Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-07-23 / 14. szám
2010. július 23. 13 Paksi Hírnök A színpadon képzeli a jövőt A feltűnően szép Kiss Alexandra édesanyjával érkezik beszélgetésünk helyszínére. A talpraesett, tájékozott, energikus édesanya, aki a Paksi Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője, büszkén, fáradhatatlanul kíséri (kísérné) lányát bárhová - ha tehetné. De a húszéves Alexandra saját maga alakítja életét a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza Dunaújváros Táncszínházában. Néhány héttel ezelőtt lépte át a színház kapuit, több színdarabban kapott szerepet, szorgalmasan jár a próbákra és csupán hétvégén haza. Alexandra már négyévesen balett órákra járt. Az első ijedtség, megszeppenés után, majd később a fáradtságtól elgyötört kislányt látva a szülők szerették volna, ha véget érnek a táncórák. Ám a kislány kitartása, konok elhatározása, az óvó néni (Rauth Ildikó) biztatása átsegítette a családot a kezdeti nehézségeken. A Bezerédj Általános Iskolában született meg az életre szóló elhatározás: Alexandra úgy döntött, a tánc lesz a legfontosabb feladata a tanulás mellett. Sajnos későn, tizenhárom éves korában táncolhatott először a balettintézet mesterei előtt, akik ugyan megdicsérték a kislányt, de sajnálkozva utasították el az életkora miatt. Ekkor úgy látszott, a csalódás eltávolítja Alexandrát eredeti elhatározásától, ám édesanyja nem hagyta magára: tartotta benne a lelket, újraélesztette a lelkesedést. Az általános iskolai évek alatt Alexandra kipróbálta a távolugrást, a magasugrást, a íütást. Atlétikai versenyeken vett részt (kiváló eredménnyel), táncolt a Csillag Show Táncegyesületben, énekkarba, színjátszó körbe járt és furulyázni tanult. Ezek után az előzmények után úgy tűnt, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola nem okoz gondot a kamaszlány számára, ám a szerény, csendes Alexandra az első tanévben - az újfajta szigor, oktatás-nevelés miatt - nehezen állta a sarat. A küszködés, a szorgalommal társult kitartás végül elhozta számára a sikert: érettségi után azonnal szerződtették a dunaújvárosi színházba, ahol hat darabban kapott szerepet. Alexandra első fellépése augusztus 21- én, Móron lesz. Szeptember elején indítja Pakson, a Kereszt utcai óvoda épületében táncóráit - balett és modern tánc — ahová gyerekeket és felnőtteket is vár. Tervei szerint Dunaújvárosban marad és a következő évben felvételizik a Táncművészeti Főiskolára. Teli Edit Tárgy/Történet A most bemutatott tárgy kiválasztásához a futball-világbajnokság adta az ötletet, pontosabban az ott megszólaló szurkolói hangszerek. A vuvuzeláról legalább annyi szó esett a magyar sajtóban, mint a mérkőzésekről. Megtudhattuk, hogy tölcséres füvókájú, kúpos furatú, B hangolású, általában 60-65 cm hosszú, de az egy métert is elérheti. A kuduantilop szarvából készült, ünnepeken, háborúban, vadászatnál használt eszköz üzletiesített változata. Szerepe a stadionokban ugyanaz maradt, mint a harci összecsapásoknál: a saját csapat erősítése, az ellenfél ijesztgetése. A hangszer magyar változatának is lehetett hasonló funkciója a honfoglalás korában, de a most bemutatott darabot már jelzőhangszerként használták. A pásztor- vagy kanászkürt természetes anyaga a magyar 1» szürke szarvasmarha szarva. A “ jól fejlett szarv hosszúsága * 60-80 cm. A 20. században már többfelé használtak a szarukürt szerepében annál kissé hosszabb, egyenes, iparossal fémlemezből készíttetett bádogkürtöt is. A múzeum történeti adattárában, a Telkes Gazdaság számlái alapján megtudhatjuk, hogy 1907-ben már „bádogból készült tűrök” volt használatban a paksi állatok kihajtásakor. A pásztorkürt hangképzése hasonló a többi, tölcséres fúvókájú hangszerhez: hangforrása a használójának a füvókához szorított, rezgésbe hozott ajkai között átpréselt levegő. Meghatározó szerepe van a hangszín kialakulásában a fúvóka formájának, belső kiképzésének. Csöve rövid, ezért alaphangja elég magas, g és c' közötti. A pásztorkürtön csak a természetes hangsor első néhány hangjából álló jeleket lehet játszani, ezek tempója Bartók Béla szerint leginkább a parlando előadásmódhoz hasonlít. Zenei formájuk nincs, „inkább afféle improvizációk, vagyis néhány motívumnak teljesen szabad, rögtönzött keverése.” A kürt hangja - bár egy idő után az állatok is hallgattak rá - elsősorban a gazdának szólt, kihajtáskor figyelmeztette, hogy a jószágait engedje ki az utcára. A pásztorok a kürtöt mesterségük jelképének tekintették, nagy becsben tartották. A múzeumban található hangszer hangját nem ismerjük, többen próbálták már megszólaltatni, de nem sok sikerrel. A paksi pásztorok saját jeleit sem ismerjük, hiszen nem maradtak felvételek. A legeltetés rendjéről különböző dokumentumokból tudhatunk meg részleteket, de szívesen megismernénk az Önök viszszaemlékezéseit is, hogyan változtak az állattartás lehetőségei. Kérjük írjanak a muzeum.paks@gmail.com email címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi történeteiket! Kövi-Ónodi Győrigyi
