Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-10-22 / 20. szám
Paksi Hírnök 10 2010. október 22. Jól teljesítettek a maratonon Európa három kulturális fővárosában, Pécsen, Essenben és Isztambulban is megrendezték idén a 24 órás filmmaratont. A verseny során egyetlen nap alatt kellett megírni, leforgatni és megvágni egy kétperces kisfilmet három kötelező elem szerepeltetésével. A CinePécs filmfesztivál kísérőprogramján idén is részt vett a TelePaks munkatársaiból verbuválódott címvédő csapat. Babai István, Kövi Gergő és Feliinger József a kaposvári színésznövendék Váncsa Gáborral, Tóth András fotóssal és Bányai Gábor operatőrrel kiegészülve a második helyen végzett.- Ez a második helyezés felér a tavalyi elsővel, idén sokkal erősebb volt a mezőny - árulta el az ötletgazda Kövi Gergő, aki hozzátette: Testrablók 2. című filmjükhöz a 80-as évek B-kategóriás horrorjaiból merítettek ihletet. - Ezúttal kétperces filmet kellett forgatni, ami könynyebbséget és nehézséget is jelentett. A felvételekkel hamar végeztünk, ugyanakkor nem volt egyszerű két percbe belesűríteni a sztorit - tette hozzá Babai István, a film operatőr-vágója. A pécsi forgatás után a munka Pakson folytatódott, ahol a TelePaks vágószobájában nyerte el végső formáját a Testrablók 2. A stáb hajnali fél háromkor végzett az elmondásuk szerint eddigi legjobb hangulatú munkával.- Reméljük, a nézők legalább olyan jól szórakoznak a filmen, mint ahogy mi tettük a forgatáson - mondta Feliinger József hangmérnök. A filmmaraton első helyezettje egyébként egy orosházi stáb Pécs-Pitch című alkotása lett. A kisfilmek megtekinthetők a http ://daazo .com/filmmaraton/ cimen. Lételeme az improvizáció A közelmúltban ismét itthon - mégpedig a Paksi Képtárban - koncertezett Tóth Viktor. A fiatal magyar jazz generáció egyik legtehetségesebb tagjaként emlegetett paksi szaxofonossal ebből az alkalomból beszélgettünk a zenéről, a tehetségről, a McDonald’s-ról és a kötéltáncról.- Szeptemberben nagyon sok minden történt, játszottunk a Budapest Jazz Fesztiválon, az Újbuda Jazz Fesztiválon, Robert Ikizzel, aki egy svéd dobos, másfélhetes turnét csináltunk. Most inkább külföldi dolgok jönnek, itthon kicsit lassabb vizek folynak... Aztán jön a tél, minden lassabban megy, lehet gyakorolni.- És lehet stúdióba vonulni, új lemezt készíteni... Van tervben?- Ez mindig tervben van. Próbálunk, gyakorlunk, mindig születnek az új kompozíciók. De a mai világban nem mindig olyan egyszerű, hogy ezek akkor kerüljenek felvételre, amikor megkomponálódnak. Most folyik a tárgyalás, mert két nagyon jól sikerült koncertemet rögzitette a Magyar Televízió, így a legújabb lemezem egy koncertlemez lesz.- Azt szokták mondani rólad, és te is azt vallód magadról, hogy útkereső vagy. Hol tartasz az úton?- Hát az úton járásban. Nem tudom, hogy holnap merre kell tartani. Csak arról tudok mesélni, hogy tegnap mi volt. Én folyamatosan azt nézem, hogyan tudok közelebb kapcsolatba kerülni a hangszerrel, a zenével. Keresem, de nincsen recept, azt gondolom.- De biztosan vannak vezérelvek a munkádban is, az életben is, amelyektől nem hagyod magad eltéríteni...- Azt gondolom, hogy nincsenek stílusok, zenei kifejezési formák, irányvonalak, amelyek főrendezők lehetnének egy zenész számára. Nekem csak kétfajta művészet, kétfajta zene létezik: szívből jövő, meg hazug. Arra törekszem minden megnyilvánulásban, amikor hangszerrel vagy zenével kapcsolatba kerülök, hogy az egy őszinte dolog legyen. Ne akarjon kielégíteni semmifajta olyan vágyat, ami a mai világban sokakra jellemző. A McDonald’s-hoz semmi köze ne legyen a zenémnek és ezekhez a modem kori dolgokhoz, hanem valami állandó, mozdulatlan dologgal legyen összefüggésben.- Elsősorban az improvizáció a jellemző rád. A kötöttségekkel netán gondjaid vannak?- Vannak, vannak. Már gyerekkoromban megfigyelhető volt, hogy nem szeretem a túl sok szabályt. A szabályok számomra azért vannak, hogy rájöjjek, hogyan lehet tágítgatni azokat. Ezt keresem a zenében is! Azt, hogy hogyan tudom a szabályokat egy kicsit áthágni, úgy, hogy meg is felelek egy kicsit, nem is felelek meg, benne is vagyok, közben új szabályt kreálok. Ezt a kötéltáncot élvezem.- Tizennégy évesen kezdtél Pakson zenélni, ami elég késői időpontnak tűnik. Utána azonban a pályád nagyon gyorsan ívelt felfelé. Mi a titka, hogy valaki meg tudja nyerni a szakmát, a közönséget? Mi kell ahhoz, hogy valaki jó zenész legyen?- Nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki jó zenész legyen. Arról tudok csak mesélni, hogy én mit csináltam. Én nagyon hittem abban, hogyha én ezt csinálom, előrébb fogok jutni. Nem akartam végül is sehova eljutni, csak mindig egy picit előrébb, mint tegnap. Azóta is ezt az utat járom. Azért gyakoriok, hogy holnap egy kicsit jobban játsszak, mint tegnap játszottam. És remélem, ezt tudom folytatni egészen 95 éves koromig... Vida Tünde A stáb a film kulcsjelenetét rögzíti Pécs utcáin
