Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-10-21 / 20. szám
Paksi Hírnök 12 2011. október 21. HMÉÉ^áAsiáé^K! In memóriám Makovecz Imre A világhírű építész életműve, annak értékelése könyvtárnyi irodalmat eredményezett, és halálával e folyamat korántsem zárult le. Nem tartom illendőnek (és szükségesnek sem), hogy Makovecz Imre építőművészi tevékenységének esztétikai-filozófiai értékéről e sorozat terjedelmében és műfaji keretei között én nyilvánítsak véleményt, Írjak méltató sorokat, ezt elvégezték, elvégzik helyettem azok, akiket képesítésük, szakmai tudásuk erre feljogosít. Ám úgy vélem, a művész halála és a hatalmas, korszakteremtő életmű jelentősége elkerülhetetlenné teszi, hogy számba vegyük munkásságának azt az 1986-tól 1990-ig tartó időszakát és tevékenységét, amit paksi főépítészként városunkban töltött, összegyűjtsünk minden fellelhető tényt és dokumentumot, és természetesen a városi folklór legendáit is, ami ez alatt a három és fél esztendő alatt az ő paksi munkálkodása nyomán születtek. Az 1980-as évtized második felére az atomerőmű bővítésének érdekében szükségessé vált tervezni az ezzel együtt járó városrendezési, lakásépítési feladatokat, olyan építési terveket készíteni, amelyek elkerülik és korrigálják azokat a hibákat, amelyek következtében az erőmű dolgozói számára olyan lakótelep épült, ami térbeli elhelyezkedése folytán szinte kettéosztotta a várost. Ez a területi különállás pedig csak erősítette azokat a kulturális-szociális különbségeket, amelyek élesen megosztották a város lakosságát. Ennek az építészetivárosrendezési feladatnak a megoldására került Paksra Makovecz Imre, akit az újonnan kinevezett (megválasztott) tanácselnök, Jákli Péter kért fel városi főépítésznek. A Kövér Tamással készült interjúban Makovecz Imre erre így emlékszik vissza: „Pakson? Akárcsak Sárospatakon, hasonló szövetségre kellett lépnem az egyház vezetésével és a helyi párttitkárral. Ezt teheti az építész... Amikor Paksra mentem főépítésznek, a történelmi városrészek olyan elhanyagoltak voltak, hogy a szennyvíz sok helyütt az utcán folyt - főként az egykori sváb településeken. Ezzel szemben a lakótelepeken volt már távfűtés és komfort. Ezt az aszimmetriát megpróbáltuk kiegyenliteni. Felemelni a halásztelepülést az egészséges fejlődés útján. Még a Grósz-kormányzat idején szerveztük az első útépítési börzéket. 100 millió forint befektetéssel 600 milliót érő csatornát építettünk a mozgósítással. Normális és egészséges viszonyt alakítottunk ki a sajátos érdekeltséggel bíró atomerőművel is. Érdekes és fontos feladat volt. 2000 lakás telepítését kellett megtervezni. Négy tervezőirodát fogtam össze: ha kellett, szinte zsaroltam őket, hogy ki-ki tartsa meg a szavát.” Míg az utcák burkolatának korszerűsítése - túlnyomórészt a Páli és a Pipiske településrészekben - akadálytalanul, mindenki megelégedésére zajlott, az utcabeliek társadalmi munkájával készültek a járdák, az utak betonozása, a csatornázás, a városrendezési tervek, az új lakótelepek kialakítására kidolgozott elképzelései nem valósultak meg. A Gerle János szerkesztésében (2006, Seridián kiadó) megjelent, Makovecz Imre életművét dokumentáló kötet 1985. évi datálással ismerteti a négy tervezőiroda paksi városrendezési tervét és Makovecz Imre ugyanebben a kötetben közölt visszaemlékezésében így jellemzi ezt az időszakot: „Paksi beépítési tervek. Öszszeismerkedtem a dunaföldvári tanácselnökkel, Jákli Péterrel, aki hívott főépítésznek. Akkor már megalakult a Makona, magammal vittem az egyik kollégámat (...) közben Dunaföldvárról elvezényelték Jákli Pétert Paksra, ott lett tanácselnök, én otthagytam Koppány Pétert Dunaföldváron, és elszegődtem Jákli Péter szolgálatára. Három és fél évig dolgoztam ott, akkor még úgy nézett ki, bővíteni fogják az atomerőművet, aminek kiszolgálására kétezer lakást meg kellett volna építeni, és ezt az alkalmat használtam ki arra, hogy a tönkretett települést, amely az új lakótelepekkel lényegében két részre osztódott, megpróbáljam egy egységes, vagy legalább jobban szervezett településsé rendezni. Nagyon nagy munkát végeztünk el, az akkor már kibővült és megfiatalodott Makona építészei egy hatalmas területen egy új várost terveztek. Fölosztottam a várost a fejlesztés szempontjából a különböző területekre, és az egyes munkákra bevontam az Északtervet, a pécsi tervezőirodát, amelyik úgy is ott dolgozott korábban, és később belekerült egy veszprémi tervezőiroda is... de egyeztetési kötelezettségük volt, kéthetente, havonta összejöttünk egy tárgyalásra, ahol a tervek és a szemlélet koordinálásáról volt szó. A munka elkészült, de nem fejlesztették tovább az atomerőművet, és megszűnt a pénz, amelyik a városba invesztálódott volna.” A fent említett időszakban az alábbi városrendezési, beépítési tanulmánytervek készültek:- Paks, Jákli Péter lakóházának átépítési terve 1987.- Paks, 2000 lakás telepítési tanulmányterve. Négy tervezőcsapat (pécsi, miskolci, kaposvári tervezőirodák és a Makona) munkájának megszervezése és összehangolása. A tervezés több területen és különféle tervezési fázisokban 1987-ig folyt. (Folytatás a 13. oldalon) Homlokzattervek a Makona Tervező Kisszövetkezet Paks belváros beépítési tanulmánytervéből (Tervezők Csemyus Lőrinc, Nagy Ervin, Salamin Ferenc, Schultz Péter, Szentesi Anikó, Vincze László, Zsigmond Ágnes) 1986. Paks Város Polgármesteri Hivatala, Tervtár, 5A és 5C jelű épület vázlatterve. A terv az erőműbővítés leállása miatt nem valósult meg.
