Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-09-23 / 18. szám

2011. szeptember 23. 15 Paksi Hírnök A titok a zene erejében rejlik A Kozma Kláraként született Cseke Klára otthonról hozta a zene és a képzőművészet sze­­retetét. Anyai dédapja hege­dűs, koncertmester volt, nagy­papája zongoratanár, édesapja részéről pedig dédnagymamája orgonista és régész, nagyma­mája festőművész. Édesapja viaszképeket készít egyedi technikával, édesanyja pedig gitártanárnő. Klári kisgyer­mekként kezdett zongorát ta­nulni, de nem ez az egyetlen hangszer, amelyen játszik. A gitározás úgy kezdődött, hogy figyelte, amikor édesanyja a tanítványaival foglalkozott, az­tán egy szép napon eljátszott neki egy darabot. Ekkor hat­éves lehetett. Ahogy ezt, úgy azt is talán ke­vesen tudják róla, hogy Aradon született. Még gyennek volt, amikor családja Magyarország­ra költözött, az általános iskolát Szigetváron fejezte be. Anya­országi bölcsőjének mégis Pé­cset tekinti, ahol közép- és fel­sőfokú tanulmányait végezte, előbbit a művészeti szakközép­­iskola zongora szakán, utóbbit a Janus Pannonius Tudomány­­egyetem művészeti karának ének-zene-karvezető szakán. Időközben Budapesten a Má­tyás-templom kurzusán egy­­házkamagyi végzettséget is szerzett, ami számára magától értetődő volt, ugyanis vallásos szellemben nevelték. Paksra egy állásajánlat vezérelte. A család egyik jó barátja hívta fel a figyelmüket arra, hogy a Ba­logh Antal Katolikus Általános Iskolában énektanárt keresnek. Bár Klárit soha nem vonzotta igazán a katedra, az iskola aján­lata visszautasíthatatlannak bi­zonyult, ugyanis azt az ígéretet kapta, hogy bármilyen szabad­idős zenei foglalkozást tarthat. Ez a szabadság vonzotta, és ki is használta: musicalcsoportot indított, és gregorián kórust is alapított a már meglévő gye-Isten, család, igazságosság, megélhetés, nyugalom. Csupán néhány szó, de minden benne foglaltatik, ami Cseke Klára számá­ra fontos az életben. Végzettsége szerint ének-zene tanár, karvezető és egyházkar­nagy. Korábban intézményi keretek kö­zött tanított, ám öt esztendővel ezelőtt más irányt vett az élete. Munkájának lényege a gyermek és szülő közötti kötődés erősítése elsősorban a zene erejével. rekkar mellé. Három esztendő múltán kissé megváltozott a vi­lág. Az óraszámcsökkenés mi­att már csak félállásban tanítha­tott volna az iskolában, ami a családalapítás szempontjából nem kecsegtetett biztos jövő­vel, így váltott. Pályáját a Pro Artis művészeti iskolában foly­tatta, ekkor már első gyerme­küket, Gabeszt hordta a szíve alatt. Amikor életet adott neki, még nem is sejtette, hogy az anya­ság lesz az, aminek kapcsán újabb lehetőség nyílik meg előtte. Történt, hogy egy baba­­mamatorna foglalkozáson Salamonné Herbert Judit felve­tette, lenne-e kedve zeneböl­csődét tartani. Mivel az ötlet tetszett Klárinak, utánajárt a lehetőségnek, és belevágott, így született a Sünizene prog­ram, amely ma már Pakson, Szekszárdon, Tolnán és Dunaföldváron is elfoglaltsá­got jelent számára. Innen aztán már nem volt megállás. A Sünizenén résztvevő édes­anyák fogalmazták meg az igényt, aminek nyomán meg­született a Süni Gyermekkuckó alapötlete. Most Makkné Gyömörei Zsanett óvodapeda­gógussal dolgozik együtt, aki­vel Sünizene foglalkozáson is­merkedett meg. Ez lett Klári útja, amelyen immáron öt esz­tendeje lépked férje, Gábor se­gítségével és támogatásával, aki a művészeti iskolában ta­nít, a Városi Vegyeskar karna­gya és kiváló dszessz-zenész. Mivel Klári művésziélek, na­gyon nehéz számára az a hát­térmunka, ami egy vállalkozás működtetésével együtt jár, de mint mondja, megéri ez a küz­delem, mert azzal foglalkoz­hat, amit szeret, azaz nevelhet, zenélhet, énekelhet, sőt még a díszítő falfestésnek is hódol­hat, amellyel tíz éve foglalko­zik. Hogy ezzel másoknak is segít és örömet szerez, az hab a tortán. Valahol itt tartottunk a beszélgetésben, amikor Bori lányuk, felébredve a délutáni szunyókálásból, rögtön Klári ölébe fészkelte magát, majd el­újságolta, hogy anya pocakjá­ban kisbaba van. Nagyon vár­ják már azt az időt, amikor ter­­mestől-udvarostól harmadik gyermekük is birtokba veheti a családi napközit és játszóházat, amelyet második otthonuknak tekintenek. Ezen kívül Klári nem vágyik másra, csupán nyugalomra, boldogulásra, és nem utolsósorban a kétszobás szolgálati lakás helyett egy sa­ját családi házra, mégpedig Pakson, mert mint mondja, megszerette ezt a helyet, amely számára a nyugalom szigete, tiszta és rendkívül gyermekba­rát kisváros. Kohl Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents