Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-18 / 12. szám
2010. június 18. 7 Paksi Hírnök A nemzeti összetartozás napján Megemlékezést tartott a Magyarok Világszövetsége, a Fidesz és a KDNP helyi szervezete és a városvezetés Pakson, a Kálvária temetőben álló emlékkeresztnél június 4-én, amelyet az országgyűlés néhány nappal korábban a nemzeti összetartozás napjává nyilvánított. Kilencven évvel ezelőtt ezen a napon írták alá az I. világháborúban vesztes Magyarország és a győztes antant szövetség hatalmainak képviselői a békeszerződést a versailles- i Trianon-kastélyban. A történelmi Magyarország határait kíméletlenül átrajzolták, területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkentették. Az elcsatolt területekkel hárommillió magyar nemzetiségű ember került más országokba. Hazánk szétszakításának előzményeit és következményeit idézte fel a megemlékezésen beszédében dr. Nagy Tibor, a Fidesz paksi szervezetének alelnöke és L. Németh Erzsébet, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, hangsúlyozva a békediktátum igazságtalanságát, amely máig feldolgozhatatlan nyomot hagyott a magyarság lelkében. Ahogy annak idején az aláírás perceiben, most is megkondultak a harangok világszerte minden magyar közösségben, -kgy-Hol vannak a sírok? A kérdést Teleki Júlia tette fel nemrégiben a városi könyvtárban, ahol e címmel mutatta be könyvét, ami a második világháború során - válaszul Magyarország revizionista lépéseire - a Vajdaságban tomboló magyarirtás áldozatainak állít emléket. A történelem ezen sötét foltját érzékletesen - de nem érzelgősen - elbeszélő író ennél többet is akar: hogy mások elé tárhassa mi történt, hiszen aki nem ismeri a múltját, annak nem lesz jövője sem. Minderről a TelePaks kamerája előtt a Hárompont magazinban mesélt a sokat megélt szerző, aki a 90- es évek délszláv háborújában már katona fiaiért aggódott.- Van aki azt mondja: vissza kell csatolni a Vajdaságot Magyarországhoz. Soha nem kívánnám, hiszen ezt békességben soha nem lehet. Nekünk ott jó, mert az a hazánk, ott születtünk. '44-ben elvesztettem az apámat, 45-ben pedig a falumat. Mindent átéltem már, ami rossz és nem szeretnék még egy háborút. Éljünk békében, ismeijük meg és tiszteljük egymást. Nekem soha nem az volt fontos, hogy milyen nemzethez tartozik valaki, hanem hogy milyen ember. Hiszen minden nemzetnek van mindenféle tagja. De más nemzet tiszteletét, a toleranciát elvártam a többségi nemzettől és elvárnám itt a magyar nemzettől, hogy minket is tartsanak olyan nemzettársnak, mint akik itt élnek, mert magyarok vagyunk - mondta. - Épp Pécsen kérdezték tőlem: minek nekünk a kettős állampolgárság, ha már úgyis vízummentesség van Magyarországgal. Nem azért kell, hogy utazhassunk. Azért, hogy érezzük: a magyar nemzet elfogad bennünket - fejtette ki. -d-Tisztújító taggyűlést tartott a KÉSZ paksi csoportja. A tagság egyhangúan újabb öt évre szavazott bizalmat a régi elnökség tagjainak. Gangéi Margit elnök - megköszönve a szavazást - elmondta, hogy a paksi szervezet csak egy csepp a tengerben, de nagy szárazságban minden cseppre szükség van. A paksi KÉSZ rendezvényei az elmúlt 15 évben sok helyi embert megmozgattak. Különösen sikeresek voltak a kerekasztal beszélgetések az országos politika alakítóinak részvételével. Váratlan segítség Jótékonysági koncert A Szaggató zenekar vár minden érdeklődőt június 24-én, 18 órakor a VMK színháztermébe, „Muzsikaszó a megkopott hangokért” című jótékonysági koncertjére. Műsoron: dunántúli, rábaközi, felvidéki, székelyföldi, bonchidai, széki, bukovinai, szatmári népzene, valamint népzenei feldolgozások. A résztvevőknek lehetőségük lesz daltanulásra és közös éneklésre is. A koncert teljes bevételét felajánlják a paksi református templom orgonájának felújításához. Jegyek elővételben a református lelkészi hivatalban, vagy a koncert napján a helyszínen vásárolhatók. A legtöbb vállalkozó, így Barta József ajtaján is naponta kopogtatnak a támogatást kérők. Nem utasítja el őket „csípőből”, mert úgy gondolja, hogy a vállalkozóknak kötelessége a mecénási tevékenység. Segíteniük kell a rászorulókon, támogatniuk kell közösségeket lehetőségeikhez mérten. A vállalkozó tapasztalatai szerint a különféle szervezeteken keresztül adott összegnek sokszor csak a töredéke jut el oda, ahova szánták, ezért ő szívesebben nyújt közvetlen támogatást. Legutóbb is ezt tette, mégpedig kérés nélkül. Lapunknak Szabó János madocsai rokkantnyugdíjas számolt be a vele történt nem mindennapos esetről. Mint mondta, a Fortuna Rádióban adott fel hirdetést, hogy feleslegessé vált hordozható oxigénadagoló készüléket vásároljon, mert betegsége miatt szüksége van rá. Az otthoni ellátása biztosított, de a szerkezet a hozzátartozó 20 literes palackkal ágyhoz köti, azzal bizony nem lehet jönni-menni. Oxigénpótlás nélkül viszont hosszabb ideig nem tud távol lenni otthonától. A mobilkészülék új ára viszont százezer forint, nagy összeg egy rokkantnyugdíjas számára. Szabó János ajtaján egy ilyen készülékkel kopogtatott be Barta József, aki felfigyelt a rádióban elhangzott hirdetésre, és ismeretlenül a beteg segítségére sietett. Szabó Jánosnak nagy örömet okozott ezzel. - Nem is tudom elhinni, hogy vannak még ilyen emberek - mondta. -vida-