Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-11-19 / 22. szám

Paksi Hírnök 12 2010. november 19. nárai. Az október 23-i koncer­ten, amelyet jubileumi hangver­senyként tart számon az együt­tes, az alapítók közül többen is ott voltak, folytatja a történetet Agotha Zoltán. O vette át a ze­nekar vezetését feleségétől, aki kisfiúkkal, Csongorral szülési szabadságon van. A zenetanár szerint az, hogy általános, kö­zép- és főiskolások és a művé­szeti iskolai tanárok mellett ját­szik az együttesben védőnő, könyvelő, mérnök, jelzi, hogy nyitottak, váiják azoknak a csat­lakozását, akik tanultak hang­szeren játszani, és szívesen mu­zsikálnának csapatban. Erre jó példa az egyik tanítvány apuká­ja, aki gyerekkorában Ózdon járt zeneiskolába, ma jár a pró­bákra és néha koncertre is. Zol­tán szerint nagy eredmény, hogy néhányan zenei pályát válasz­tottak. Andrea elárulja, hogy ők nem munkának, hanem életformá­nak tekintik mind a tanítást, mind a zenélést. Rengeteget gyakorolnak a növendékekkel, zenetáborba viszik, segítik őket, egyengetik útjukat, mind­ezt családias légkörben, így let­tek ők - ahogyan tréfásan mon­dani szokták - zeneanyu és ze­neapu. Vida Tünde A Camerata nyomában a Camerino Egy Németországból érkezett meghívóval kezdődött az idén tízesztendős a Camerata Pro Artis Vonósegyüttes története. Mint a művészeti vezető, Ághota-Vajer Andrea elmond­ta, egy nemzetközi zenekarba hívták a zeneiskola vonósnö­vendékeit játszani. Hogy miért éppen őket, azt még ma sem tudja, lényeg, hogy éltek a le­hetőséggel és 1997-től 2002-ig rendszeresen jártak az iskolai szünetekben Cottbusba, ahol német és lengyel gyerekekkel játszottak együtt egyedüliként Magyarországról. Andrea min­dig egy mikrobusznyi gyerek­kel indult útnak, s a német vá­rosban egy-egy hetet töltöttek, ahol a növendékek megtapasz­talhatták, hogy milyen a zene­kari munka. Itt ugyan szembe­sültek azzal, hogy még sokat kell tanulniuk, de emellett si­kerélményhez jutottak. Ago­tha-Vaj er Andrea szerint ezek az alkalmak megtanították a gyerekeket arra, hogy gyako­rolni, dolgozni kell a sikerért, de az is motivációt jelentett, hogy minden táborozás után egy cédét kaptak, amivel büsz­kén jöttek haza. Idővel egyre nőtt az igény, hogy az iskolai szünidők között is zenekarban játszhassanak. így jött lére a vonószenekar, amelynek neve csak később született meg, amikor beindultak az iskolai háziversenyek. Az alapító ta­gok: Pólya Jusztina, Burján Eszter, Gyökös Zoli, Kovács Szilvi, Lengyel Zita, Hunyadi Rita, illetve alkalmanként Krasznavölgyi Ági, sorolja Andrea mindenkihez hozzáfűz­ve egy-egy gondolatot, hogy éppen hol tanul, dolgozik, mit csinál. A Pro Artis művészeti iskola zenetanára hozzáteszi, hogy ekkor jelent meg a brácsa a zeneiskola életében, s ekkor jött az ötlet, hogy legyen zene­kari óra, amit bevettek a tan­tervbe. Ahogy telt-múlt az idő, összebarátkoztak, az is össze­fogta és motiválta őket, hogy jól szerepeltek a háziversenye­ken és egyre-másra jöttek a fel­kérések. Gyakori vendég lett a Camerata Pro Artis vonós­együttes kiállítás-megnyitókon, fellépett a városi vegyeskar ad­venti hangversenyén, sokszor szerepeltek az evangélikus templomban, sokat tett Szabó Vilmos Béla azért, hogy megis­­meijék a városban a zenekart, egyébként az ő esperesi beikta­tásán is játszottak. Andrea közben úgy döntött, hogy a kicsik, azaz az utánpót­lás számára is létrehoz egy ze­nekart, mert - ahogy mondja - a hegedűt hamar megutálják a gyerekek, mert nehéz, de ha van ösztönzés, szívesen tanul­nak, játszanak és az sem baj, ha eleinte nem a hegedülésért, ha­nem a társaságért járnak a ze­nekarba. Aztán ügyesednek és látják, hogy ők is tudnak sikert elérni, ami lelkesíti őket. így jött létre a Camerino együttes, amely ma már állandó szerep­lője a gyermek énekkarok kará­csonyi templomi koncertjének. A Cameratában most népesebb a csapat, mert visszajárnak a ré­giek is, játszanak a mostani nö­vendékek és az iskola vonósta­Adventi felhívások Hagyomány, hogy a Városi Múzeum karácsonyváró ver­senyt szervez. Idén régi kará­csonyi gyermekjátékok készíté­sére hívják az alkotó kedvű diá­kokat, felnőtteket, egyéneket, csoportokat és családokat. A ka­rácsonyi ajándéktárgyak egy­aránt megeleveníthetik az úri és polgári otthonok vagy a parasz­ti világ játékait. A versenyre, melyre természetes anyagok­ból, saját kezűleg készített tár­gyakat várnak, november 29-ig lehet jelentkezni Konkoly Lillá­nál a múzeumban, a 20/8830- 374-es számon vagy a varosi­­muzeum@gmail.com címen. Az alkotások leadási határideje december 6. Adventi kézműves kirakatra várja a kistérségben élő kézmű­veseket a művelődési központ december 5-ére. Az első ízben megrendezett program célja, hogy az alkotók bemutathassák munkáikat és megismerkedhes­senek térségben élő társaikkal. A rendezvényen, melynek a mű­velődési ház aulája ad otthont. lehetőség lesz az ünnepkörhöz köthető, saját készítésű haszná­lati, dísz- és ajándéktárgyak áru­sítására is. Jelentkezni a helyszí­nen átvehető vagy a www.pak­­sivmk.hu honlapról letölthető regisztrációs lap leadásával le­het, a jelentkezéseket a beérke­zések sorrendjében fogadják el. Bővebb információ a művelő­dési központban vagy a 75/519- 155, 75/519-152 telefonszámo­kon kérhető. Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents