Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-03-18 / 6. szám

Fotó: Molnár Gyula

2011. március 18.

11

Paksi Hírnök

Veronika mesés sikerei

Otthonra talált a maga által szőtt mesék birodalmában, írásaival sikert siker után ér el Fodor Veronika. Számára az írás öröm, és az vezérli, hogy történeteit olvasva másoknak is ebben az érzésben legyen részük.

Képzeljenek el egy mesét, amelyben a vasúti sínpár egyik oldalára pitypangot, a másikra pedig árvalányhajat teremtett földanya. A két növény között szerelem szövődik, ám mivel röghöz kötöttek, nem érhetik el egymást, csupán a vágy ég a szívükben. Szerelmük mégis beteljesedhet, mert az arra robogó vonat a pitypang magvait magával ragadja, és szelíden az árvalányhajhoz tereli. Ezzel a mesével tavaly, a VOKE Vasutas Művelődési Ház, a Vasutasok Otthona Pécsi Egyesülete és a MÁV Zrt. Pécsi Területi Képviselete országos meseíró pályázatán felnőtt kategóriában harmadik dijat kapott a paksi Fodor Veronika. Mint mondja, már a gimnáziumi évek alatt késztetést érzett arra, hogy elmondja

gondolatait, ezt akkoriban versekben, novellákban tette meg. Egyetemi évei gyümölcseként egy könyv látott napvilágot „Munkásjólét és szociális gondoskodás. A csepeli Weiss és a Chorin család” címmel. Az ifjú szerző legújabb sikere az idei Aranyvackor pályázaton született, amelynek célja olyan tehetséges írók és illusztrátorok felkutatása, akiknek a munkáiból mind képileg, mind tartalmilag igényes gyerekkönyv készíthető. Az Aranyvackor rendezését 2010-ben vette át az alapító Pagony Kiadótól a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése. Veronika az Elvarázsolt kert címet adta történetének. Ebben a mesében ismét a növényeké a főszerep, akik egy varázsige segítségével megelevenednek, és vándorútra indulnak Pakson, a Csányi-kertből, bejárva a város nevezetességeit. A pályázatra az ifjú író az Aranyvackor facebook oldalán talált illusztrátortársat Kovács Katalin kézdivásárhelyi alkotó személyében. Közös munkájuk több mint 270 pályázat közül került be a legjobb negyven mesekönyvterv közé. Meséjük hamarosan magánkiadásban jelenik meg a Paksi Vak Bottyán Gimnázium Öregdiákjai Egyesülete, az önkormányzat és az atomerőmű támogatásával. Veronika már dolgozik a folytatáson, és munka mellett készül történész doktorijára. Mindeközben arról álmodik, hogy valóra válik gyermekkora óta dédelgetett álma, miszerint egyszer történészként dolgozhat egy múzeumban. Kohl Gyöngyi

Blaise Pascal nyomában

Racionalitás és hit. Többnyire két, egymással nem rokonszenvező világ, hiszen a keresztény hithez való viszony gyakran kétféle végletbe jut: vagy a merev elutasításba a tudomány és racionalitás nevében, vagy érzelmi vallásosságba, ami mellőzi a meggondolást. A 17. században azonban élt egy zseniális matematikus és egyben kiváló keresztény gondolkodó, Blaise Pascal, aki azt vallotta, hogy a hit a valószínűség-számítással racionálisan megalapozható. És él ma egy mérnöktanár, akihez Blaise Pascal személye és gondolkodásmódja annyira közel áll, hogy róla írta doktori disszertációját.

Prancz Zoltán, azaz immár dr. Prancz Zoltán energetikai és minőségügyi mérnök, az atomerőműben dolgozik. Ahogy mondja, érdeklődése, pontosabban a Pascaléhoz hasonló megoldáskeresése orientálta a teológia felé, és immár tíz éve tanit a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán. Miután a felsőoktatási törvény megköveteli az oktatóktól a tudományos (PhD) fokozatot, a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karán ezt abszolválta is. Blaise Pascal Gondolatok című, töredékekben fennmaradt műve képezte doktori disszertációja tárgyát.

Miként kifejtette: Pascal egyfelől zseniális matematikus, fizikus volt, és olyan felfedezéseket tett, amelyek nélkül a tudomány ma nem lenne az, ami. Másfelől egyedülálló keresztény gondolkodó. Ő rakta le egyebek mellett a valószínűségszámítás alapjait. Érzékeny, gyenge egészségű ember volt, aki mélyen átérezte az emberi lét törékenységét és a halál tragikumát. Teljes erejéből kereste, van-e megoldás az emberi

létnek erre az eredendő nyomorúságára. A megoldást végül a Szentírásban találta meg. Rendkívüli összefüggéseket fedezett fel, személyében találkozott a racionális tudomány és a hittudomány, illetve a Biblia tudománya. Mindemellett a Gondolatok máig az irodalomtörténet egyik legrejtélyesebb műve, mivel Pascalt megírása közben érte a halál, s ami megmaradt, egy befejezetlen mű, egy halom jegyzet, ezernyi töredék. Éppen ezért sokféle értelmezési lehetőséget vet fel. Zoltán doktori disszertációjában abból indult ki, hogy a mű értelmezésének kulcsa Pascal matematikai és bibliakutatói eredményeinek összekapcsolása. Értekezésének, amely hamarosan könyvként is olvasható lesz, A valószínűség és a Szentírás, mint a keresztény hit racionális megalapozásának két sarokpontja címet adta. Alaptézise, hogy Pascal a valószínűség-számítás segítségével készült megmutatni azt, hogy amit a Szentírásban olvasunk, az racionális megközelítésben is védhető, elfogadható. Más szóval a Biblia történetei, próféciái, csodái, etikai szemlélete, megváltáseszméje, vagy éppen a stílusa minden valószínűség szerint nem emberi produktumok, hanem Istentől erednek. Ugyanakkor a valószínűség még nem bizonyosság, azt hittel kell kiegészíteni. Azonban így már nem vakhitről van szó, hanem egy nagyon is meggondolt, szilárd alapokon nyugvó hitről.

Zoltán széleskörű, mélyreható értekezésében koherens, összefüggő mondanivalóvá kerekítette Pascal töredékeit. Munkája értékét jelzi, hogy summa cum laude minősítéssel védte meg a doktori bizottság előtt. Meggyőződése, hogy Pascal - egyébként magyar nyelven is többször kiadott - gondolattöredékei ma is időszerűek, hiszen az emberi lét legalapvetőbb kérdései nem változtak, s ezek kapcsán ma is csak az a két érdemi alternatíva hozható fel, amelyekre Pascal így mutat rá: „csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre; az, aki tiszta sziwel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri.” (194. töredék)

Vida Tünde