Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-06-03 / 11. szám

2011. június 3. 15 Paksi Hírnök Sokat köszönhet a cserkészetnek A jó szándékú, keresztény embereknek olyan lehetőség, ahol közösségben megél­hetik a kereszténységüket, mondja a cser­r készeiről Nyisztor Ákos. A Balogh Antal Katolikus Iskola pedagógusa sokat kö­szönhet a cserkészetnek: általa ismerte meg feleségét, lelt barátokra, ez segítette a pályaválasztásban. A gimnázium második osztá­lyában lett cserkész - bátyját követve - Nyisztor Ákos. Már úgy érettségizett, hogy saját őrse volt. Paksra házassága ré­vén került a dombóvári fiatal­ember. Felesége, Rita útja ha­sonló az övéhez: mindkette­jüknek két testvére van, ke­resztény hitben nevelkedtek, pedagógusok lettek. Ákos első diplomáját Szekszárdon sze­rezte, Ritával segédtiszti kép­zésen találkozott. A kérdésre, hogy mit köszönhet a cserké­szetnek, annyit mond, szinte f mindent: családot, barátokat, J közösséget. A cserkészet lé­nyegéről szólva Páva Istvánt idézi, aki úgy fogalmazott e témáról szóló könyvében, hogy emberebb embert, ma­­gyarabb magyart nevel. Ákos ehhez hozzáteszi: jó szándé­kú, keresztény emberek itt kö­zösségben élhetik meg a ke­reszténységüket. Fontos, hogy mindez önkéntes. „Legöregebb cserkészünk, Hernádi Pista bácsi- aki ennek a csapatnak a há­ború előtti alakulásakor tagja volt - azt mondta, a háború­ban és a fogságban is végigkí­sérte az a szellemiség, ami fo­gadalmunkban szerepel: a cserkész, ahol tud, segít” - tette még hozzá. Mint mondta, a cserkészeten belül meg tudja élni a munkára való törekvést, tudja a hazáját és a közösségét építeni. Hittanra járó gyerek volt, de — mint mindenki más - ké­sőbb, gimnazista korában éb­redt rá hitének lényegére. Ta­nító lett, majd már a Balogh Antal Katolikus Iskolában dolgozva rajztanári diplomát szerzett. Olyan, mint a cserké­szet folytatása - mondja hiva­tásáról. Az őrsvezetőképzés volt az a fontos önismereti for­dulópont, ahol ráébred: tudna és szeretne gyerekekkel fog­lalkozni. Otthonról mindehhez nagyon jó alapot kapott. Egy­részt apjától a munkához való hozzáállást és a munkának a tiszteletét. Aki mindig mond­ta, és a mai napig mondja, hogy nincs lehetetlen, csak te­hetetlen. Édesanyjától pedig a szeretetteljes hozzáállást em­berekkel és Istennel szemben, és a családias légkört. Mind­kettő benne van a cserkészet­ben és a tanítás is így működik jól. „Kell szigorúnak és követ­kezetesnek lennem, mert nem jutunk előrébb, ha nem tartom magam bizonyos elvekhez. Ugyanakkor, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ ne­kem, mondta Szent Pál. A ket­tő között kell megtalálni az egyensúlyt. Ha mindezt jól si­kerül alkalmazni, azt nem ma­gamnak köszönhetem, mert eszköz vagyok a Jóisten kezé­ben, és, ha jól dolgozom, jó eszköz vagyok.” - mondta. A Balogh Antal iskola biztosítja a hátteret, hogy ebben a szel­lemiségben dolgozzon, de úgy érzi, nagyon kemény harcot kell vívni, hiszen a világban a keresztény értékrenddel szem­ben totális ellenszél van. Ha el is kezdődött a változás, az nagyon lassú, és nem poli­tikai színtéren kell megtörtén­nie, hanem a fejekben. „Egy lelkigyakorlaton hallottam, hogy nekünk keresztényeknek kovászként kell működni. Ha van egy jól működő közösség, ha a személyiségemnek, er­kölcsömnek minden mozzana­tát ki tudom teljesíteni, azzal hozzáteszek valamit a közös­séghez és én is kapok valamit, ez egy idő után ragályos lesz és fertőzni fog.” - magyarázza a lényegét. Ákosról lerí, hogy boldog, s ezt ő maga is megerősíti. Sze­rető család veszi körül, legna­gyobb ünnep számukra, ha együtt vannak. Ez, ha csak a szűk családot vesszük, akkor is népes társaság. Hárman vannak testvérek, unoka - egyelőre - tizenegy van, de ez egy hétig igaz már csak hi­szen érkezik Lehel, a legki­sebb jövevény Bence, Luca és Bíbor mellé. Nővérének, aki vegyészként kezdte tanulmá­nyait, és hitoktatóként fejezte be, öt gyermeke van. Bátyja, aki tulajdonképpen példaképe is, három csemetét nevel. O a Nagy Lajos Gimnáziumban tanít, ahol mindketten tanul­tak, és a cserkészetnél is ő ta­posta ki az ösvényt. „Ez a pél­dakép dolog csak egy ideig utánzás, aztán egy idő után rá­jön az ember, hogy mi az, amiben más, megtalálja a kü­lönbözőségeit, és ki tud telje­sedni.” - vázolja Ákos. „Ha valaki azt mondhatja magáról, hogy boldog, az én vagyok. Szerető család vesz körül, egészséges gyerekeink van­nak. A hittel a háttérben biz­tonságban érezzük magunkat. A szerelem elmúlik, de tud­juk, hogy egymásra abszolút számíthatunk, és egyetértés van a legfontosabb dolgok­ban. Hiszek abban, hogy nincs elveszett ember, mert mindig minden embert minden pilla­natban megszólítja az Isten, legfeljebb nem veszi észre. Is­ten adója folyamatosan műkö­dik, megy az adás, hogy a mi vevőnk be van-e kapcsolva, rá van-e hangolva, rajtunk mú­lik” — összegzi. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents