Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-10-08 / 19. szám
2010. október 8. 15 Paksi Hírnök A pöttyös kendőtől a konstruktivizmusig Megejtően szép kert mellett sétálok felfelé Hopp-Halász Károly házához: évelő növények, pálmák, borostyán, telelő kaktusz, fenyőfák szegélyezik a téglából rakott lépcsősort. Mint később a művésztől megtudom, az egyik fenyőt még édesanyja hozta (retikülben) a hetvenes évek elején Erdélyből. Ami mellette van, azt ö maga ültette 1979-ben, amikor Pécsről végleg hazaköltözött - édesanyjához, kinek halálát követően felvette a Hopp- Halász nevet a mama (merthogy így szólította) után. Abban a szobában ülünk le beszélgetni, amelyikben 1946 januárjában megszületett. A kályha mellé telepszünk. Mindenhol könyvek, apró tárgyak, ha az ablakon kinézek, látom a Dunát. ...Hopp-Halász Károly, az utolsó konstruktivista művészek egyike, a neoavantgard nemzedék tagja. Munkácsy-dijas, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett képzőművész. Pöttyös kendő, batyu, kerek foltok a vásznon - visszatérő motívumok a művész munkáiban. Tízéves volt, amikor először eszmélt erre a motívumra. „1956-ban édesanyám egy pöttyös kendőbe csomagolta kis értékeinket, például az anyakönyvi kivonatokat, útra készen, ha úgy adódna, hogy menni kell. Ez volt az az idő, amikor orosz páncélozott járművek és harckocsik dübörögtek éjszaka lent a hatos úton. A második alkalom a gimnáziumi ballagás volt, akkor egy bot végére kötött kicsiny batyut kaptunk, benne pogácsa volt, és néhány fdlér, jelképesen az »útra«.” így talált rá a pöttyökre Hopp-Halász Károly, aki a paksi általános iskolás évek után Pécsre került a művészeti gimnáziumba, díszítőfestő szakra. „A Deák házban Bálint Bulcsú tanár úr lakott a családjával. 1953-ban ő volt a tanítóm, abban az évben, amikor édesapám meghalt. Akkoriban fedezték fel, hogy az átlagosnál többet rajzolok, és Bálint tanár úr szólt is a kollégájának, Kasselik László rajztanárnak - akit csak Gazsi bácsinak hívtunk. Gazsi bácsi aztán pártfogásba vett, kaptam tőle egy rajzmappát, meg ceruzákat is... S ha a régi épületeket említem, eszembe jut a régi postaépület. Valamikor a hatvanas években itt adtam fel azt a sok levelet, amit filmszínészeknek írtam, elsősorban Rómába, de Párizsba, Londonba vagy Los Angelesbe is, és voltak olyanok, akik válaszoltak is, például Monica Vitti, de Fellini is. És néha Cseke Lászlónak is írtam Münchenbe, a Szabad Európa adó Teenager Party című műsorának címezve, persze feladó nélkül. Mert volt úgy, hogy átcsúszott egy-egy levél... A gimnáziumi évek alatt találkoztam Picasso, Kandinszkij és Klee munkáival, ezzel egy időben kezdett érdekelni a Bauhaus geometrikus művészete. Lantos Ferenc mester vezetésével az 1960-as évek végére alakítottuk ki a Pécsi Műhely nevű művészcsoportot - 1980-ig működött.” 1972 és 1978 között Pécsen geometrikus kompozíciókon dolgozik, fotókat készít. Az 1974-75-ös évek legfontosabb alkotása a Privát Adás-változatok című fotósorozat, amikor üres tévédobozba bújt, vagy trükkök segítségével jelent meg. A tévé, az a híres tévé abban a szobában van, amelyikben beszélgetünk. Gondolkodom, fantáziálok, hogyan is tudta belehajtogatni magát... „1979-ben, amikor visszatértem Paksra, a művelődési házban kaptam munkát. Létrehoztam a Paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelepet. Már a nyolcvanas évek elején elkezdtem gyűjteni azokat az alkotásokat, melyek később a Paksi Képtár anyagául szolgáltak. A művésztáborok vendégeinek alkotásai mellett elsősorban az Iparterv nemzedék tagjaitól kértem műveket.” Hopp-Halász Károly az elmúlt harminc évben alkotott, gyűjtött és vigyázta - a lehetőségekhez mérten - az értékeket. Segítette a 2007-ben átadott új Paksi Képtár létrejöttét: támogatta szakmailag, segítette ötleteivel, tanácsaival. Manapság ritkán látni az utcán. Nehezen mozdul ki otthonából, de fájós lába csupán a közlekedésben akadályozza: nemrégiben nyílt részleges életmű-kiállításának anyagát maga rendezte össze. Perneczky Géza művészettörténész kérésére vázlatokat és önéletrajzi jegyzeteket ír, melyekben pályafutása legjellegzetesebb történéseiről számol be. Rendkívül kedves ember. Nem megközelíthetetlen és érthetetlen, ahogy sokan vélik, amikor művészemberrel vagy a modern művészettel találkoznak. Elismerésre méltó személyiség, érzékeny ember. Figyelemre méltó az 1974-ben, az egykori Lenin utcáról készült fotósorozata és képaláírásai, melyek jelenleg a képtár galériáján láthatók: „Lenin utca 16. Walter ház. Vejük, a Kern családból való katolikus kántor lakott még a hozzátartozóival ebben a házban. Kernéknek két lányuk és egy fiuk volt. Én úgy ismertem őket, mint a helyi kántortanítót, a család idősebb hölgyei pedig gyönyörűen gomblyukaztak és hímeztek. Hordtam gomblyukazni valót hozzájuk sűrűn, mert édesanyám ruhákat varrt a környék leányainak és azok szüleinek, valamint az utca többi hölgyének. Németórára is jártam a Kernékhez egy időben, de sajnos nem tanultam meg tőlük németül.” Talán nem is baj. Mert ki tudja, mi lett volna, ha perfekt német nyelvtudással érkezik annak idején Kölnbe tanulmányútra a fiatal művész... Teli Edit Halász Károly Kofferbe pakolt konstruktivizmus című kiállítása november 14-ig látogatható a Paksi Képtárban.
