Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-03-19 / 6. szám
2010. március 19. 3 Paksi Hírnök Példateremtő életpályák Egy tisztes polgár, aki a hangjával, mégis a legnagyobb csendben teszi a dolgát, aki szinte észrevétlen, mégis nélkülözhetetlen. Ezekkel a szavakkal hívták színpadra Király Istvánt a március 15-ei városi ünnepségen, ahol immár harmadízben adták át a Tisztes Polgár kitüntető címet. Király István rendkívül szerény ember, amit az is alátámaszt, hogy elhárította az újságírói kérdéseket. Édesanyja elbeszélése szerint mindig tisztelettudó, szorgalmas, csendes gyerek volt. A kecskeméti Piarista Gimnázium, valamint a kántorképző elvégzését követően a nyolcvanas évektől teljesít szolgálatot a katolikus egyháznál. Ő az, aki a legszebb és legnehezebb pillanatokban is jelen van a városlakók életében, a keresztelők, esküvők és temetések alkalmával. A paksi kántor mellett idén egy sokoldalú pedagógust díjaztak: Heiner Erikát, aki még kisiskolásként, versmondóként kötött barátságot a színpaddal, a Blazsek Frigyes által vezetett kultúrházban. Budapesten óvodapedagógus, Pécsen népművelő diplomát szerzett, majd elvégezte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a művelődési és felnőttképzési menedzser egyetemi szakot, amit néhány éve egy tánc- és drámatanári diplomával is megtoldott.- Szegénylányként azt tanultam, hogy csak szorgalommal és tudással lehet kiemelkedni - mondta Heiner Erika. Ez ösztökélte arra, hogy négy diplomája megszerzésén túl még különféle tanfolyamok elvégzésével is gyarapítsa tudását. Arról pedig, hogy minek köszönhető a rendkívüli odaadás, ami munkáját jellemzi, így fogalmazott:- Édesanyámtól azt tanultam, hogy dolgozni nemcsak legjobb tudásunk szerint kell, hanem szíwel-lélekkel is. Ezt sikerült továbbadni a fiaimnak, mert mindhárman nagyon nagy lelkesedéssel teszik a dolgukat. Hefner Erika nagyon szerencsésnek érzi magát, mert azt csinálja, amit szeret. A munkája egyben hobbija is, ami nagy kiváltság a mai világban. A kulturális terület minden zegzugát ismeri, hiszen fontos feladatokat látott el 1988-tól a városi művelődési központban, a Tolna Megyei Önkormányzat Kulturális Intézeténél, jelenleg pedig a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátusnál, amelynek Dél-Dunántúli Regionális Kulturális Koordinációs Irodáját vezeti. Közismertté mégis drámapedagógusként, a színjátszás paksi „apostolaként” vált. Évtizedek óta - hol intézményi keretek között, hol önként vállalt feladatként - színjátszó kört vezet. „A drámatanítás, a színjátszás élethelyzetekről szól, az élet játékáról szól, ahol Hefher Erika a játékmester, s nem csupán a vezetője csapatának, hanem társa, segítője is a gyerekeknek” - szólt a méltatás. Hefher Erika színjátszó csoportjának manapság az ESZI ad otthont, ahol egyébként 1996 óta komplex művészeti oktatás keretében tanít. Tanítványaival, akik a városi ünnepség emlékműsorában léptek fel, április végén a Helikoni Ünnepségekre készülnek. A Magyarok Világszövetsége Paks város polgármesterének támogatásával két éve adta át először a Tisztes Polgár elismerést. L. Németh Erzsébet, a szövetség elnökhelyettese, Tolna megyei szervezetének vezetője azt mondta, ezzel a címmel olyanokat szeretnének példaként állítani mások - főként a fiatalok - elé, akik csendben, nem kérkedve teszik a dolgukat, mások hasznára. -vida-Urántoll elismerés Paks és az atomerőmű elválaszthatatlanok, hangzik el sokszor, sok helyen a vitathatatlan tény. E gondolat jegyében született az a döntés is, hogy minden évben együtt látja vendégül a helyi sajtó munkatársait a város és az erőmű vezetése a szabad sajtó napján. Hagyomány, hogy ezt az alkalmat kihasználva adják át az Urántollat, amelyet azzal a céllal alapított 1992-ben az atomerőmű, hogy ezzel ismeije el azoknak az újságíróknak a munkáját, akik az atomenergia békés célú felhasználásáról, a paksi atomerőműről hosszú időn keresztül rendszeres, tényszerű, objektív tájékoztatást adnak. Süli János vezérigazgató idén Kiss G. Péternek adta át ezt díjat, mert - mint mondta - évek óta nyomon követi az atomerőműben történteket és továbbítja az atomenergiával, atomerőművel kapcsolatos híreket a közvélemény felé. A nyilvánosság fontos az erőmű számára, mert nélkülözhetetlen a társadalmi elfogadottság elérésében. Kiss G. Péter budapesti, de közel húsz éve Paks az otthona. Eredetileg fotósnak készült, de ilyen szabad státusz nem volt, újságíróként viszont lehetőséget kapott. Nem bánta meg, hogy így alakult, azóta is űzi mindkét hivatást, mondta pályájáról. Dolgozott üzemi lapnál, a Magyar Távirati Irodánál, majd 1993-tól hét éven át szerkesztette a Paksi Hírnököt, és egy ideig az Atomerőmű című lap vezetője volt, majd 1999-ben megalapította saját kommunikációs vállalkozását, a Paks-Press Hírügynökséget, amelyet azóta is vezet. A munkájáról szólva elmondta, hogy egy újságíró mindig időzavarral küzd, annak érdekében, hogy eleget tegyen a „gyorsan, pontosan, hitelesen” elvárásnak. Egy idő után - mint ahogyan esetében is - ez életformává válik, és természetes lesz. Ez a hivatás - fogalmazott Kiss G. Péter - sokfelé elviszi az embert, rengeteg találkozáshoz, élményhez segíti hozzá. A paksi atomerőműhöz fűződő viszonyáról a díjazott azt mondta: „Bevallom, megszegtem a pártatlanság alapkövetelményét, de ez a pártosság annak szól, hogy én őszintén hiszek abban, hogy Pakson a paksiak jól csinálják az atomerőművet. Én az olvasókkal is ezt szerettem volna tudatosítani, elhitetni... Dolgoznak az ország, Paks, a családjuk és saját maguk érdekében. Ha én ezt tudom a munkámmal segíteni, azt hiszem, jó ügyet szolgálok.” Vida Tünde Paksi Hírnök Megjelenik kéthetente, 4400 példányban Kiadja a TelePaks Nonprofit Kft. Főszerkesztő: Dávid Ildikó Szerkesztőség: Paks, Dózsa Gy. u. 51-53. E-mail: paksihimok@index.hu Telefon és fax: 75/310-153 Nyomda: Kerényi Nyomda, Szekszárd Hirdetésfelvétel: Fonyó Lajos, 30/557-3645, fonyo.lajos@t-online.hu Következő megjelenés: 2010. április 2.
