Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-08 / 1. szám
2010. január 8. 15 Paksi Hírnök A nyughatatlan nyugdíjas Wollner Pál is azok közé tartozott régen, akik azt gondolták: nyugdíjas az, aki orvoshoz jár - többnyire persze bottal, mert olyan öreg - és egy halom gyógyszert szed. Három éve már saját tapasztalatai is vannak a kérdésről: 2006 végén egy hirtelen hozott döntés után elbúcsúzott az atomerőműtől, ahol 23 évig dolgozott. Azóta hobbijainak él, újságot ír, fotózik, vagy féltucatnyi civil szervezetbe jár, amelyből egyet-kettőt maga vezet. Van egy, azon az van, hogy újságíró, reagál Wollner Pál a kérdésre, hogy mi szerepel - ha van ilyen - a névjegykártyáján. Három éve nyugdíjas, de az Atomerőmű újság szerkesztőbizottságának továbbra is tagja. Az újságírás a hobbija, az egyik a sok közül, árulja el. A másik, szorosan ezzel összefüggő, a fotózás. Az első fizetéséből és az első nyugdíjából is fényképezőgépet vett. Most, hogy már nem kell nap mint nap bejárnia dolgozni az atomerőműbe, nem akkor megy virágot fotózni - akár esik, akár fúj -, amikor éppen ráér, hanem akkor, amikor a virág nyílik. Ez csak egyike a nyugdíjjal járó apró örömöknek. Ezeket egyébként, főként az elején, nem igazán látta Wollner Pál. Amikor elbúcsúzott az erőműtől, cudarul érezte magát, két hétig még a postaládáját sem nézte meg. Nehéz volt, sőt még most is nehéz elfogadnia, hogy ereje teljében, tudása csúcsán nincs rá szükség. Idő kellett, amíg sikerült átállnia az újfajta életre. - Sajnos ezt nem oktatják sehol - mondja. Miután látta, hogy ezzel nincs egyedül, élére állt egy új, fiatalos nyugdíjasklub létrehozásának. A Deleidnek immár 54 fizető tagja és annyi programja van, hogy sorra venni is nehéz. Pali érdeklődése - miután alapító és elnök is egyben - tükröződik a klub mindennapjaiban, sok a kirándulás, természetjárás, zenés, táncos rendezvény, különféle előadás. Utóbbiak legfőbb jellemzője, hogy egyvalamivel, mégpedig az idősek nyavalyáival nem foglalkoznak. Ennek ellenére még mindig akad, aki azt mondja, ő nem megy a nyugdíjasklubba az öregek közé, fájlalja Pali. Elnökének a klub nemcsak kellemes időtöltést, hanem sok elfoglaltságot, munkát is jelent. De nem annyit, hogy ne maradna másra ideje. Fotósklubot, túrákat vezet, aktív tagja az orosz klubnak, Finlandia Körbe, Reform Főzőklubba jár, természetjáró versenyeken vesz rész, nyaranta vitorlázik. A közösség és az érte végzett munka amolyan születési rendellenesség Wollner Pálnál. Volt úttörő-, KISZ-, meg klubvezető, az akkor hatalmas Néphadseregben az általa vezetett zalaegerszegi klub azon kevesek közé tartozott, ami kiérdemelte a Néphadsereg kiváló klubja címet. A titok szerinte abban van, hogy hasonló érdeklődésű és gondolkodású embereket kell egy közösségbe gyűjteni és a közös elképzeléseket megvalósítani. O maga évtizedek óta dolgozik különböző közösségekért anélkül, hogy pénzt, elismerést kapna. Mint elárulta, a Magyar Trikolór pályázat harmadik díja volt az első „igazi” díj, amit elnyert. Ha kitüntetések nem is szegélyezik útját, nagyon sok élményt köszönhet a közösségi munkának, szervezőkészségének és az ezekkel szoros összefüggésben lévő utazásoknak, ami szintén kedvelt időtöltése Palinak. Erdélybe például minden évben elmegy, tavaly azonban - és ez mély nyomot hagyott benne - gyimesi csángóknál járt. Teljesült egy régi vágya is, eljutott Írországba, sőt Izraelbe is tavaly. Szomorú apropó miatt, de emlékezetes marad őszi, olaszországi útja is, ahol kellő helyismeret birtokában merte vállalni az idegenvezető szerepét. Itt érte 93 esztendős édesapjának halálhíre. A Szent Péter bazilikában búcsúzott el tőle... Neki köszönheti, hogy villamos szakember lett. A papa villanyszerelő volt, Pali gyerekként sokszor kísérte munkába. A középiskolába, ahova jelentkezett, 120 diákot vettek fel az országból, általános iskolai tanárai óva intették, mondván, nem fog sikerülni. Sikerült az is, meg a villamosmérnöki, majd a munkabiztonsági mérnöki diploma is. Aztán később a harmadik is, filozófia-pedagógia szakon. Ő azonban nem ezekre a legbüszkébb, hanem arra, hogy becsületben, tisztességben elvégezte mindig a rábízottakat. Ő volt az, aki mindig megcsinálta a házi feladatokat, kidolgozta a tételeket, soha nem késett el a munkából. Hogy mit csinál az új esztendőben, azt még pontosan nem tudja. Az biztos, hogy a fényképezőgépe mindig vele lesz, mert nem csak maga örömére fotózik, szeretné a világ és hazánk értékeit, szépségeit ezen túl is megmutatni másoknak. És hogy hova utazik ebben az évben? Szeretne eljutni olyan helyekre, ahol még nem járt, és visszamenni a régiekre... Vida Tünde 1% A Paksi Atomerőmű Zrt. Humán Alapítványa a magáns2emélyek adójának 1 %-ból 2009. évben 2.543.817 Ft-ot kapott, melyet az alapítvány a nehéz élethelyzetbe került munkavállalói, nyugdíjasai és családtagjaik segítésére, támogatására fordítja. Köszönjük a támogatásukat! A Gazdag Erzsi Gyermekmosoly Alapítvány ezúton köszöni meg a 2008-ban felajánlott 1%ot melyet a tanulók részére vásárolt fejlesztő és sporteszközökre fordított. Számlaszám: 11746012-29900703 Gazdag Erzsi Gyermekmosoly Alapítvány. Továbbra is számítva az Önök támogatására, köszönettel diákjaink, tanítóink, tanáraink nevében. A Bezerédj Általános Iskola és Diákotthon ezúton fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik 2008-ban személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlották intézményünknek! Alapítványunk az összeget:- tanulmányi illetve osztálykirándulások szervezésére- rendszeres színházlátogatásokra- tanulmányi versenyek támogatására- honlapunk fejlesztésére fordította. Továbbra is számítva az Önök támogatására, köszönettel diákjaink, tanítóink, tanáraink nevében. PAKS „POLGÁRI ISKOLA" A TANULÓKÉRT, A SZEBB, EMBERIBB KÖRNYEZETÉRT ALAPÍTVÁNY Számlaszám: 70600078-11066372
