Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-03-05 / 5. szám
2010. március 5. 17 Paksi Hírnök Sosem múló lelkesedés A paksi grundon kezdődött minden, valamikor a 40-es, 50-es években, amikor délutánonként a Kápolna és a Rákóczi utca találkozásánál rúgta a gumilabda elődjét, a spangyát, s amikor minden gyerek úgy tudta a válogatott nevét, mint az egyszeregyet. Aztán folytatódott a Paksi Kinizsiben, a gimnázium helyén lévő konzervgyári pályán, amikor az átöltözést egy közeli magánháznál oldották meg, ahol az udvaron szétszórt alumíniumlavórokban fiirödtek. Önmagáért szerették a focit. Egy sérülés a játékvezetői pályára terelte, s 24 évesen, 1964-ben nem csak felesége mellett kötelezte el magát végleg, hanem a futball mellett is, elvégezvén a játékvezetői tanfolyamot. Ó még ahhoz a generációhoz tartozik, aki emlékszik arra, milyen volt a táskarádiót hallgatva könnyes szemmel Aranycsapatként ünnepelni az ezüstérem ellenére, a világ akkori legjobbját, a magyar válogatottat. Akinek a foci iránti tisztelete nem kopott az évtizedek folyamán, bár legendányi messzeségbe kerültünk az Aranycsapattól. Aki értetlenül szemléli a focipályák környékén felhalmozódott indulatokat, az egyre nagyobb védőkerítéseket, s amikor egy tízéves gyerek teli torokból szidja a játékvezető felmenőit. Aki továbbra is szentül hisz abban, hogy egyszer újra helyére kerülhet a magyar foci, s nem csak az U20-as válogatott szereplése tölt el bennünket büszkeséggel. 21 év után átadta a stafétabotot, és leköszönt a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség elnöki tisztéről (ahol maradt örökös tiszteletbeli elnök), ám ugyanolyan vehemenciával képviseli a foci érdekeit, mint amikor elkezdte. Akár a sportágról, akár a városról van szó, ahol él, ma sem tagadhatná le ifjúkori becenevét: Lelkes. Ó Szinger Ferenc. Ha végigvennénk pályafutásának állomásait és elismeréseit, hamar megtelne az oldal. A teljesség igénye nélkül: tevékenykedett a városi tanács sportosztály vezetőjeként, egy évtizeden át volt a PSE ügyvezetője, állami kitüntetések mellett 2005-ben Pro Űrbe díjjal ismerte el munkáját az önkormányzat. A megyéből elsőként került az országos játékvezetők sorába, egészen az NB I-ig jutott, ahol partjelzőként lengette a zászlót. 1989-ben tette le a sípot 1420 mécseséi a háta mögött. - Nem kell, hogy szeressenek, elég, ha tisztelnek, becsülnek - vallja és tanítja a bírói funkció kapcsán, a szabályok adta utat járva. A győztes békén hagy, a vesztes tábor szurkolói pedig nem a csapatban keresik a hibát. Ezt csak egy megszállott csinálja, mondja. Ezt alátámasztja az is: annak idején, mire elért egyegy távolabbi városba, a Moszkvics nem csak az utazási térítést nyelte be, hanem a játékvezetői díjat is - maradt a lelkesedés, és ha gratuláltak a meccs levezetéséhez. S, hogy miért optimista a foci jövőjét illetően? Úgy véli, az U20-as vb bronzérme bizonyíték arra, hogy lassan beérik az a képzési rendszer, ami gyökeresen átformálhatja a magyar focit. Követve más országok bevált példáját, az ezredforduló óta Magyarországon is már 6 éves kortól tanítják a válogatott tehetségeknek a labdarúgást, így mire felnőttkorba érnek, már 12 éves képzés áll mögöttük. Mint mondja, pénzben nem tudunk rivalizálni nagy külföldi klubokkal, ám tehetségben igen. S az sem baj, ha kiviszik a fiatalokat, akik tovább gyarapítják tudásukat, ám magyarok maradnak, s majdan a nemzeti válogatott mezét felöltve nekünk szerzik a dicsőséget.- Hiszek abban, hogy megérem, amikor a felnőtt csapat újra kijut világ- vagy Európa-bajnokságra - mondja. Úgy véli, technikai tudásban utol fogjuk érni a többi nemzetet, a többi a klubszereteten és a nemzeti elkötelezettségen múlik, hogy a piros-fehér-zöld mez olyan plusz erőt adjon, ami a küzdeni tudáshoz nélkülözhetetlen. S ami máris büszkeséggel tölti el: a megye egyetlen élvonalbeli paksi csapata, amely az országban egyedüliként csak hazai játékosokkal lép pályára és négy saját nevelésű futballistát tud felmutatni. - Jöjjön ki egy Ferencváros meccsre, vagy érezze át, hogy milyen az Újpestet legyőzni - invitál a Fehérvári útra, az ország legjobb 16 csapatának küzdelmeire. A csuda tudja, milyen erővel bír a foci, ami embereket összeköt és szétválaszt, ami lehet jó vagy lehet rossz, de ami mégis megkerülhetetlenül fontos sokak számára. Szinger Ferenc, úgy vélem, tudja a titkot... Préházi Ildikó PFC-ZTE: elhalasztva Úgy terveztük, a Paksi FC Soproni Ligában szereplő labdarúgócsapatának tavaszi, Zalaegerszeg elleni nyitómérkőzéséről írunk, de az időjárás közbeszólt. A Fehérvári úti stadion gyepszőnyege a február végi rengeteg csapadék miatt az összecsapás időpontja előtt annyira felázott, hogy játékra alkalmatlanná vált. A PFC vezetése mindent megtett azért, hogy megrendezhessék a találkozót, ám a paksi tűzoltók segítségével (akik a meccs napjának délelőttjén szivattyúzták a vizet a pályáról) sem sikerült rendbe tenni a küzdőteret.- Elsődlegesen a játékosok testi épségét kímélendő döntöttem úgy, hogy elmarad a találkozó. Az is a halasztás mellett szólt, hogy erős szél fújt - nyilatkozta Iványi Zoltán játékvezető. Természetesen mindkét szakvezető sajnálattal vette tudomásul, hogy elmarad a meccs, mert az együttesek felkészültek a tavaszi rajtra. Pótlás március 31-én 16 órakor, Pakson. Ha már meccs nem volt, mutassuk be azokat a játékosokat, akik télen érkeztek. Bartha László 1987-es születésű támadó, az NB lies Kozármislenytől érkezett, négy évre írta alá szerződését. B. Tóth Balázs 23 éves, korábban a Vasas játékosa volt, védő-középpályás, három és fél évre költözött Paksra. Vayer Gábor paksi születésű labdarúgó 33 éves támadó, Lengyelországból igazolt egy plusz másfél évre a Paksi FC-hez. Völgyi Dániel szintén 1987-es születésű védő, a Győri ETO FC-től fél évre kerül kölcsön az Atomvárosba. Ifjabb Blatt Pál az Atomerőmű SE nevelése 20 éves középpályás, a megyei első osztályú Bölcske csapatától szerződtette a PFC. Ők tehát az új zöld-fehér játékosok, reméljük, sokat segítenek majd a célok elérésében, mely nem változott: a szezon végén az első 10-ben kell végeznie Gellei Imre csapatának. Faller Gábor
