban. A pedagógusok továbbképzésé­re, egyéni és kiscsoportos foglalkozásokra és eszköz­­fejlesztésre közel tizmillió forintot nyert pályázaton az intézmény. A program igen népszerű volt a diákok köré­ben: minden eddiginél több­féle tanulmányi és sportver­senyen indultak a gimnázium diákjai, és soha annyi ki­emelkedő eredményt nem ér­tek el, mint a pályázati év­ben. Több mint hetvenen vé­geztek az élmezőnyben nem­zetközi, országos és megyei szinten. Saját versenyeiket: a Bottyán Tudományos és Mű­vészeti Diákköri Konferenci­át, valamint a költészet napi Pákolitz István vers- és pró­zamondó versenyt megyei szintűvé emelték. A palettát középiskolásoknak szerve­zett városi szintű színházis­mereti vetélkedővel bővítet­ték, és egyedüli magyaror­szági középiskolaként már két alkalommal csatlakoztak a Kutatók Éjszakája rendez­vényhez. A programba kerül­ni kreativitásteszt és motivá­ciós kérdőív kitöltésével, va­lamint a szakmai munkakö­zösségek ajánlásával lehetett. Valamennyi szakterületet le­fedve tizennégy pedagógus 1538 órában foglalkozott a tehetséges fiatalokkal egyéni és kiscsoportos foglalkozá­sok keretében. A pedagógusok is tovább­képezték magukat: többen szak­vizsgát tettek és tehetségfejlesz­tő pedagógus szakirányú egye­temi tanulmányokba kezdtek. A pályázati támogatásból közel egymillió forintot fordíthattak eszközfejlesztésre, ebből első­sorban a természettudományos tantárgyak eszközparkját fej­lesztették még több teret adva a kísérletezésnek, ezzel pedig az élményszerű oktatásnak. A megvalósított program előnyeit az intézmény diákjai a jövőben is élvezhetik, ugyanis a pályá­zathoz fenntartási kötelezettség kapcsolódik. Az iskola folytatja versenyeit, és a gyerekek tehet­séggondozása, felzárkóztatása is tovább zajlik. -gyöngy-

Next

/
Thumbnails
Contents