Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-09-10 / 17. szám
Paksi Hírnök 12 2010. szeptember 10. Ha lelki probléma van... Lassan egy éve, tavaly október óta működteti a Paksi Városi Mentálhigiénés Egyesület Pakson, a lakótelepen lelkisegélyszolgálatát, mentálhigiénés irodáját. A szolgálatot Nemzeti Civil Alapprogram pályázaton elnyert támogatásból, illetve Barnabás István alpolgármesteri keretéből nyújtott támogatásból működtetjük. Az iroda szolgáltatásait olyan személyek veszik igénybe, akik átmeneti krízisben vannak, problémájukat nem tudják vagy nem akarják családtagjaikkal megbeszélni. A hozzánk fordulóknak jellemzően pont valamelyik családtagjával alakul ki konfliktusa. Fordulnak hozzánk válással, szülő-gyermek közötti ellentéttel, súlyos betegséggel, munkanélküliséggel, szenvedélybetegséggel, öngyilkossági gondolatokkal küzdők. Kiemelten fontos feladatunknak tartjuk, hogy azoknak nyújtsunk lehetőséget a segítségkérésre, akik öngyilkossági gondolatokkal küzdenek. A helyi statisztikák alapján 2007-ben öten, 2008-ban négyen, 2009-ben egy fő, 2010- ben eddig négyen választották az öngyilkosságot mint probléma-megoldási lehetőséget. Bár Pakson az elmúlt években az országos átlag alatt van a befejezett öngyilkosságok száma, úgy gondoljuk, hogy egyetlen emberélet elvesztése is sok, ha van lehetőség arra, hogy segítséget kapjon a bajbajutott egyén. Persze ehhez szükséges, hogy akinek ilyen problémája van, minél előbb kérjen segítséget. Március óta diplomás addiktológiai konzultáns várja a szenvedélybetegeket, illetve hozzátartozóikat. A konzultációk során, az első találkozás után ASI-teszttel (addikció súlyossági index) a függőség mértékét, illetve az ehhez kapcsolódó életviteli problémákat nézzük meg, majd kellő motiváció esetén a kliens eldöntheti, hogy szeretnee továbbra is járni, illetve milyen további segítségnyújtást szeretne igénybe venni. (Pl. Anonim Alkoholisták segítő csoportja vagy rehabilitációs intézmény.) Az egyesület a tavaly előtti Szenvedélyek Napján fotókiállítást rendezett a művelődési közo pontban, az ott kiállított kollek-0 ció, melyeket Aranyás Dóra és 1 Meczker Ákos készített, az idén 5 meghívást kapott az orfűi £ EFOTT-ra, illetve a malomvölgyi Rockmaraton Fesztivál INDÍT Közalapítvány Buli-segély Szolgálat sátrába, amire nagyon büszkék vagyunk. Az Iroda szolgáltatásaival minden héten hétfőn, és szerdán 16-18 óráig, az Újtemplom utca 26. sz. alatt várja az érdeklődőket, telefonon, a 06/20 240 13 80-as számon lehet érdeklődni. Erdélyi Gabriella irodavezető Fogmosás, ágyazás, reggeli, kávé. Utóbbi már a számítógép előtt, a legfrissebb híreket olvasva, a netet böngészve. Reggeli rutin. S mint ilyen, elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott naphoz. Azon a reggelen eleinte minden rendben lévőnek tűnt, ám a megszokott weboldalám helyett hibaüzenet fogadott, amikor rákattintottam az internetes ikonra. Nincs kapcsolat. Igyekeztem nyugalmat magamra erőltetni, de azonnal felment bennem a pumpa. Tudtam, hogy megint jön az íróasztal alatt bujkálás, kábeligazgatás, számítógép-újraindítás, aztán, ha ez sem használ, a telefonos hibaelhárítás. így megy ez manapság, az ember felhívja a kedves - vagy éppen unott, netán undok - hangú ügyintézőt és a segítségével megpróbálja életre kelteni a kapcsolatot. A vonalas telefon azonban néma, mi több süketnéma volt. Miután nem ez az első eset, a mobilt kaptam kézbe, és máris hívtam a szolgáltatót, segítségért. Am se kedves, se unott hangú ügyintéző. Helyette géphang közölte velem: a szolgáltatás Baranya, Bács-Kiskun, Somogy ... na és persze Tolna megye településein szünetel. Még jó, hogy a mobil nem: így megmaradt az eszköz, megvitatni a helyzetet: Nincs net! Nálunk sincs! Semmit sem tudunk csinálni! Most mi lesz?! Megállt az élet. Internet nélkül ma már sok minden - köztük például az újságírás - elképzelhetetlen. Eszembe jutott az édesapám, aki mindig azt mondja, ha mások elégedetlenségét hallja, hogy „ bezzeg az ő idejében... ” Mármint, hogy bezzeg az ő idejében, azaz, amikor kisfiú volt, petróleumlámpával világítottak, nem volt televízió, telefon és persze számítógép, meg internet sem, mégsem állt meg az élet. Aztán az is eszembe jutott, hogy’ csupán húsz éve még várni kellett, arra, hogy bekössék a vonalas telefont, amin leginkább távolélő családtagjainkkal beszéltünk, és nem arra használtuk, hogy a gyerekünket hívjuk az iskolában azzal a fontos üzenettel, hogy „kicsim, itthon felejtetted a tornacipődet’’. Nem cseteltünk és nem a Facebook-on adtunk hírt magunkról az ismerősöknek, barátoknak, hanem személyesen találkoztunk. Teltek az órák, jöttek a hírek: Budapesten van gond, dolgoznak a helyreállításon, délutánra lesz megint net. S lön: délutánra helyreállt a rend. Gép elé ültem, rohanvást igyekeztem pótolni az elmaradást, híreket, képeket továbbítottam, levelekre válaszoltam. Egy igazán figyelemre méltó is akadt köztük. Elolvastam, majd átszóltam a szomszéd szobába: Kisfiam, küldök egy érdekes linket, majd nézd meg. Még szerencse, hogy helyreállt a kapcsolat! Vida Tünde Mindennapi függőségünk
