Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-12-03 / 23. szám
2010. december 3. 9 Paksi Hírnök Nem az jelenti számunkra a nehézséget, ha van fogyatékkal élő ember, hanem az, ha nem tudunk róla, mert akkor nem tudunk segíteni. Ezzel = biztatja a paksi Támogató 't Szolgálat a sérült embereket § arra, hogy ha szükségét érzik, | keressék fel őket, csatlakozva ° o ahhoz a majd' kétszáz emberhez, akikkel már kapcsolatban állnak. Közülük jelenleg kilenc rászorulót látogatnak a szolgálat személyi segítői. December 3-a a fogyatékkal élők világnapja. A fogyatékossággal élők a társadalomnak ugyanolyan értékes tagjai, mint bárki más, ugyanúgy élnek, ugyanúgy éreznek, mint ép társaik. Ugyanúgy szükségük van arra, hogy legyen otthonuk, munkájuk, társas kapcsolataik - mondja Gungl Brigitta, a paksi Támogató Szolgálat vezetője. A fogyatékkal élő emberek ugyanakkor elszigeteltebben élnek, mint ép társaik, ezért nagyon fontos, hogy segítsük őket. Ez a feladata a mai nevén 2003 januárja óta működő paksi Támogató Szolgálatnak, ahova azok a rászorulók fordulhatnak, akik vakok személyi járadékában, emelt összegű családi pótlékban, vagy fogyatékossági támogatásban részesülnek, a rászorultság ugyanis nem jövedelemfüggő, hanem az érintett állapotától függ. A szükséges támogatást a szolgálat információnyújtással, tanácsadással, személyi szállítással, illetve személyi segítéssel adja meg számukra. Kern András gépkocsivezető naponta vagy tucatszor fordul a szolgálat autójával és viszi a gondozottakat orvoshoz, rokonlátogatásra, családi eseményekre, miközben meghallgatja őket és ha kell, néhány jó szóval, jókedvre derítő viccelődéssel fordul hozzájuk. A személyi segítés lényege, hogy a gondozottat nem kell otthonban elhelyezni, hanem saját lakókörnyezetében maradhat. Ledneczky Gyuláné Etelka és Farkas Piroska személyi segítők nap mint nap járják a várost és felkeresik gondozottjaikat. Fürdetnek, etetnek, pelenkáznak, körmöt vágnak, tornáztatnak, ügyeket intéznek, kinek mire van igénye. Gondozottjaik életminőségének javításáért úgy munkálkodnak, hogy közben ne vegyék át életük irányítását, hanem ösztönözzék őket az önállóságra, hogy fogyatékosságuk ne jelentsen terhet számukra. A gondozottak ellátása azonban csak az érem egyik oldala, a másik az a lelki támogatás, amire sokuknak szüksége van. Mint mondják, vannak, akik megbékéltek állapotukkal és igyekeznek teljes életet élni, ám nehéz sorsú, elkeseredett emberekkel is találkoznak, akiknek az életébe megpróbálnak reményt és egy kis vidámságot vinni, miközben óhatatlanul felveszik fájdalmukat, amit feldolgozni nagyon nehéz. Etelka elmondta, kitörölhetetlen pillanat, amikor egy gondozott kezét fogják élete utolsó pillanataiban, vagy tanúi két ember búcsúzásának, mert egyikük számára véget ért a földi lét. Sokszor egyetlen mondattal döbbentenek rá a fogyatékkal élők, milyen nagy kincs a számunkra oly természetes testi épség, mint amikor azt mondta egyikük, hogy de jó volt, amikor még igazán el tudtam fáradni, jó lenne, ha még egyszer lehetőségem lenne rá, fűzte hozzá Piroska. Flogy mi viszi a Támogató Szolgálat munkatársait mégis tovább? A gondozottak ragaszkodása, szeretete, a tudat, hogy szükségük van rájuk mindig erőt ad a folytatáshoz. -gyöngy-Ember az utcán Valamikor nádazó volt - mondják az emberek a télennyáron a Rosthy utcai vagy az Okmányiroda előtti pádon üldögélő férfiról. És tősgyökeres paksi. Fiatalember még - mondják mások, hiszen csupán ötvenkét éves. Az egykor kétkezi munkából élő, ma már nyugdíjasként, betegsége miatt méltatlan higiéniai körülmények között tengődő hajléktalan a főutca szakaszának felújítása után úgy maradt itt, mint egy régi utcabútor. Nem illik a tájba, nem való a társadalomba - mondják sokan. De nyilvánvalóan nem esztétikai kérdésről van szó, amikor egy hajléktalanról be- u szélünk. | Fedél nélküli, otthontalan s o ember, az átlagostól eltérő sors J és perspektíva, amit az átlagember ért meg legkevésbé. A £ hajléktalanság nem csupán az otthon hiányát jelenti, hanem az emberi kapcsolatok beszűkülését is, kirekesztettséget. A hajléktalan ember bizalmatlan, nincsenek kapcsolatai, melyek biztonságot nyújtanak, átsegítik válságos helyzetén. A városlakók megvetik, sajnálják, szánják, néhányan segítik. És még többen segítenék. Fia hagyná. Bozsó Károly, a hajléktalanszálló, Badics Istvánná, a hivatal szociális osztályának vezetője, az utcai szociális munkás -mindannyian szeretnék, ha a hajléktalanszállóba költözne, ott rendszeresen tisztálkodna, melegételt enne. A férfi viszszautasítja a segítséget. Hoszszú, kitartó munka eredményeként néha sikerül orvoshoz vinni, hetente megfürdetni, lecserélni a ruháit... Nincs rendelet, nincs jogszabály amelynek alapján kényszeríteni lehetne életvitele megváltoztatására. Az egyetlen hely, ahová menne: a Tolna Megyei Önkormányzat Szakosított Idősek Otthona, Alsótengelicen. Közel százan várnak arra, hogy az otthon befogadja őket. És több százan várják a városban, hogy ez a méltatlanul hányódó élet végre visszakerüljön a rendszerbe. Egy biztos: a legtürelmesebb ő maga. Teü Edit •• Önállóságra ösztönözve gondoskodnak A Támogató Szolgálat munkatársai
