Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-10-21 / 20. szám

Paksi Hírnök 10 2011. október 21. Paks, lakcím nélküli A hajléktalanszálló női hálójának jelenleg egy lakója van. A szekrény tetején biliárdversenyen nyert serlegek sorakoznak. Budapesten két hajléktalan fagyott meg az első fagyok ér­­keztével, ők az őszi-téli idő­szak első áldozatai. Pakson az önkormányzat jóvoltából ut­cai szociális munkás járja a várost és segít azoknak, akik az utcát választják hajlékul. Tíz lakója van a paksi hajlékta­lanszállónak, nagyjából ugyan­­ennyien vannak, akik életvitelük miatt tekinthetők hajléktalan­nak, de többségüknek van hol meghúznia magát. Ténylegesen az utcán egy, legfeljebb két em­ber él, derül ki Jilling Gábor szociális segítő szavaiból. A hajléktalanszálló gondnoka ut­cai szociális munkásként kap­csolatot tart ezekkel az embe­rekkel, sőt nyilvántartást is ve­zet róluk. Az összeírásra azért van szükség, hogy segíteni tud­jon. Hogy miben? Amiben kell, mondja. És persze amiben tud. Ha kell, a leszázalékolás elindí­tásában segít, ha azt kérik, utá­nanéz ellátásoknak, és élelmet visz. Péntekenként kenyeret, zsírt kapnak az utcán élők és a hidegre tekintettel elindult a tea­járat is, kétnaponta meleg teát oszt Gábor. Korábban egy pá­lyázat lehetővé tette, hogy kon­­zervet osszanak, de az már elfo­gyott. A szociális munkás sze­rint az utcán ténylegesen egy­két ember él, alszik, a többiek vagy önkényesen elfoglalt üres épületekben, vagy a tulajdonos által rendelkezésükre bocsátott hétvégi házakban, többnyire a Vácika dűlőben élnek. Akad köztük olyan, aki hosszú-hosz­­szú évek óta. Össze-összejön­­nek a lakótelepi központi park­ban, de nem békétlenkednek, és többnyire nem hagynak maguk után disznóólát, nincs konfliktu­suk a lakossággal és a rendőr­séggel sem. Ezt Heisler Judit, a Paksi Rendőrkapitányság sajtó­­referense is megerősíti. Mint mondja, nem érkezett hozzájuk bejelentés sem arról, hogy kol­dulnának, sem közterületi alko­holfogyasztásról, sem arról, hogy elkövettek vagy elszen­vedtek volna bűncselekményt. Hozzáfűzte, maga is arra jár lép­­ten-nyomon, s látja, hogy ott ül­nek, beszélgetnek, de a rend­bontás egyáltalán nem jellemző rájuk. Ottj áriunkkor szikrázó napsü­tésben egy ember üldögélt a művelődési központ melletti park egyik padján. Pfeiffer Fe­renc - Bingó - két éve él haj­léktalanként Pakson, ahol fel­nőtt. Az elmúlt években csavar­góit, hol Budapesten, hol Pé­csen, hol Nagyapostagon élt.- Honvágyam volt, itt születtem- magyarázta hazatérésének okát. Lakása, családja, jövedel­me nincs, tette hozzá. Januártól jár majd segély, 28 ezer, mond­ja. Alkalmi munkából él, napi 4- 5 ezer forintot tud megkeresni kertásásból, hasonlóból. A bak­­terházban laknak négyen, egyi­kük nyugdíjat kap, a másik az erőműben dolgozik. Nem kö­­tözködnek sem egymással, sem mással, a rendőrség gyakori vendég náluk, ellenőrzi őket, de ők nem csinálnak semmi olyat, ami felelősségre vonással járna. - Azt mondják, a MÁV le akar­ja bontani a bakterházat. Akkor veszünk egy négyszemélyes sát­rat, és abba költözünk - mondja. A hidegtől nem tartanak, a bak­­terházban fűthetnének, de tavaly még akkor sem gyújtottak be, amikor mínusz 15 fok volt. A hajléktalanszállóra nem szeret­ne bemenni, mert ott mindenét ellopnák a többiek, mondja. Hozzáteszi, a kutyáját sem vi­­hetné be, nem engedik. Ráadá­sul neki még két perzsa macská­ja is van. A hajléktalanszállón, bár dél­előtt van, viszonylag nagy a nyüzsgés. Akad, aki nem örül a fényképezőgépnek, mások a kér­dések elől sem zárkóznak el. Zab Ferenc 75 éves, kisebb-nagyobb megszakításokkal négy éve él a szállón. - Előtte a szocotthonban voltam, de ittam és kiraktak -meséli. Özvegy, már két asz­­szonyt eltemetett. Négy gyereke van, kettő Ausztráliában, egy Svájcban, egy Németországban. Valószínűleg fogalmuk sincs, hogy ő hol él, évek óta nem be­széltek. Feri bácsinak tetszik az élet a szállón, büszkén mutatja ablak melletti ágyát, ami tényleg kiváltságos helynek tűnik a töb­bi, emeletes fekhelyhez képest. Jilling Gábor korholására, misze­rint az ital miatt még itt is bajok lehetnek, azt mondja, ha kirak­ják, majd lesz valami, majd csak lakik valahol. Hogy mégis hol? - Hát biztos nem a Mariott Ho­telben - mondja. A szállón nincs telt ház, a há­rom férőhelyes női hálónak egy lakója van, a férfiak kilencen vannak a tizenkét férőhelyre. Külön hálóban a fiatalok, külön az idősek. A nyáron tisztasági festést végeztek, újracsempéz­­ték a konyhát, korábban felújí­tották a két fürdőszobát, tavaly kicserélték a nyílászárókat. A lakóknak a kosztért, kvártélyért fizetni kell, de vannak olyanok is - például Zab úr - , akik a pénzüket leadják a gondnoknak, mert féltik. Nemcsak másoktól, maguktól is. Ha nincs pénz, nincs kísértés. Gábor jól ismeri a bent lakókat és a kint élőket is. Őt már elfo­gadták, kölcsönös a bizalom egymás iránt. Tapasztalatai sze­rint a legtöbbjük élete a válás miatt siklott ki. Másik gond a munka, illetve annak hiánya. Sokan húsz éve nem voltak ál­lásban. A lakók egyikének sincs állandó munkája. Akárki egyéb­ként nem kerülhet be a szállóra, a beköltözéshez paksi lakcím kell, vagy az, hogy a város köz­­igazgatási területén fél éve élet­vitelszerűen éljen a jelentkező. A paksi lakcím a szociális ellá­tások feltétele is. A többség ez­zel nincs tisztában, de azok is kaphatnak lakcímkártyát, akik az utcán élnek - mondja a szoci­ális munkás. Esetükben a doku­mentumra az kerül, hogy: Paks, lakcím nélküli. Vida T.

Next

/
Thumbnails
Contents