Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-07-09 / 13. szám

Paksi Hírnök 18 2010. július 9. Két keréken a Duna völgyében A Duna ausztriai szakaszát fedezte fel két keréken az a társaság, amely évről évre a nyári kikapcsolódásnak ezt az aktív formáját választja. 274 km volt a táv Passautól Kremsig, amit teljesített a csapat. Kegyeibe fogadta őket az időjárás és a biciklisek vé­dőszentje is (amennyiben van ilyen), hiszen az útra vitt pót­gumik ezúttal végig a táskák­ban lapultak: nem volt rájuk szükség. Jó néhány nyári tó­kerülő túrán túl vannak már, amik olyan jól sikerültek, hogy hagyománnyá vált: min­den évben kitűznek egy úti célt - idén folyóparti szakaszt választottak. A túra június utolsó keddjén indult a Zsíros közi „főhadi­szállásról”, a főszervező Szabóné Tomolik Teréz ottho­nából, ahonnét 32 lelkes brin­­gás teljes menetfelszereléssel buszra szállt, és a német-oszt­rák határnál lévő Passau felé vette az irányt. Már a túra el­ső napja jó okot szolgáltatott a folytatásra, ugyanis a ruti­nosabbak megannyi házi süte­ménnyel készültek az útra - volt tehát mit másnap leteker­ni. Összesen öt napot töltöttek nyeregben, s a távok a nyolc­tól a hetvenévesig senkit nem riasztottak el. (A leghosszabb napi penzum több mint 80 km volt.) Passau, Ybbs, Melk - hogy csak néhányat említsünk a felkeresésre érdemes váro­sokból, amelyek ódon utcáin élmény barangolni, utóbbi te­lepülésen az apátság is ki­hagyhatatlan célpont. Festői - röviden így jelle­mezhetnénk az útvonalat, amit e sorok írója is bátran ajánl mindenkinek, ám szigo­rúan két keréken. Ugyanis olyan tájat kap némi erőlkö­désért cserébe az utazó, amit csak így tehet magáévá, hi­szen a Duna völgye sokszor meredek hegyoldalak között futott, ahol kizárólag bicikliút vezetett. Közvetlenül a parton lehetett tekerni, mivel a folyó vízszintje szabályozott: végig zsilipek és vízi erőművek tar­kították a tájat. (Természete­sen a „szakmai” érdeklődés sem maradt el, hiszen a csapat is bejárt egyet közülük.) A le­­írhatatlanul zöld környezetet bájos osztrák falvak és házak színesítették, amelyek ízelítőt adtak az ottani bámulatra méltó kertkultúrából. S vala­mi másból is: például abból, hogy ott szombaton délben minden üzlet bezár, sőt hét­köznaponként sincsenek nyit­va estig. Vagy, hogy a túra utolsó napján szokás szerint egy kiskocsmát vett célba pi­henésképp a társaság, ahol a helyiek békésen ücsörögtek és hallgatták a harmonikást, aki muzsikaszóval szórakoz­tatta a betérőket - idilli han­gulat egy átlagos vasárnap délelőtt. A hosszú sorokban kígyózó biciklis társaságot a Cseh-csa­­lád „szorította” keretek közé: Annamária a túravezetést vál­lalta magára (testvére, Judit a szervezésben segédkezett), míg a családfő a sor végén te­relgette a néha-néha renitens csapatot. Ehhez egy sárga és piros lappal is készült - mél­tóképp az épp zajló futball vi­lágbajnoksághoz -, itt a bün­tetés azonban nem kiállítás volt, hanem sör a többieknek. (Ugyan senki nem érdemelte ki, a sör azonban nem maradt el, lévén hogy születésnapo­kat is ünnepelt a társaság...) Épp már az ülés sem tört annyira, mikor vasárnap befe­jeződött az utazás. Több foga­dalom is elhangzott azzal kapcsolatosan, hogy innentől itthon sem garázsban pihen a kétkerekű. Tegye fel a kezét, aki jövőre nem akar velünk jönni, mondta a hazafele úton Szabóné Tomolik Teréz, ám senki nem nyújtózkodott: aki egyszer megízlelte hangula­tát, annak biztos pont a naptá­rában a következő túra. Préházi Ildikó Várják a virtuskodókat A Duna vizének hőmérsékle­te ebben az időszakban olyan 20-24 Celsius fokos. Ha úgy vélekednének, hogy benne úszni mintegy három órát nem túl vonzó, hallgassák meg azoknak az élménybe­számolóját, akik már részt vettek a Daróczy virtus-úszá­son és mindjárt csábítóbb lesz. Ha olyannyira, hogy akár ki is próbálnák, van rá lehetőség, ugyanis július 17-én ismét csobbanás! Jelent­kezni a nevezési díj befizeté­sével 9 és 10 óra között lehet a rajtnál, a helyszín a buszpá­lyaudvar vonalában lévő csó­nakleeresztő. Először átúszik a társaság a folyó bal partjára, majd 50-100 méteres sávban Kalocsáig, folyamatos bizto­sítás mellett. A táv tizenöt ki­lométer. Ez duplája annak, amelyet 1886 augusztusában nemes Királydaróczi Daróczy István evezős bajnok fiai, Zsigmond és István megtet­tek barátaikkal Úszódig. Tör­ténetük ihlette az első virtus­úszást kilenc esztendővel ez­előtt, amelyen még egy ki­sebb társaság vett részt, ki­próbálva egyben a biztonsá­gos lebonyolíthatóságot. A szükséges engedélyekkel ren­delkező távúszó sportese­mény nem verseny, inkább egy úszva kirándulás. Az ide­ire a szervezők különleges meglepetéssel is készülnek, sárkányrepülőről fotózzák majd a konvojt. Visszaszállí­tás a rajthoz komppal és busszal. Aki kedvet kapott a részvételhez, a www.virtus­­uszas.extra.hu oldalon olvas­hat további részleteket, illet­ve itt jelentetik meg az esetle­ges változásokat - tájékozta­tott Gyulai János szervező.-gyöngy-Kompra várva Wilheringnél

Next

/
Thumbnails
Contents