Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-04-08 / 7. szám

2011. április 8. 13 Paksi Hírnök Számukra Paks a béke szigete Ahogy előző lapszámukban beszámoltunk róla, negyedik alkalommal adta át a Magya­rok Világszövetsége Tolna megyei szervezete a példamu­tató életpályák elismerésére alapított Tisztes Polgár kitün­tetést. Az elismerést idén Ör­vös Ferenc, a város életében meghatározó szerepet játszott konzervgyár egykori igazga­tója és felesége, Örvös Ferencné Jantner Mária vas­diplomás pedagógus vehette át március 15-én.- Nehéz visszagondolni a hosszú évtizedekre, más világ­ban éltünk, más szelek fújtak - mondta köszönőbeszédében Örvös Ferenc. Hálás szívvel emlékezett munkatársaira, akikkel karöltve harminc éven át dolgozhatott a konzervgyár­ban, és egy pici üzemből a me­gye egyik legnagyobb gyárává váltak, ahol biztos, nyugodt körülmények között dolgoz­hattak. Ezzel hozzájárultak Paks gazdasági és kulturális fejlődéséhez, mondta. Hozzá­tette, bízik benne, hogy a most aktív dolgozók ugyanezt te­szik: tovább építik, szépítik vá­rosunkat, hogy mindenki bol­dogan, nyugodtan élhessen itt. Ahogy a méltatásban elhang­zott, Mária néni pedagógus családban nevelkedett, szülei példáját követve választotta testvéreivel együtt ezt a hiva­tást. A szigorúságával is szép pécsi diákévekre emlékszik, ahol az életre, a tanítói pályára nevelték őket. A tanítóképző elvégzését követően marasztal­ták a pályakezdő leányt, aki így a Miasszonyunkról elneve­zett rend elemi iskolájában kezdte munkáját. Paksra kerül­ve harminchat évig állt a ka­tedrán és tanította, nevelte a gyerekeket. Egymást segítő, a problémák iránt érzékeny gye­rekekre, aranyos, jó szülőkre és kiváló, egymást támogató kollégákra emlékszik. Minden tanévkezdést ugyanolyan ö­­römmel várt és még most is szívesen tanítaná a gyerekeket, plántálná beléjük a tudást, taní­taná őket az életre. Feri bácsi a bajai felsőkeres­kedelmi iskolában tanult köny­velést, gyors- és gépírást és jogi ismereteket. Azután a keszthe­lyi mezőgazdasági akadémia következett, majd a Műegyete­men gazdasági szaktanári dip­lomát szerzett és a pedagógus pályára lépett. Az első szárny­próbálgatásokat Kalocsán tette meg, majd a Szekszárd melletti mezőgazdasági szakközépben tanított és volt kollégiumi neve­lőtanár. Munkahelyére először biciklin, majd segédmotor-ke­rékpáron járt. A házasságkötés és a paksi konzervgyár hívó szava vetett véget ennek az élet­formának, ahol aztán Feri bácsi tíz évig volt osztályvezető, majd az üzem igazgatója. Utób­bi posztot két hónapra vállalta, de húsz év lett belőle. Az eltelt évtizedek alatt fejlődtek a gyár­tósorok, a vállalatnak önálló bölcsődéje volt, saját futball­csapata, könyvtára és mosodá­ja, az udvaron park fogadta a dolgozókat. A kitüntetés átadását követően Feri bácsi után Mária néni is a mikrofonhoz állt és kifejezte köszönetét azért, hogy ezen a csodálatos ünnepen megkaphat­ták ezt az elismerést. Üzentek is a számukra a béke és nyugalom szigetét jelentő otthon, Paks la­kóinak, mégpedig azt, hogy olyan szeretetben éljenek, ami­lyen az Örvös családot is össze­tartja.-gyöngy-Türingiában találta meg a számítását 18 évesen a csoport legfiatalabb tagja­ként már második szemeszterét tölti Váradi Zsolt Németországban, és tapasz­talatai alapján azt állítja, a főiskola után is szívesen maradna külföldön. Sokak számára lehet ismert a paksi fiatal­ember, aki a Tűzvirággal való fellépések során a néptánc kedvelőit, Váradi Jam Factory névre hallgató triózenekarával pe­dig a blueszene szerelmeseit varázsolta el virtuóz játékával. Zsolt immár második szemeszterét tölti Schmalkaldenben, Né­metország türingiai tartományának egyik településén. A pécsi Leőwey Klára Gimná­zium német nemzetiségi tagozatán tanult, ahol megkapta a szükséges alapokat ahhoz, hogy tanulmányait külföldön folytathassa. Jelenleg gazdasági jogot hallgat, mint mondta, csoportja legfiatalabb tagjaként, ennek okát rögtön ki is fejtette. Németor­szágban más az oktatási rendszer, mint Ma­gyarországon, a fiatalok középiskola után két évig szakmát tanulnak, majd képesíté­sükkel két-három évre elhelyezkednek dol­gozni. így 23 éves koruk táján kezdik el a főiskolát, némi anyagi tőkével és szakmai tapasztalattal a hátuk mögött. Zsolt hangsú­lyozta, hasznosabbnak tartja ezt a rendszert a hazainál, hiszen gyakorlatiasabb, önálló­ságra nevel. A német fiatalok hamar elköl­töznek szüleiktől, saját autójuk van, önálló­an bérelnek lakást, és bár ezzel a tempóval nem tud lépést tartani, nem érez hátrányt a többiekkel szemben, ő is munkát vállal a főiskola mellett. Dolgozott már nyomdá­ban, tevékenykedett a Vöröskeresztnél, a közeljövőben pedig egy zeneiskolában fog basszusgitározást oktatni. Mint kiderült, kint is elegendő időt szentel hobbijának, keresetéből elsőként egy gitárt vett és zene­karával rendszeresen próbál egy profi hangstúdióban. Zsolt elmondta, a tanulást is élvezi, érdekesnek tartja a jogi képzést, ráadásul egy gyönyörű egyetemen tanulhat, ahol minden épület és berendezés teljesen modem. A közösségbe hamar beilleszke­dett, barátokat is talált, mivel nyitott szemé­lyiség és könnyen ismerkedik. Ennek elle­nére, mint mondta, az otthoniakat sem fe­lejtette el, az internetes közösségi oldala­kon folyamatosan tartja velük a kapcsola­tot, és évente körülbelül háromszor haza is látogat. A kérdésre, hogy vajon a főiskola után el tudná-e képzelni az életét Németor­szágban Zsolt elmondta: szívesen maradna az országban és ennek több oka is van. Az anyagi körülmények kiválóak, az infrast­ruktúra magas színvonalú, ezért kint szinte eltűnnek a távolságok, az ügyintézés zök­kenőmentesen halad, az élet pedig tökélete­sen szervezett. Matus Dóra

Next

/
Thumbnails
Contents