Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-19 / 22. szám
Paksi Hírnök 14 2010. november 19. Emlékmű a pap tanárnak Az elmúlt hétvégén tartották Dunakömlődön az Imre napi búcsút. A program részeként Mayer Mihály megyéspüspök az ünnepi szentmisét követően felszentelte a Schilling Rogér tiszteletére emelt emlékművet. A templomkertben állított szoborral a település szülötte, Schilling Rogér ciszterci pap tanár előtt tisztelegnek. A gondolat az egyházközségben fogalmazódott meg, amelyet a településrészi önkormányzat, valamint a paksi Német Nemzetiségi Kisebbségi Önkormányzat elfogadott és a megvalósítást támogatta, mondta el Fitt Szabolcs plébániaigazgató. Az emlékmű a stilizált kereszttel, rajta az egykori emléktábláról átemelt Schilling Rogér portréval, valamint „a megfeszített Krisztust hirdetjük” felirattal Szabó Ottó és Vass György munkája. Ahogy a magasan méltatott egyházi személyekről szokás, minden esztendőben halála évfordulóján kívánnak megemlékezni Schilling Rogér atyáról az emlékhelyen. Az Imre napi búcsú részeként a plébánia közösségi házában régi dokumentumokat és a település múltját idéző fotókat bemutató kiállítást, a templomot építészeti szempontból bemutató előadást, illetve verses-dalos estet is tartottak Dunakömlődön. -kgy-Kömlodiek Kömlodön Kömlődi delegáció járt Dunakömlődön! Szó sincs arról, hogy elírtuk volna a neveket, a hasonlóság tényleg létezik és az ennek köszönhetően létrejött látogatással talán egy új barátság szövődik. A két település közötti kapcsolatfelvétel egy telefonhívással kezdődött. Kiss Ferenc, Kömlőd polgánnestere kereste meg Spiesz József önkormányzati képviselőt azzal, hogy ellátogatnának Dunakömlődre kiderítendő: van-e közös gyökere a névhasonlóságnak. A megkeresésre meghívás volt a válasz, így a napokban négyfős delegáció látogatott a településre. A vendéglátók végigkalauzolták a vendégeket Dunakömlődön, jártak a templomban, Lussoniumban, illetve a pincesoron. A két település nevének kialakulásában nem találtak közös pontot. Kömlőd neve korában volt Kemlew, Kemlewd, Kémlő, és Kemleű, Dunakömlődé pedig Kemled, Kumlend, Keulend, Kemleud, majd Kömlőd egészen 1903-ig, amikor a községnevek törzskönyvezéséről szóló törvény alapján megkapta a „Duna” előtagot. Kömlőd a Vértes hegység lábánál, a Tatai hegysor dombvidékén, az oroszlányi kistérségben fekszik, a település lélekszáma 1200 fő, hasonlóan az 1300 lelkes Dunakömlődhöz. Abban a reményben, hogy a két település között komoly partnerség alakul ki a jövőben, a kömlődi vendégek búcsúzóul viszontlátogatásra hívták a dunakömlődieket.-gyöngy,, Ezen pénzszekrény másodkulcsai 2943/1907 községi iktatószám alatt előfekvő jegyzőkönyv tanulsága szerint 1907 Julius 3.-án megőrzés végett a szekszárdi M. Kir Állampénztárhoz küldettek, ahonnan a szintén 2943/1907 szám alatti előfekvő 28417/lV-a 1907 számú helügyministeri leirat szerint csakis alispáni utalványra kaphatók ki! Lásd a 1904 évi »Pénzügyi Közlönyben« megjelent 2803/1904 számú pénzügyminiszteri utasítás 27. §.-ának 1. pontját!” - olvashatjuk annak a páncélszekrénynek az ajtaján, amely a művészeti iskolából, épületének felújításakor került át a múzeumba. A bécsi típusú pénzszekrény valószínűleg a régi községháza tulajdona volt. Az oromdísz feliratából értesülhetünk róla, hogy Budapesten készült, gyártója Szladeky Ignácz. Az ajtó belső felén található díszes reklámcímke alapján azt is megtudhatjuk, hogy a tűz és betörés ellen biztos okmányvasszekrény „nyilvános tűzkésérletét” 1868- ban tartották, valamint több országos kiállí-Tárgy/Történet táson szerzett díjjal és elismeréssel is rendelkezik. A páncélszekrény különlegessége, hogy az első magyar gyártó terméke volt. Az 1867-ben alapított, 1945-ig működő cég elnevezését több formában megtalálhatjuk: Szladeky Ignácz Pénzszekrénygyár, Szladeky Alajos Első Magyar Tűz mentes Vaspénztárgyáros és Műlakatos, Szladeky A. és fiai Első Magyar Pénzszekrénygyár. A páncélszekrény egyik fontos biztonsági eleme a súlya, hiszen többszáz kilót nyom, emellett azonban első pillantásra egyszerűnek tűnő zárszerkezete is bonyodalmat okozhatott, ha illetéktelen kezek nyúltak hozzá: a zárnyelvek közül kettő csak akkor záródott be, ha nem kulccsal próbálták kinyitni az ajtókat. A19-20. századi biztonságtechnika is sok érdekességet rejthet magában, most azonban a szekrény paksi vonatkozásait szeretnénk felderíteni. Ha ismernek részleteket, iratokat olyan intézményekről, amelyek használhattak hasonló páncélszekrényt (szolgabírói hivatal, posta, takarékpénztár, bank stb.) osszák meg velünk! hja> nak a muzeum.paks@gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Kövi-Onodi Gyöngyi Fotó: Szaffenauer Ferenc
