Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-06-04 / 11. szám

2010. június 4. 15 Paksi Hírnök Megmaradt az alkotásnál Egy településsel foglalkozni csodálatos dolog, vallja Vass György. Ha végigmegy a váro­son, és olyat lát, aminek meg­valósulásában része volt, ma is örömmel tölti el. A polgár­­mesteri hivatal volt munka­társa művészként is igen ko­rán letette a névjegyét, alkotói fantáziájáról sok más mellett szülőfalujában, Faddon egy hét méter magas kocsányos tölgy árulkodik. Javulok, mondja egészségi álla­potát firtató kérdésemre Vass György. Karácsony táján döntöt­te le a betegség, járni sem tudott. A betegség persze lassítja a mun­kában, a szobrokhoz kell a fizi­kum. Néha viszont doppingolja, mert, amióta túl van az ötvenen, egyre többször, egyre gyakrab­ban és egyre komolyabban je­lentkeznek a bajok. Ez hajtja, mert csinálni kell, amíg lehet... Paksra a bonyhádi vízi társu­lattól érkezett 1967 januáijában Vass György. Az eltelt több mint g negyven év alatt kipróbálta a í köztisztviselői létet, dolgozott § kivitelezői oldalon, volt szabad- * úszó is. A faddi fiú Baján vég- % zett az első vízépítő technikus ° osztályban. Mint mondja, ezt a munkát is élvezte, de aztán a vá­rosházi munkát is, ami sok si­kerélményt hozott számára. Először 1976-tól 84-ig dolgo­zott ott, ez a városépítés idősza­ka volt - mondja. Az erőmű Paksra telepítése, majd a város­sá nyilvánítás 1979-ben, sok szép feladatot hozott az akkori városi tanácsnál is. Például ak­kor zajlott a főutca rekonstruk­ciója. Nagy tempóban kellett haladni, jöttek kivitelezők Zala­egerszegről, Nyíregyházáról. Gyatrán nézett ki előtte, mond­ja. Igyekeztek az eredeti hom­lokzatokat helyreállítani, és szí­nezni a házakat, mert addig mind szürke cementtel lett le­kenve. Most - néhány év, évti­zed távlatából — is elégedettsé­get okoz számára viszontlátni azokat a dolgokat, amelyek az ötletük nyomán valósultak meg.- Ma voltam például a KRESZ parkban, tele volt gyerekkel. Nagyon büszke vagyok rá - kezdi. Korábban TÜZÉP telep volt ott, a helyén maradt egy nagy gödör, amit az erőmű tá­mogatásával töltöttek fel. To­vább tartott ötletelni, mint meg­csinálni - emlékszik. A lengyel parkot említi még, azt is ő ter­vezte. Része volt - és erre ma is büszke - Lussonium és a hévíz kút „útjára bocsátásában”. Egy várossal foglalkozni csodálatos dolog, mondja. - Én minden vá­rosban azt tartom értéknek, ahol folytatják következe­tesen a múltat. Onnan táplálkozik, arra épül, és azt folytatva válik újjá - fogal­maz. Itt azért megjelent egy-két idegen épület, ami ezt megsérti - mondja a városról vallott véle­ményét firtató kérdésre. Az Er­zsébet szállót nagyon szépen helyrehozták, de a közte és a ha­tos út között álló épületről már nem ez a véleménye. Az a „pira­mis” szerinte nem idevaló. - A kettő együtt valami őrjítő - én nem hagytam volna, teszi hoz­zá. Jó dolog, hogy megszabha­tod, mi épülhet, mi nem. Az is sikerélményt jelenthet néha, hogy valamit letiltasz, árulja el. Aztán azt is, hogy természete­sen megesett, hogy ők is mellé­nyúltak. Például azzal, hogy megalomániás városépítési ter­vek születtek. De akkor még más világ volt, tervben volt két ezres blokk építése... Hivatali pályafutása 1984-ben megszakadt. - Kimentem kivi­telezőnek a költségvetéshez... Majd magyarázattal is szolgál: elvált és elvette feleségül az egyik kolléganőjét, ami nem fért össze a szocialista erkölccsel, ezért kirúgták. így következett néhány év kivitelezőként, aztán néhány szabadúszóként, terve­zést, belsőépítészeti munkákat vállalt. E vargabetű után vissza­került a polgármesteri hivatalba, ahonnan újabb tíz év után, 2006-ban ment nyugdíjba. Nagy csúcsokat nem tudok felmutatni, az első év elment az­zal, hogy próbáltam akklimati­­zálódni, hogy mi van, mi tör­tént, hogy kell viselkednem. Az­óta is inkább csak terveim van­nak és megkezdett dolgaim - mondja. Eljutott odáig, amire persze törekedett is, hogy meg­legyen a szükséges háttér, a szerszámok, meg az anyagok a szobrászathoz. Ez esetében nem új keletű elfoglaltság, Vass Györgyöt a hetvenes évektől jegyzik szobrászművészként. Eleinte fával, aztán kővel, fém­mel foglalkozott. Ezek nem sza­kaszolhatok, hanem „adják ma­gukat”. - Én formában gondolkodom, nálam nem az anyag a meghatá­rozó. Minden formának megvan az anyaga, amiben leginkább előjön. Nem mindegy, hogy ugyanazt a formát fába, kőbe, fémbe mutatod be, más a hatása - fejtegeti. Most éppen fémmel dolgozik. Virágmotívumot ké­szít, amit saját kertjükbe szán. Egyelőre áll a munka, de nem alkotói válság miatt, kivitelező, azaz egy jó hegesztő kell, aki végleges formába önti, amit Gyuri álmodott. így született az utóbbi idők legnagyobb büszke­sége, a kocsányos tölgy is, amit szülőfaluja, Fadd felkérésére készített a falu alapításának két­ezredik évfordulójára. 2004 au­gusztusában avatták a rozsda­­mentes acélból készült hét mé­ter magas tölgyet. „Egy tölgy nem lehet cserje. A szobor szá­momra az, amire nem kell le­nézni” - mondja róla. Majd azt is bevallja, hogy az igazi gyö­nyör ebben az volt, hogy min­den fenntartás nélkül azt mond­ták, hogy csináljon, amit akar. Számára ez rendkívül fontos. Mint mondja, ő művészként mindvégig elkötelezett volt, ami az ő olvasatában annyit tesz, hogy csak önmaga elvárásainak eleget téve alkot, alkotott, soha nem került ki egyetlen szobor sem a keze alól, mert valaki azt akarta, vagy olyat akart. Azért nem adta fel soha a civil foglal­kozását, hogy ne kelljen szob­rászként piacra termelnie, ne kelljen soha megalkudnia. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents