Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-09-10 / 17. szám
2010. szeptember 10. 7 Paksi Hírnök (Folytatás a 6. oldalról) Egy város sokszínű, befogadónak kell lenni a különféle elképzelésekkel szemben, sosem szabad egyféle megoldásban gondolkodni - az építészet egy szabályok mentén működő alkotási folyamat. Vallja, hogy minden kornak megvan a rá jellemző építészeti nyelvezete - a feladat tehát nem a nosztalgiázás, letűnt korok másolása, hanem a ránk maradt értékek megőrzése mellett, saját nyelvünk kialakítása, amellyel a most élők tehetnek hozzá valamit a ma világához, kreatív, gondolkodó emberek lévén. Soha nem zárulhat le egy város fejlődése, egy évtized - mióta Horváth András betölti e tisztséget - csupán egy pillanat egy véget nem érő folyamatban. Mély sebeket ejteni azonban egy pillanat alatt is lehet, mint azt a 70-es évek városépítési lázának néhány lenyomata jelzi a főutcán. A településnek azonban megmaradt egy egészséges kisvárosi léptéke, amire nagyon kell vigyázni, taglalja a főutca egy-két emeletes beépítését hozva például. A 21. század izgalmas kérdése számára: miképp telnek meg élettel a megújuló közterek, hogyan lehet elérni, hogy az emberek magukénak érezzék, s szívesen vegyék újra birtokba a nyilvánosság e helyszinét. Hiszen az építészet nem önmagáért való: ha a tereket megújítjuk, de a lakosságot nem tudjuk aktivizálni, akkor fél sikert értünk csak el, avat be a főépítészt foglalkoztató gondolatokba. Éppen ezért számít az ott élők véleményére, hiszen ők tudják leginkább, hogyan szeretnék használni lakásukon kívüli életterüket. Hogyan viszonyulunk saját településünkhöz? Ha végigjárjuk az utcákat gondolatban, akkor vajon az jut róla eszünkbe, hogy rendezettek a burkolatok, szép a világítás, ápolt a növényzet - vagy épp mindebből az ellenkezőjét látjuk? Mindez erősen befolyásolja a város közéletét. Ha jól csináljuk, sokat teszünk azért, hogy az elkövetkezendő generációk jobb életminőséget kapjanak, taglalja. A városról alkotott képünket közösen alakítjuk - amelyben az építészeknek fontos, de nem kizárólagos szerepük van. Uj játékok városszerte Közel 30 millió forintot fordított az önkormányzat közterületi és intézményi játszóterek felújítására a nyáron. - Az érintett játszótereken a már meglévők mellé kiegészítő fejlesztő játékokat helyeztünk ki, így a Fenyves, Kodály Zoltán, Erkel Ferenc és az Alpári Gyula utcáknál található közösségi tereken. Az igényeknél a szülők és a fenntartó DC Dunakom Kft. szakembereinek ajánlását is figyelembe vettük - mondta el Klézl Teréz városi főkertész. Az intézményeket érintő játszótér-felújításoknál is folyamatosak voltak az egyeztetések az igazgatókkal, hogy mivel is tehetnék színesebbé a diákok szüneteit. - A Munkácsy, Vörösmarty, Eötvös, Hétszínvirág és a dunakömlődi óvodában, valamint a Bezerédj és a Deák Ferenc Általános iskolákban többek közt labdaadogató, négyszemélyes rugós, has- és hátizom-erősitő játékokat helyeztünk ki - tájékoztatott Kindl Szilvia. A városgazda hozzátette: a játékok mindegyike télen-nyáron használ-Vajon miképp lehet elérni - csatlakozván az Év Főépítészének gondolatához -, hogy a polgár érezze, hogy részese a településfejlesztésnek, ami által magáénak érzi a települést. Mint a tanácskozáson kiderült, a kérdés az ország összes főépitészét foglalkoztatja. - A váci főtérnél úgy indítottunk, hogy szerveztünk egy lakossági fórumot, hogy egyáltalán mit csináljunk, nem kész tervekkel álltunk az ott élők elé. Milyen magas lesz, milyen színű lesz, kérdezgették, mire én azt feleltem, azért vagyunk itt, hogy együtt kitaláljuk. Akkor jöjjön, ha már van valami, mondták, ha meg vittem valamit, akkor azt kaptam meg, hogy „Ezt akarja lenyomni a torkunkon?”. Tanuljuk ezt a műfajt - avat be Philipp Frigyes, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke (aki nem mellesleg 23 éve Vác főépítésze), ahogy ő mondja, egy nem könnyű, ám gyönyörű szakma rejtelmeibe. Hogyan kell együttgondolkodni - nincs kialakult gyakorlata hazánkban, de mégis ez kell legyen a járható út, folytatja. (Mint azt mesélte, évek óta foglalkozik kicsikkel is, például úgy igyekszik az óvodások számára közel hozni az épített környezetet, hogy engedélyt szerzett arra: a kis látogatócsoporható, ezért nem kell szétszedni, eltenni őket a hideg évszakban sem. Faller Gábor Öt ivókutat szereltetett fel az önkormányzat a lakosok kérése nyomán játszótereken. A Kurcsatov, Kodály Zoltán és Fenyves utcai, Kreszparkban lévő és dunakömlődi játszótereken olthatják szomjukat ezentúl kicsik és nagyok, akár a kút fölé hajolva, akár üveget tartva alá. tok sikíthassanak a váci székesegyházban - a nem mindennapi élmény nyomán sok minden más is rögzül a fiatal városlakókban.)- Ma úgy éljük meg, hogy a társadalom van a gazdaságért, pedig épp fordított a helyzet: a gazdaság van a társadalomért. Nem elsődleges a forint. Véleményem szerint egy település legfontosabb forrása nem a helyi adó, hanem a mosoly - vázolja első hallásra tán furcsának tűnő gondolatát, amit aztán példával is alátámaszt.- Figyeltem, ahogy a váci vasútállomáson az emberek szomorú tekintettel szállnak fel és le a vonatokra. Sikerült elérnem, hogy a hangosbemondón ne csak az induló és érkező vonatokat mondják be, hanem azt is: szeretettel köszöntjük városunkban, érezzék jól magukat. Megjelent a mosoly az emberek arcán - emlékszik vissza. Mint azt mondja, egyre inkább terjed a nézet, mely szerint az tud érvényesülni a 21. században, aki emocionálisan intelligens, az IQ-nál lényegesen meghatározóbb az érzelmi intelligencia. Ma materiális szinten gondolkodunk és nem a település leikéről. Ha elkezdjük megfejteni a település lelkét és ez sikerül - nem pénzekről fog szólni a történet, vélekedik. Dávid Ildikó
