Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-06-04 / 11. szám
2010. június 4. 15 Paksi Hírnök Megmaradt az alkotásnál Egy településsel foglalkozni csodálatos dolog, vallja Vass György. Ha végigmegy a városon, és olyat lát, aminek megvalósulásában része volt, ma is örömmel tölti el. A polgármesteri hivatal volt munkatársa művészként is igen korán letette a névjegyét, alkotói fantáziájáról sok más mellett szülőfalujában, Faddon egy hét méter magas kocsányos tölgy árulkodik. Javulok, mondja egészségi állapotát firtató kérdésemre Vass György. Karácsony táján döntötte le a betegség, járni sem tudott. A betegség persze lassítja a munkában, a szobrokhoz kell a fizikum. Néha viszont doppingolja, mert, amióta túl van az ötvenen, egyre többször, egyre gyakrabban és egyre komolyabban jelentkeznek a bajok. Ez hajtja, mert csinálni kell, amíg lehet... Paksra a bonyhádi vízi társulattól érkezett 1967 januáijában Vass György. Az eltelt több mint g negyven év alatt kipróbálta a í köztisztviselői létet, dolgozott § kivitelezői oldalon, volt szabad- * úszó is. A faddi fiú Baján vég- % zett az első vízépítő technikus ° osztályban. Mint mondja, ezt a munkát is élvezte, de aztán a városházi munkát is, ami sok sikerélményt hozott számára. Először 1976-tól 84-ig dolgozott ott, ez a városépítés időszaka volt - mondja. Az erőmű Paksra telepítése, majd a várossá nyilvánítás 1979-ben, sok szép feladatot hozott az akkori városi tanácsnál is. Például akkor zajlott a főutca rekonstrukciója. Nagy tempóban kellett haladni, jöttek kivitelezők Zalaegerszegről, Nyíregyházáról. Gyatrán nézett ki előtte, mondja. Igyekeztek az eredeti homlokzatokat helyreállítani, és színezni a házakat, mert addig mind szürke cementtel lett lekenve. Most - néhány év, évtized távlatából — is elégedettséget okoz számára viszontlátni azokat a dolgokat, amelyek az ötletük nyomán valósultak meg.- Ma voltam például a KRESZ parkban, tele volt gyerekkel. Nagyon büszke vagyok rá - kezdi. Korábban TÜZÉP telep volt ott, a helyén maradt egy nagy gödör, amit az erőmű támogatásával töltöttek fel. Tovább tartott ötletelni, mint megcsinálni - emlékszik. A lengyel parkot említi még, azt is ő tervezte. Része volt - és erre ma is büszke - Lussonium és a hévíz kút „útjára bocsátásában”. Egy várossal foglalkozni csodálatos dolog, mondja. - Én minden városban azt tartom értéknek, ahol folytatják következetesen a múltat. Onnan táplálkozik, arra épül, és azt folytatva válik újjá - fogalmaz. Itt azért megjelent egy-két idegen épület, ami ezt megsérti - mondja a városról vallott véleményét firtató kérdésre. Az Erzsébet szállót nagyon szépen helyrehozták, de a közte és a hatos út között álló épületről már nem ez a véleménye. Az a „piramis” szerinte nem idevaló. - A kettő együtt valami őrjítő - én nem hagytam volna, teszi hozzá. Jó dolog, hogy megszabhatod, mi épülhet, mi nem. Az is sikerélményt jelenthet néha, hogy valamit letiltasz, árulja el. Aztán azt is, hogy természetesen megesett, hogy ők is mellényúltak. Például azzal, hogy megalomániás városépítési tervek születtek. De akkor még más világ volt, tervben volt két ezres blokk építése... Hivatali pályafutása 1984-ben megszakadt. - Kimentem kivitelezőnek a költségvetéshez... Majd magyarázattal is szolgál: elvált és elvette feleségül az egyik kolléganőjét, ami nem fért össze a szocialista erkölccsel, ezért kirúgták. így következett néhány év kivitelezőként, aztán néhány szabadúszóként, tervezést, belsőépítészeti munkákat vállalt. E vargabetű után visszakerült a polgármesteri hivatalba, ahonnan újabb tíz év után, 2006-ban ment nyugdíjba. Nagy csúcsokat nem tudok felmutatni, az első év elment azzal, hogy próbáltam akklimatizálódni, hogy mi van, mi történt, hogy kell viselkednem. Azóta is inkább csak terveim vannak és megkezdett dolgaim - mondja. Eljutott odáig, amire persze törekedett is, hogy meglegyen a szükséges háttér, a szerszámok, meg az anyagok a szobrászathoz. Ez esetében nem új keletű elfoglaltság, Vass Györgyöt a hetvenes évektől jegyzik szobrászművészként. Eleinte fával, aztán kővel, fémmel foglalkozott. Ezek nem szakaszolhatok, hanem „adják magukat”. - Én formában gondolkodom, nálam nem az anyag a meghatározó. Minden formának megvan az anyaga, amiben leginkább előjön. Nem mindegy, hogy ugyanazt a formát fába, kőbe, fémbe mutatod be, más a hatása - fejtegeti. Most éppen fémmel dolgozik. Virágmotívumot készít, amit saját kertjükbe szán. Egyelőre áll a munka, de nem alkotói válság miatt, kivitelező, azaz egy jó hegesztő kell, aki végleges formába önti, amit Gyuri álmodott. így született az utóbbi idők legnagyobb büszkesége, a kocsányos tölgy is, amit szülőfaluja, Fadd felkérésére készített a falu alapításának kétezredik évfordulójára. 2004 augusztusában avatták a rozsdamentes acélból készült hét méter magas tölgyet. „Egy tölgy nem lehet cserje. A szobor számomra az, amire nem kell lenézni” - mondja róla. Majd azt is bevallja, hogy az igazi gyönyör ebben az volt, hogy minden fenntartás nélkül azt mondták, hogy csináljon, amit akar. Számára ez rendkívül fontos. Mint mondja, ő művészként mindvégig elkötelezett volt, ami az ő olvasatában annyit tesz, hogy csak önmaga elvárásainak eleget téve alkot, alkotott, soha nem került ki egyetlen szobor sem a keze alól, mert valaki azt akarta, vagy olyat akart. Azért nem adta fel soha a civil foglalkozását, hogy ne kelljen szobrászként piacra termelnie, ne kelljen soha megalkudnia. Vida Tünde