Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-07-08 / 13. szám
Paksi Hírnök 18 2011. július 8. Ismét bajnokok a paksi öregfiúk Maratoni kosármeccs A legfényesebb kupát hozta el a Copa de Roses Tornáról a Paksi Öregfiúk labdarúgócsapata. A társaság 13. alkalommal szerepelt a spanyol tengerparton fekvő Roses műfüves pályáin. A pünkösdi tornára induló 38 fős társaság ezúttal zürichi és genfi városnézés után érkezett meg Rosesbe. Baráti fogadtatás és napsütéses szép idő várta a paksi öregfiúkat. A sorsoláson kiderült: négy mérkőzést játszik a csapat. A város csodás stadionjában két műfüves pálya és késő esti kezdés könnyítette a korosztályában vegyes, de annál elszántabb paksiak dolgát. Az első mérkőzésen, amit nyújtott pályán játszottak, fordulatos hatvan percet követően a paksi öregfiúk 6:4-re legyőzték az ukrán Urgant, majd másnap szintén villanyfényes összecsapáson, már nagypályán, a jó erőkből álló spanyol La Jonguerát 2:0-ra verték Izsák Lajosék. A két fárasztó napot egy szintén strapás követte, miután a busz Barcelona felé vette az irányt, ahol egynapos élménytúrán vett részt a társaság. Még két meccs várt a szeniorokra, a spanyol Girona ellen az utolsó percben bekapott büntető a helyiek javára billentette a mérleget, de a negyedik mérkőzésen az ukrán Yarkowitza ellen elegendő volt az egy pont is a tornagyőzelemhez, amit 4:4-es eredmény formájában realizált is a Sipos József vezette csapat. A látványos, tűzijátékkal színesített záróünnepségen átvett első helyért járó serleg és az elmúlt 13 évben megszerzett dobogós helyezések azt bizonyítják, hogy a paksi öregfiúkra számíthatnak a szervezők. -77«/Az Atomic Boys kosárlabdaszurkolói csoport tagjai mindig kitalálnak valamit. Szerveztek már horgászversenyt, közös disznóvágást, a városi szabadtéri kosárpályákat is rendbe szedték, de a település szebbé tételében is élenjárnak. Ezúttal olyan dolgot műveltek, melyhez a legjobban értenek, kosárlabdáztak, mégpedig 2011 percen keresztül. A pirosak a kékek ellen, a formációkat egyenként négy csapat alkotta, melyek óránként váltották egymást. - Elsősorban fizikálisán készültünk az eseményre, ami pihenésből állt, hiszen a városi bajnokság küzdelemsorozata igen kimerítő volt. Lelkesek vagyunk, az első mérkőzések után még jól érezzük magunkat. Csodaszerek természetesen vannak, így a különböző izomlazítók, a pezsgőtabletták, és a folyadékbevitelre is odafigyelünk - mondta el Szegi Mihály, a szurkolói csoport vezetője. A nyolc csapat egy kivételével - ők vidékről érkeztek - mind a városi amatőr kosárlabda bajnokságban játszik. A Bokatörők elnevezésű alakulatban pattogtatott Gondos Viktor, aki elárulta, különösképpen nem készültek az eseményre. - Baráti társaság a miénk, sokat játszunk együtt kint az utcán. A városi bajnokságban az alsóházat megnyertük. Jó gyakorlás ez nekünk, így még jobban összeszokhatunk, és jövőre még komolyabb célokért küzdhetünk az amatőr sorozatban - tette hozzá a kosárlabdázó. A piros-kék derbit végül az előbbiek 3023-2883-ra nyerték. Folytatás jövőre, újabb perccel megtoldva. röné Egy földön, egy hazában Évadzáró kiránduláson vettek részt június 18-án, szombaton a paksi városi művelődési központ könyvtárában működő irodalmi önképzőkör, filmklub és népdalkor, valamint a paksi kistérségben működő Közkincs Kerékasztal tagjai. A megyénkben már 65 éve együtt élő bukovinai székelyek és tolnai svábok nyomában Kakasdon, Nagymányokon és Kismányokon járt a 41 fős csapat. Kakasdon Barabásné Elvira bemutatta a Makovecz Imre tervezte faluházat, melybe az öt kitelepült bukovinai székely falu emlékére emelt öt székelykapu alatt lehet bejutni. A Pakson is jól ismert Sebestyén István népművész pajzán meséit, dalait hallgatva, házi készítésű mákosdiós és kakaós kalácsot, helyi bort fogyaszthattak a paksi vendégek, aztán a gazdagon berendezett tájház kiállítását végigjárva ismerkedhettek meg a két népcsoport tárgyi emlékeivel. Nagymányokon a helyi kisebbségi önkormányzat elnökének, Stallenberger Józsefnek szíves kalauzolásával bejárták a falu központját, megtekintették a barokk templomot, benne az egyedülálló Hősök Könyvét (mely a történelem viharaiban elhunyt helybeliek emlékét örökíti meg), a felújított kápolnákat, az újra nyitott bányahelyet. A főút melletti tájházban csodára leltek: a minden részletében felújított, korhűen visszaépített, több ezer darab, helyben gyűjtött tárggyal berendezett hagyományos, kétszoba-konyhás sváb lakóházban nézelődve úgy érezhették magukat, hogy a háziasszony csak kiment magot szómi a csirkéknek és máris visszatér. A meglepetések azonban ezzel nem értek véget. Az udvaron népviseletbe öltözött fiatalok gyülekeztek, akik aztán Schnetzné Orbán Andrea vezetésével hamarosan táncra is perdültek. A helyi fúvószenekar tagjai a táncszünetekben sem hagytak fel a muzsikálással. A viseletbemutató ugyancsak próbára tette a táncban már amúgy is kimelegedett fiatalokat. A paksi vendégek ámulva nézték a dédnagymamától maradt barna női ünneplőt, a fekete menyasszonyi ruhát, a felvirágozott, báli legénykalapot, kötött pacskert és még számtalan gyönyörű ruhadarabot. Közben házi nyújtott rétessel és borral kínálták a „megfáradt” turistákat. (A néptánccsoport vezetője búcsúzásnál bevallotta, hogy ez volt az első vendégfogadásuk.) A csaknem háromórás program után Kismányok felé vette útját a csoport, ahol Csillag Etelka nővér bemutatta a székely templomot. Az 54 éve Kismányokon élő kedvesnővér-pedagógus nagy szeretettel beszélt az építkezésről, arról, hogyan fogott össze a vegyes lakosú és vallású falu minden lakója, hogy elkészülhessen messze földön híres, székelykapus szentélyű templomuk. A hazaúton előkerültek a dalosfüzetek, kották és csak úgy zengett a sok szép népdaltól az autóbusz. Nem mentünk messzebb hatvan kilométernél, mégis páratlan csodákra leltünk. Most átadjuk hírét mindazoknak, akik maguk is szeretik és még jobban meg akarják ismerni szülőföldjüket. Gutái Júlia könyvtáros
