Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-02-19 / 4. szám

2010. február 19.

15

Paksi Hírnök

Mélységekről és magasságokról

Ha eredeti elképzelése Valóra vált volna, akkor most orvos lenne, a legvalószínűbb, hogy fogorvos. Hogy végül védőnő lett, nem bánja Molnárné Haholt Zsuzsanna. Kistérségi vezető védőnői feladatai mellett a családvédelmi szolgálat védőnője és egészségfejlesztő, aki egyetlen szakmai felkérésre sem tud nemet mondani, mert minden kezdeményezésben látja a lehetőséget.

kori elsősegélynyújtó szakköröse ápolónő lett; olyan tanítványról is tud, aki orvosi pályára lépett.

Ha ma egy pályaválasztás előtt álló fiatal megkérdezné őt a védőnői hivatásról, azt mondaná, gyönyörű szakma, de naA Vas megyei lány tinédzser volt, amikor Sárszentlőrincre költözött a család, hogy édesapja munkahelyéhez, az atomerőműhöz közelebb legyenek, és már középiskolás, amikor Paksra jöttek. Tizenkét éves volt, amikor megszületett második testvére. Folyton ott sertepertélt kishúga körül, szívesen foglalkozott vele, etette, fürdette, pelenkázta. Nagy csodálattal figyelte, hogyan dolgozik a település védőnője, Komoróczy Edina, akit ma is példaképének tekint. Ezekkel az élményekkel a tarsolyában nem g

0)

volt kérdés számára, hogy j? egészségügyi pályára lép. Az § egészségügyi szakközépisko- =f Iában eltöltött évek alatt szán- ^ déka nem változott, sőt elha- £ tározása egyre erősödött, és mivel jó tanulóként tanárai is biztatták, az orvosira adta be jelentkezését. Emlékei szerint egy, talán két ponttal maradt le a felvételről, de ez nem szegte kedvét. Egy esztendőt ápolónőként dolgozott a szekszárdi kórház belgyógyászati osztályán, ami javára vált, sokat tanult. Ismételt próbálkozása, hogy bejusson az orvosi egyetemre, nem sikerült, viszont olyan magas volt a pontszáma, hogy a védőnői pályára tárt karokkal várták. Nem tagadja, néha eszébe jut, hogy mi lenne, ha orvos lenne, de ezt a gondolatot nem kíséri rossz érzés, ugyanis a kórházi tapasztalatok és a védőnőként eltöltött évek meggyőzték arról, hogy ez az ő igazi útja, számára testhezállóbb feladat, és talán orvosként kevesebb idő jutna a családjára, amit nem szeretne.

így is folyton versenyt fut az idővel, hiszen vezető védőnőként tengernyi feladat várja, és a család is teljes embert kíván. Az egyensúlyt úgy teremti meg, hogy amikor munkáról van szó, akkor a feladatainak, amikor pedig családról, akkor férjének és két gyermeküknek adja magát, száz százalékosan igyekszik helytállni minden területen. Szakmai pályafutásának legszebb időszaka az volt, amikor kezdő szakemberként iskolavédőnő volt. Ma is megismeri az egykori iskolásokat, akik már saját gyermekeikkel sétálnak az utcán. Egy alkalommal megállította egy hölgy, és elújságolta, hogy lányának Zsuzsi volt a példaképe és egygyon nehéz. Az emberek nehezen fogadják el, amikor arról beszélnek a szakemberek, hogyan lehet jól gyermeket nevelni, egészségesen élni. Sokan nehezen viselik a védőnő jelenlétét, aki munkája során óhatatlanul betekintést nyer a családok életébe. Szembesülniük kell azzal is, hogy a fiatalok egyre kíváncsibbak, merészebbek és egyben óvatlanabbak, több bajuk van a világgal és önmagukkal, amiből adódóan több a lelki problémájuk. A különböző élethelyzeteket tudnia kell kezelni a védőnőnek, alkalmazkodnia kell a változásokhoz, megbirkóznia az új kihívásokkal, de talán éppen ettől csodálatos ez a hivatás. Zsuzsit sorsa a betegágy mellől a vezető védőnői székig vezette. Mint mondja, számára szakmailag a vezetés nem probléma, ám emberi oldalát tekintve okoz álmatlan éjszakákat. Bizonyos szituációkban úgy érzi, hogy könnyebb dolga lenne, ha keményebb vezető lenne, de személyiségéből fakadóan nem tud az lenni. Nehéz helyzetekkel nem csupán vezetőként, hanem védőnőként is szembesül, ugyanakkor felemelő pillanatokat is átél. A legnagyobb mélységek és magasságok talán a családvédelmi szolgálat vezetőjeként érik. Sokszor eszébe jut, amikor egy abortusz előtt álló fiatal lány a magzat megtartását célzó tanácsadásra ment hozzá. Ez az eset nem a helyzet miatt vésődött az emlékezetébe, hiszen sajnos gyakran találkozik hasonlóval, hanem a lány hozzáállása miatt, aki nagyon „lazán” kezelte az eseményeket. Sokkal szívesebben gondol vissza olyan esetekre, mint például amikor egy házaspár járt nála, akiknek az új terhességgel már három gyermekük lett volna, de nehéz körülményeik miatt jobbnak tűnt, ha nem tartják meg. A műtétre menet félúton megálltak és felhívták, hogy nem tudják megtenni, mégis megtartják a babát. Zsuzsi elmondta, intő jelnek tekintette, amikor már magzatokkal álmodott, tudta, hogy a lelkének szüksége van kapaszkodóra. Isten felé fordult, és bár még csak az első lépéseket tette meg a hit útján, érzi hogy reménnyel, megnyugvással és erővel van kikövezve. Hálás a sorsnak a családjáért, a hivatásáért, azért, hogy az utcán, a boltban, a piacon rámosolyognak az emberek, hogy annyi csöppség sorsát figyelemmel kísérheti, hogy segíthet az embereknek, hogy Pakson igazán otthon érzi magát, hogy nő és anya lehet. -gyöngy-