Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-10-07 / 19. szám

Paksi Hírnök 10 2011. október 7. A dal Kocsi száguld az éjszakában. Hosszú az út, egymás után cserélem a CD-ket, de még messze a cél. Tintér Gabriella Mit ér nekem... című albumát teszem be, és hall­gatom, ahogy a fiatal népdalénekes meg­szólaltatja a Mezőség dallamait. A CD (melynek elkészítésében sok paksi is segí­tett) bizonyíték rá, hogy tanult énekes is hi­telesen felidézheti az autentikus előadás­módot. Újabb lemez jön a sorban, a Buzaiakés az Eszterlánc. A zenekarról tud­ni kell, hogy műsoraikban gyakran közre­működnek mezőségi énekesek. Két búzái néni, Eke Mária és Takács Anna követke­zik, ugyanabba a népdalciklusba kezdenek bele, mintáz imént Tintér Gabriella. Hang­jukon hallani a kort, mégis élettel telibben szól. Ugyanazt a dallamot éneklik, ugyan­úgy díszítik, mégis szebben, igazabbul szól­nak az egyszerű népdalszövegek az öregek előadásában. Hazaérve rájuk is keresek a neten, rövid kutakodás után fotókat is talá­lok róluk. Olyanok, amilyennek képzeltem: kendős asszonyok, törődött arcukon a száj nem mosolyog, a szem igen. A fénykép mel­lett eredeti gyűjtések is meghallgathatók. S melyik népdalt énekelte fel elsőként Eke Mária a gyűjtőnek? A címe: Ha még egy­szer húsz esztendős lehetnék. -kg-Rozi néni nem ijedt meg a férfimunkától Pusztahencsén született és nevelkedett Wenhardt Mihályné Plézer Rozália. Há­zassága révén a népes Wenhardt család­ba került Hegyesre. Az ’50-es évek má­sodik felében költöztek be Paksra, a Kurcz György utcai házba, ahol Rozika néni ma is él. Négy éve egyedül, mert megözvegyült. A házi és ház körüli munkákat maga látja el, beleértve még a szőlőlugas metszését is. - Az udvaron úgy mozgok, mint egy csikó - mondja. Hozzáteszi, hogy az utcán már nem ilyen magabiztos, éppen ezért többnyire otthon tölti az idejét. A munka - derül ki szavaiból - soha nem állt távol tőle. Ő volt a legerősebb, bár nem a legidősebb gyerek a családban, apja mellett a család gazdaságában dolgozott. Szántott, ve­tett, ekézett. Megszokta, sőt megszerette a férfimunkát, kaszálni például nagyon szeretett. Az is kiderül szavaiból, hogy az asszonyokra váró feladatoktól sem ri­adt vissza soha: - Még ma is szívesen el­mennék markot szedni - árulja el. Ma­gas kora ellenére süt, főz, gyerekeit, 50 11 unokáit is meghívja, de önállóságát nem O > szívesen adná fel. Rozika nénit 90. szü­:0 % letésnapján Hajdú János polgármester és 12 Teli Edit alpolgármester köszöntötte fel virágcsokorral és egy Paksot bemutató könyvvel hétfőn. A város vezetői Orbán Viktor miniszterelnök jókívánságait is tolmácsolták a város szépkorú polgárá­nak. -vida-Több mint kétszáz nóta a repertoár Egy Pakson tartott nyugdí­jastalálkozón határozták el a Dunakömlődi Nyugdijas Ér­dekszövetség férfitagjai, hogy dalkört hoznak létre. - Min­denki szerepelt, nekünk meg fájt a szivünk, hogy mi nem tudunk semmivel előrukkolni. Akkor határoztuk el: ha törik, ha szakad, csinálunk valamit - idézi fel Szurovecz István. A társaságban akadt néhány valódi mulatós gyerek, ezért döntötték el, hogy nótázni fognak. Az elnevezésen tana­kodván megállapították ma­gukról, hogy úgyis olyan fél­­nótások, s máris túlestek a névválasztáson. Azt viszont maguk se gondolták volna, hogy ilyen gyorsan ennyire népszerűek lesznek. Most - alapításuk második évfordu­lóján - harmincöt fellépést tudhatnak maguk mögött. Csak idén tizenkilenc helyszí­nen énekeltek Dunaföldvártól Bösztörpusztáig, a Magyarok Országos Gyűléséig. Leg­utóbb a szépkorúak hetének záró ünnepségén léptek szín­padra. Kilencen alkotják a nyugdí­jasklub égisze alatt működő csapatot. Akad köztük olyan is, aki még aktív, de tagja a klubnak. Szakmai vezető, ta­nár nincs, az újabb darabokat közös megegyezéssel választ­ják ki, s maguktól, egymástól tanulnak. - Több mint kétszáz nótát tudunk, van miből válo­gatni - említi Szurovecz Ist­ván. Heti két alkalommal a fa­luházban próbálnak. Már egyenruhájuk is van, a klub elnöke, id. Ulbert Sándor pá­lyázott sikerrel, az így nyert húszezer forintból vásároltak ingeket. A társaság vezetője azt mondja, nagyon jó a hangulat a csapatban, szeretnek együtt lenni, tréfálkozni, s az pedig külön öröm, ha sikert arat­nak, jó hangulatot teremte­nek és sikerül elfeledtetni hallgatóságukkal a gondokat. - Nagyon szívesen csináljuk, annyira összeszoktunk, olya­nok vagyunk, mint egy csa­lád - foglalja össze Szu­rovecz István. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents