Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-11-05 / 21. szám

2010. november 5. 13 Paksi Hírnök A katasztrófa átszabja az értékrendet Az, hogy Bana János nem pénz­zel, ado­mánnyal, hanem két­kezi mun­kával segít a bajbajutottakon, elsősorban habitus kérdése. Az atomerőmű balesetelhárítási osztályvezetőjének azonban többet - lehetőséget, szakmai tapasztalatokat is - jelent, ha részt vesz egy segélyakcióban. Mint mondja, építő egy ilyen élmény emberileg és szakmai­lag is. O koordinálta a vörösiszap sújtotta Devecseren az atom­erőmű segélycsapatát is. El­mondta lapunknak, hogy nyug­díjasok, tűzoltók, az erőműben dolgozó MVM-es cégek mun­katársai mellett a PA Zrt. dol­gozói adták a csapat gerincét. Napi tíz órát dolgoztak, össze­sen 129 munkanapnyit. Bana János nem először ré­szese segítségnyújtó akciónak, arra azonban első ízben került sor, hogy itthon tegye ezt. - Mindenki másképp éli meg az ilyen helyzeteket. Én már sok olyan helyen voltam, ahol rendkívül súlyos helyzetet és megrázó emberi tragédiát lát­tam, de mégis megérint, azon­ban nem lehet úgy dolgozni, ha az ember beleviszi az érzelme­it - fogalmazott. Mint mondta: a vörösiszap pusztítása nagyon megviselte az embereket, so­kan nem tudják felfogni, hogy életük egy szakasza véget ért, innentől másképp vagy máshol kell élniük. A balesetelhárítási vezető szerint leginkább hábo­rús helyzethez hasonlíthatók az ottani körülmények. olyan emberekkel, akik speciá­lis mentési munkákban vesz­nek részt. Velük utazott több­ször is olyan országokba, ahol súlyos földrengés nyomán vé­geztek mentési munkákat. Elő­ször 2000-ben Indiában járt, majd kétszer Indonéziában és egyszer Pakisztánban dolgo­zott. Mint elmondta, ilyen ese­tekben nagyon gyorsan kell dönteni, hogy tudja-e vállalni, az itthoni feladatait át tudja-e Több alkalommal járt már ka­tasztrófa sújtotta területen az­óta, hogy 1992-ben hivatásos katonaként elszegődött a paksi atomerőműbe. Itt kiképzése­ken, gyakorlatokon került kap­csolatba, majd barátságba csoportosítani, hátra tudja-e hagyni. Mindig valamilyen ön­kéntes civil szervezettel, orvoscsoport tagjaként utazott, s logisztikai feladatokat látott el, illetve sebész mellett asz­­szisztált. Tapasztalatai alapján az első tíz nap mindenütt káosz van, önállóan kell megtalálni a munkát. Ok azt a módszert ve­zették be - ami talán egyedi még mindig -, hogy a helyszí­nen keresnek szállítójárművet, helyi vezetőt és olyan helyekre mennek el, ahova a kórházak és a nagyobb segítség nem jut el. Szerinte a nagyobb országok képesek rendkívül gyorsan te­lepíteni katonai kórházat, nagy mentőegységeket, a magyar ka­pacitás erre nem elég. A segély­akciók során megélteket fel­idézve elmondta, hogy Indiá­ban - miután hisznek a halál utáni további életben - rendkí­vül nagy nyugalmat tapasztalt. Pakisztánban folyamatos fegy­veres kíséret mellett kellett dol­gozniuk, Indonéziában polgár­­háborús helyzetbe csöppentek. A segélyakciók alkalmával szembesült azzal, hogy egy ka­tasztrófa milyen nagy mérték­ben átszabja az emberek érték­rendjét, milyen sokat jelenthet egy marék rizs vagy egy fájda­lomcsillapító. Hozzátette, ezek az esetek nem arról szólnak, hogy ők a hősök, de mivel „ezek nem játszóterek” csak összeszokott csapattal érdemes belevágni. Eddig bárhol járt, pozitív visszajelzéseket kapott, ami nagyon fontos, mert első­sorban ezért vállalják.-vida-Menedéket kínálnak a hajléktalanoknak Paks város önkormányzata - bár nem tartozik a kötelezően ellátandó feladatok közé - 1991 óta működtet egy 15 fé­rőhelyes átmeneti szállót a De­ák Ferenc utcában. Az épület­ben moshatnak, tisztálkodhat­nak, főzhetnek és pihenhetnek az otthon nélküliek. A lakók száma az időjárás, illetve sor­suk alakulásának függvényé­ben folyamatosan változik. - A szálló a téli hónapokra mindig megtelik. Jelenleg van még fé­rőhelyünk, várjuk azokat a haj­léktalanokat, akik most úgy döntenek, a hideg évszakot fe­dél alatt töltenék - mondta el Gogolák Róbertné, a Szociális Intézmények Igazgatóságának vezetője. Az átmeneti szállóra állandó paksi lakosok, illetve életvitel­szerűen legalább fél éve a vá­rosban élők kerülhetnek be, de egy-egy éjszakára az átutazó otthontalanokat is befogadják. Az építmény nyílászáróit ki­cserélték, de nyáron csempéz­­tek és festettek is a szakembe­rek. Az épület állagára a lakók figyelnek, ez a házirend része, de vannak, akik a szabályok miatt nem hajlandóak az átme­neti szállóra költözni. - A leg­több konfliktus az alkohol mi­att van és nagyban befolyásol­ja a bent lakókat. A szállón nem lehet szeszt fogyasztani, a hajléktalanok közül többen emiatt nem költöznek ide. So­kan a kötöttséget sem bírják, valamint nem toleránsak társa­ikkal szemben, élik a maguk világát - fogalmazott Bozsó Károly, a Hajléktalanok Átme­neti Szállójának vezetője. Az utcán élők száma tíz körülire tehető, velük szociális munkás tartja a kapcsolatot, aki teát, élelmiszert, ruhaneműt és taka­rót visz a fedél nélkülieknek. Gogolák Róbertné elmondta, a városközpontban található egyik élelmiszerüzletnél élő hajléktalan viselkedése és a ru­házatából áradó szag bizony zavarja a polgárokat, amit a vá­rosban élők többször jeleztek. Kényszerítő eszközöket azon­ban senkivel szemben nem al­kalmazhatnak. - Jó néhányszor bevittük már az említett sze­mélyt a szállóra, de ő mindig elhagyja azt. Folyamatban van az intézményi elhelyezése, ké­relmét aláírta, mi a szükséges eljárást lefolytattuk, várjuk az értesítést, hogy egy Pakshoz közeli településen felvegyék egy otthonba - tette hozzá Gogolák Róbertné. Faller G. Munkában a paksi csapat Devecseren

Next

/
Thumbnails
Contents