Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-05-20 / 10. szám
Paksi Hírnök 10 2011. május 20. Bézi Sándor emlékét idézték örökifjú tanítványai Mint a felbolydult méhkas, olyan volt a minap a Prelátus kúria. Nevetések, sikongatások, hitetlenkedő felkiáltások váltották egymást. Nem csoda: olyanok találkoztak hoszszú idő eltelte után, akiket két, egymással nagyon is öszszefüggő dolog köt össze: Bézi Sándor és a tánc. Bézi Sándor, aki már nincsen köztünk, több mint ötven esztendeje, alig húszévesen kezdte Pakson a táncoktatást. Együttesének bázisa a Vak Bottyán Gimnázium volt. Felesége, Klára és az Örökiijú Néptáncegyüttes tagjai döntöttek úgy, hogy randevúra hívják azokat, akik megfordultak a tanár úr keze alatt. Hívószavukra sokan, talán hatvanan is összegyűltek. Herczegné Bán Zsuzsa Budapestről jött haza. Elsős gimnazista volt 1960-ban, amikor Bézi Sándor kiválasztotta őt többedmagával. Az együttesről most sem tud lelkesedés nélkül beszélni. Az mondja, fantasztikus volt, nagyon szép emlékeket őriz róla. Dunántúli táncokkal kezdték, fellépéseik legemlékezetesebbjei a keszthelyi Helikonon voltak. Nagyon nagy ünnepség volt, nehéz volt bekerülni, csak aranyérmes együttesek kaptak bemutatkozási lehetőséget.- Olyankor nem volt iskola, csak tánc. A szeretet vitt bennünket, nagyon összekovácsolódott társaság voltunk - idézi fel. Bézi Sándorról hasonló lendülettel beszél: - Fantasztikus ember volt, velünk élt. Barát volt, és pontosan ez a barátság alakította ki mindenkiben azt a szellemiséget, amit még ma is érzünk - tette hozzá. Kuczkóné Halász Mária számára is meghatározó volt Bézi Sándor hatása. Ő már nyolcadik osztályos korában elkezdte a táncot. Gimnazistaként természetes volt, hogy járt a tánccsoportba a tanár úrhoz. - Tizennyolc éve, a gimnázium alapításának évfordulóján újra összeálltunk. A fellépés után azt mondtuk Sanyinak, nem tudjuk abbahagyni, ezt folytatni kell. Tették ezt addig, amíg Bézi Sándor velük volt. Ma már nem táncolnak. - Lélekben szinte mindig összejövünk, havonta valójában is, de Sanyi halála óta már nem táncolunk - árulta el Halász Mária.- Sok minden összeköt bennünket: Paks, a gimnázium, a tánc és az a Bézi Sanyi, aki megtanított bennünket táncolni - ezt már Herczeg József mondja, aki azt sem titkolja, hogy a tánctól nagyon sokat kaptak, egész életüket befolyásolta, sokat tanultak belőle. Az pedig külön öröm számára, hogy a gimnázium jubileumán, 1995-ben alakult Örökifjú Néptáncegyüttesnek ő lehetett az alapítója. El! árulta, hogy ő maga 13 évesen kezdett táncolni a nála 12 évvel idősebb Bézi Sándornál, aki kedves, halk szóval fegyelmezte őket. A megfelelő hangot évtizedekkel később is megtalálta velük. - Nagyon nagy űr maradt utána, amikor elment, akkor tudtuk, hogy már nem lesz olyan, mint annak előtte - fogalmazott. Az összejövetel, amelyet a találkozásnak és Bézi Sándor emlékének szenteltek, azzal kezdődött, hogy az Örökiijú táncosai előadták a háromugróst. Azért ezt, mert tudták, ezt mindenki tudja. Nem is kellett sokat nógatni a többieket, sorra csatlakoztak a táncolókhoz. Utána közös vacsora és a régi emlékek felidézése várt rájuk. Vida Tünde Temesváron járt a pedagóguskórus A paksi pedagóguskórus tavaly ősszel alakult a művészeti iskola tanáraiból. A zene világnapján lépett először közönség elé, majd bemutatkozott a vörösiszap-károsultak javára tartott rendezvényen és karácsonykor is. A művészeti csoport időközben egyesületté alakult. Május 6-án a kórus a Bartók Béla vegyeskar meghívására Temesvárra utazott, ahol a Magyar Nőszövetség által szervezett XVI. Bánsági Magyar Napok keretében nagy sikerű koncertet adott az evangélikus templomban. Bach, Gounod, Grieg, Károly János, Ligeti György, Mozart, Palestrina és Wolf Péter egyegy művét mutatták be. Vasárnap pedig a józsefvárosi római katolikus plébániatemplom szentmiséjén énekeltek. — A temesvári magyar közösség nagy szeretettel fogadott bennünket - mondta el Simon Péter karnagy. - Lelkileg nekünk is sokat adott ez a vendégszereplés. Más felhangja van, ha határon túli magyaroknak énekelünk, mint ha nyugat-európai közönségnek. Temesváron megismerkedtünk a szabadkai kórus tagjaival is; ők a dómban énekeltek. A kölcsönösen örömteli találkozás közben felvetődött a szakmai-művészeti kapcsolat felvétele velük is. Góczán Gáborné kórustag hozzátette: — Ezt a szereplést valamennyien szolgálatnak tekintettük. Újra tapasztalhattuk, hogy vannak nálunk nehezebb helyzetben élő magyar emberek is, akik ennek ellenére kitartanak. Madács Györgyné nemcsak a kórus, hanem a Vetővirág citeraegyüttes tagja is. - Szombaton a város nevezetességei mellett megnéztük a helyi líceum, az Arad, valamint Hargita megyei és a magyarországi citerazenekarok műsorát is. Színes volt a műsor, nemcsak eredeti népzenét, hanem feldolgozásokat is hallhattunk. Sokféle típusú hangszert szólaltattak meg a citerások, többféle játékmóddal. A paksi pedagóguskórus temesvári vendégszereplését idén szeptemberben viszonozza a Bartók Béla vegyeskar. Gutái István
