Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-08 / 1. szám
Paksi Hírnök 20 2010. január 8. A hóember Hatalmas, fehér pelyhekben kezdett hullani a hó. Először, mint a porcukor a mézeskalács ház tetejét lepett be mindent, majd egyre vastagabb takarót húzott a tájra. Ropogott a talpak alatt, siklott rajta a szánkó. Három napig élvezték - vagy szidták - az emberek, aztán az időjárás-jelentők jósolta enyhülés bekövetkezni látszott: csepegett az eresz alja.- Apa, még nem is építettünk hóembert... - mondta szomorúan a kislány. Ami késik, nem múlik, gondolta az apja, s már szaladtak is az udvarra. Apró gyerekkezek paskolták az öszszedobált havat, egyre nagyobb, egyre formásabb lett a kupac. Lett feje is, krumpli volt a szája, 32 foggal nevetett, kapott virágcserépböl kalapot, hogy ne fázzon a feje, üdítőitalos kupak szolgált szemeként, répa nőtt az orra helyén. Kabátjára gombok is jutottak, lett keze és seprűje. Igazán vagány fickó volt a család új tagja, aki nem maradhatott név nélkül: Lajosnak keresztelték. Készült róla fénykép, megörökítvén őt az utókornak, az apa ugyanis sejtette, hogy Lajos élete tiszavirágnyi lesz csupán. Fázni kezdtek a gyerekek, a lakásba menekültek. Lajos belátott a hatalmas ablakon, nevette, ahogy a kislány és az öccse bentről integetnek, kiabálnak, bohóckodnak neki. Figyelte, ahogy a háziasszony szorgoskodik, az apa pedig kávét főz. Nagyokat nyelt volna, ha lett volna mivel, mikor a család bent vacsorázott. Este villanyt kapcsoltak neki a gyerekek, hogy ne féljen egyedül a sötétben... Észre sem vette, hogy a hó már szinte teljesen elolvadt körülötte. Szikrázóan sütött a nap, bántotta gombszemét. Aztán egyszer csak kiesett kezéből a seprű, ő pedig zsugorodni kezdett. Elkeseredett kicsit. Nem magát siratta, hisz nem volt múltja, nem reménykedett jövőben sem; a kisfiút és a kislányt sajnálta, hogy> nem láthatja őket többé, nem hallhatja önfeledt nevetésüket, és azt, ahogy éneklik: Kiskarácsony, nagykarácsony... Integettek neki továbbra is az ablakból, örültek, hogy nem olvadt még el, bár leesett a kalapja is, kipotyogtak kabátgombjai. Felhőket látott gyülekezni, reménykedett, tán újra esik majd a hó... De a fehér csoda helyett eső kezdett zuhogni. Pillanatok alatt eltűnt a háztetőkről, a jakról, de még a mezőről is a tél jelképe, nem maradt belőle semmi, csak Lajos, az udvar közepén. De ő is egyre kisebb és kisebb lett. A gyerekek elkeseredtek: elolvad a kedves hóember... Könnytől csillogó szemekkel álltak az ablaknál. Aztán az apjuk gondolt egyet. Kiment a sárba és egy nagy maréknyi hógolyóval tért vissza, s betette a fagyasztószekrénybe. A gyerekek tapsoltak örömükben: megmaradt a hóemberből egy darab örökre, de legalábbis nyárig, vagy ami még jobb: a következő idei hóesésig... Akkor majd beépítik újra, egy másik hóemberbe - talán Lujzába? benne él majd tovább. Sólya Emma MECSEKVIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET Szeretne a jelenlegi betétkamatok átlagos hozamafeletti, biztonságos megtakarítást 30% állami támogatással? Kössön most lakástakarékpénztári szerződést a Mecsekvidéke Takarékszövetkezetnél és visszatérítjük a lakástakarékpénztári szerződés szerinti első havi megtakarítását, vagy nálunk újonnan kötött Signal lakásbiztosításának díját a lakástakarékpénztári szerződés szerinti havi megtakarítási összeg 110%-áig. Új lakástakarékpénztári szerződés kötése esetén 3 hónapra lekötött betéttel rendelkező ügyfeleink részére egy alkalommal évi 0,5% kamatprémiumot írunk jóvá a hirdetményben közzétett kondíciókhoz képest. Az akció visszavonásig érvényes, részleteiről érdeklődjön fiókjainkban! Paks, Villany u. 4. Tel.: 75/511-240 2010 első kisbabája Barkóczi Máté az új esztendő első kisbabája Pakson! Édesanyja, Barkóczi Ágnes január 3-án, 10 óra 44 perckor adott életet Máténak a szekszárdi kórházban - kaptuk a hírt a védőnői szolgálattól. A vártnál néhány nappal később érkezett a csöppség, akinek jöttét szülei már nagyon várták, annál is inkább, mivel első gyermek. Ágnes és páq'a, Károly apás szülésre készültek, ám végül másként alakult. Mátét császármetszéssel segítették a világra, így a kispapa az ajtó előtt toporogva várta kisfiúk születését, az anyukának pedig csupán egy simogatás erejéig mutatták meg a kis „trónörököst”, de így is határtalanul boldogok. Ágnes „rooming in” szobába került Mátéval, ami azt jelenti, hogy az éjszakát kivéve egész nap együtt van mama és baba. Ennek előnye, hogy így már a kórházi napok alatt egymásra hangolódhatnak, illetve a szoptatás, pelenkázás, fürdetés terén szakemberek segítségével tehetik meg az első lépéseket. Ami a 3750 grammal és 59 centiméterrel született Mátét illeti, nyugodt kisbaba, csak néha sír kicsit, legalábbis az első napok tapasztalata ez volt, mondja az anyuka. A pici fogadására otthon mindent előkészítettek, és mivel már tudták, hogy kisfiú lesz, természetesen a kék szín dominál. Hosszú, szép élményekben gazdag, gondtalan életet kívánunk az immáron háromtagúra bővült Barkóczi családnak! -gyöngy-
