Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-07-09 / 13. szám
Fotó: Molnár Gyula 2010. július 9. 13 Paksi Hírnök Felhők felett Ágoston Gábor szakmája nem hétköznapi: légiutas-kísérő az ír Ryanair társaságnál. Azt gondolnánk, ez tipikus női hivatás, ám Gábor cáfolja az állítást, és elmeséli azt is, hogyan került az atomerőműből a vasmadarakra.- Még primerköri gépészként dolgoztam, a barátnőm pedig orvoslátogató volt, mikor két évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy változtatunk egy „kicsit” az életünkön és szerencsét próbálunk külföldön. Egy ügynökségen keresztül találtunk szállodai munkát Skóciában, majd pár hónap elteltével elhatároztuk, hogy kicsit délebbre költözünk: Comwallba. (Ez Anglia egyik legszebb tartománya.) Újabb néhány hónap elteltével kaptunk egy e-mailt, amelyben egy ír légitársaság, a Ryanair légiutas-kísérői állást hirdetett meg, őszi kezdéssel. A sikeres állásinterjút követően egy hathetes tanfolyamot kellett elvégeznünk. A gyakorlati repülések már Írországban, a shannoni reptérről történtek. Immár lassan másfél éve a Ryanaimél dolgozom, de már a Leeds-Bradford Nemzetközi Reptéren (Angliában). A következő néhány hónapban várható az előléptetésem cabin service supervisorrá, ami nagy megtiszteltetést jelent, de egyben elég komoly felelősséggel is jár. Remélem, hamarosan megkapom a kinevezést, és helytállók abban a pozícióban is. A munka sokkal összetettebb, mint azt képzeltem. Előfordul, hogy valaki rosszul lesz útközben és elsősegélyre van szüksége, így azonnal le kell szállnunk - mint egyik tenerifei utunk alkalmával is. Megtörténhet az is, hogy az erősebb turbulenciában valaki megsérül és ellátásra szorul. Az a sztereotípia, hogy főleg nők vannak a szakmában, nem teljesen igaz - folytatja Gábor. - Az utóbbi öt évben nagyon sok férfi is jelentkezett légiutas-kísérőnek, és jelenleg az arány körülbelül 60/40 százalék, a nők javára. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, ami a kollégákat illeti. Mindenki nagyon kedves, barátságos és segítőkész; nagyon jó kis csapatban dolgozunk itt a Leeds- Bradford bázison. Mindig is az utazás volt a legfőbb hobbim, és mióta ez a munkám, nagyon boldog vagyok. Nagyon sok szép helyen jártam már, egyebek között Mallorcán, Ibizán, Máltán, a Kanári-szigeteken:., de talán a kedvencem egy Murcia nevű város, Spanyolország délkeleti partvidékén, ahol a levegő kókusz illatú, vagy Brüsszelben és Krakkóban egy nyári este, ami meglepően hasonlít az otthonira; ezeken a helyeken mindig rám tör a honvágy... Gábor abban reménykedik, hogy egy-két éven belül bázist nyit a Ryanair a pozsonyi reptéren, és akkor végre hazajöhet Magyarországra. Úgy tervezi, hogy még három-négy évet dolgozna a Ryanaimél, ez elég arra, hogy megalapozza a jövőjét és végleg hazaköltözzön Paksra, hisz ez a város az otthona, itt nőtt fel, itt járt iskolába, itt dolgozott, és ami a legfontosabb: itt élnek a barátai, a családja. Sólya Emma Paksi szerzemény a Rádiókabaréban Rövid, groteszk, a jelenségek hátterét a végletekig kiforgató jelenet - ez a szkeccs. Néhány hete sokakhoz hasonlóan Lippai Flóra még nem tudta ezt. Azóta döntős lett a Magyar Rádió által hirdetett szkeccspályázaton. Amatőr és profi szerzők műveit várták a pályázatra azzal a céllal, hogy a szkeccs műfaját népszerűsítsék, és „mellesleg” új kollégákat kutassanak fel a Rádiókabaré szerkesztőségének. Több mint ötszáz szerző jelentkezett, a közel ezerkétszáz beküldött pályaművet előzsűri válogatta, a döntőbe huszonnégy került. A szerzeményeket olyan nagyágyúk értékelték, mint például Fábry Sándor, akitől az ifjú paksi hölgy - ő volt messze a legfiatalabb pályázó - még biztatást és dicséretet is kapott. Flórát olyannyira meglepte, hogy döntőbe került, hogy még örülni is elfelejtett. Novellákat, verseket ugyan már régóta írt, de ezek a fiókban landoltak. A pályázatra az interneten bukkant rá, s a beadás napján írt gyorsan négy jelenetet, amiben sokat segített az, hogy a Magyar Rádió honlapján közzétettek néhányat példaként. Az ifjú egyetemista számára - merthogy a Káról i Gáspár Egyetem történelem-anglisztika szakos hallgatójáról van szó - az volt a legfurcsább érzés, hogy írását olyan neves színészek tolmácsolták, mint Bach Szilvia, Újvári Zoltán, Bajor Imre, Incze József. Nemcsak rendkívüli, hanem meghatározó élmény is volt Flóra számára a Magyar Rádió pályázatán való szereplés. Azzal a képesítéssel, amit majd az egyetemen szerez, történelem és angol szakos tanár lehetne, de a kabaréműfaj annyira megtetszett neki, hogy fontolóra vette: megpróbálja forintra váltani a mostani sikert, és hivatásává választja a kabaré műfaját. Azt tervezi, hogy különféle lapok, rádiók ajtaján kopogtat írásaival. S, hogy mi vonzó számára ebben a „munkában”? Az, hogy kreativitás kell hozzá, mondta. A fenti beszélgetés óta megszületett a közönségszavazat eredménye, és a húszesztendős paksi lány nyerte el a közönségdíjat és a vele járó kétszázezer forintot. Vida T.
