Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-01-07 / 1. szám
2011. január 7. 13 Paksi Hírnök A téli ünnepi időszak a magyar paraszti kultúrában különös jelentőséggel bírt. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozott, a napi munka helyet adott a zenének, táncnak, éneknek. A szórakozás mellett jellemzőek voltak a házról házra járó csoportok köszöntői, a jövőre vonatkozó jólét biztosítását célzó rituáléi. Napjainkra az ünnep megrövidült, ma már csak jeles napjait tartjuk, de ezekhez a köszöntések, jókívánságok ma is szorosan hozzátartoznak. Az elkövetkező évre vonatkozó fogadalmak szerepe hasonló a régi rituális mondatokéhoz: a jobb jövőt próbálják biztosítani. A szavak azonban a 19. század közepéig jóval nagyobb jelentőséggel bírtak, nem csak azért, mert az írástudás még nem volt általános, hanem mert hittek a kimondott szó varázserejében. A paraszti írásbeliség szerepe a 19. század második felétől nőtt meg. Legkorábbi és legegyszerűbb formája a különböző használati tárgyakra, épületelemekre, fej fákra írt nevek, dátumok, egy-két mondatos feliratok; valamint a személyes és gazdasági vonatkozású bibliai, kalendáriumi, ládabeli bejegyzések. A hosszabb lélegzetű írott emlékek készítésében általában fontos szerepe van az egyéniségnek. A múzeum gyűjteményében a felsorolt típusok többségére találhatunk példát, festett, faragott tárgyakon található monogramoktól a szekrény ajtajára feljegyzett családfáig. A papíralapú feljegyzések közül választottam néhányat, melyek jól példázzák a népi írásbeliség változásait. Tárgy/Történet A legrégebbi darab egy német nyelvű, bársonyborítású, folyóírással írt, de nyomdában sokszorosított imádságoskönyv, belső borítójára a tulajdonos felírta nevét és az 1828-as évszámot. Korban a következő egy bőrkötéses, valaha két csattal záródó imádságoskönyv, melynek első és hátsó szennycímlapján a tulajdonos 1839-es keltezéssel a családfáját jegyezte fel, születési és halálozási dátumokkal, 1911-ig németül, utána pedig magyarul. Az 1907-ben nyomtatott „Buzgóság szárnyai”, melyben „reformált keresztények” számára találhatóak imádságok, szintén a tulajdonos nevével és dátummal ellátott (1908.), de más kézírással tartalmaz egy személyes bejegyzést is, melyből azt is megtudhatjuk, hogy édesapja ajándékozta lányának a könyvet: „ez drága édesapánk keze írása, ki meg halt Galíciába a háborúba 1914 szép 22 en élt 31 évet haza hozattuk onand 1916 Április 3án temettük el Pakson.” A következő könyvecske egy bevásárlási könyv, melyet tulajdonosa 1955 és ‘57 között vezetett kiadásairól és bevételeiről. A gazdasági jellegű feljegyzések mellett azonban naplóként is szolgált a könyv, az árvízi munkálatokról, az 56-os eseményekről, családi történésekről is információkat kaphatunk belőle. Az utolsó tárgy, amit kiválasztottam, már kifejezetten az emlékek megörökítése céljából íródott, emlékversek, imádságok, népdalok, személyes megjegyzések váltják benne egymást. A bemutatott tárgyak múzeumba kerülésének körülményei és történetei nagyon különböznek egymástól, azonban összeköti őket az írás, melyből a pontos adatok mellett képet kaphatunk a kor erkölcsi, társadalmi viszonyairól, értékrendjéről is. Ha ismernek hasonló feliratos tárgyakat, iratokat, feljegyzéseket, vagy saját emlékeiket szeretnék megosztani a jövő nemzedékeivel, Írjanak a muzeum. paks@gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi visszajelzéseiket! Kövi-Onodi Gyöngyi Paksi ellenforradalom mai szemmel Hiánypótló helytörténeti mű kiadását készíti elő a Pákolitz István Városi Könyvtár, mely településünk és a környékbeli falvak 1919-es felkelésének viszontagságait mutatja be. Marosi Tibor a Tolna Megyei Levéltár munkatársaként egyéves kutatómunka eredményeként készítette el Ellenforradalom Paks és Tolna környékén című művét. Könyvének születése során korabeli visszaemlékezésekre, valamint levéltári forrásokra támaszkodott, azonban ezek hiányos, olykor ellentmondásos volta gyakran hátráltatta munkáját - mondta el újságunknak a történelem szakos végzettségű szakember. Marosi Tibor hangsúlyozta, az a tény, hogy műve elsőként dolgozza fel ilyen részletességgel a helyi események történéseit, a fellelhető források hiányosságának is köszönhető. A könyv hűen eleveníti fel 1919 nyarát, a Tanácsköztársaság uralmának időszakát. A vidék, mely igazán soha nem fogadta el ezt a rendszert, többször is nemtetszését fejezte ki az akkori vezetés intézkedései ellen. Hatalmas megmozdulás tört ki a sorozási rend bevezetésekor, hiszen a parasztok aratás idején nem akartak bevonulni, illetve harcolni a vörös hadseregben. A felkelés először a Duna-Tisza közén tört ki, majd miután a gazdák láncszerűen riadóztatták egymást a falvakban, a megmozdulás elért Tolna megyébe, így Paksra is. Marosi Tibor az események láncolatát kellő részletességgel végigfűzve a felkelések összefüggéseit, a vörösterror, majd ennek reflexiójaként a fehérterror, a rögtönítélő katonai bíróságok, valamint az elítéltek és személyes sorsok tragédiáit is feleleveníti az olvasók előtt. A szerző elárulta, a jövőben könyvének bővítését is tervezi. Matus Dóra Marosi Tibor könyve mellett Serdült Benke Éva Elindultam szép hazámba című új kötetének kiadását is tervezi a Hiador-sorozat részeként a városi könyvtár.
