Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-03-06 / 5. szám
Paksi Hírnök 4 2009. március 6. Kovács Sándor Kömlődinek érzi magát, de jelen pillanatban egyszerre kell csámpaiként, biritóiként, gyapaiként, cseresznyésiként gondolkodnia a külső városrészeket magában foglaló tízes körzet képviselőjének, akit az egykori családi ház Dunakömlődhöz fűz. A Paksi Lokálpatrióták Egyesületének delegáltjaként 2002 óta tagja a képviselő-testületnek, először listás, majd egyéni képviselőként. Paksi iparosok, munkahelyteremtés - ezekről is szó esett a Félidőben legutóbbi adásában, ahol Kovács Sándor mutatkozott be. Kömlődön az utóbbi tíz évben megpezsdült az élet, a település mind infrastrukturálisan, mind rendezvények terén sokat fejlődött, s működik a részönkormányzat, ami lokálpatrióta kezdeményezésre jött létre 2003- ban, meséli Kovács Sándor. - Jogosítványa nem sok van, véleményezési joga viszont igen. Minden településrésszel kapcsolatos ügyet kiviszünk az ottani képviselőkhöz, akik hozzátehetik gondolataikat, visszaküldhetik, hogy vizsgálják meg újra a határozatot, s a végén van egy döntés, amit javasolunk a „nagy” önkormányzatnak, amit az vagy elfogad, vagy nem, de az esetek döntő többségében pozitív elbírálás születik - avat be a részönkormányzat működésébe annak elnöke. A településrész jelképe Lussonium, ahol folyamatosan zajlanak a beruházások. Most éppen azon dolgozik Paks önkormányzata, hogy a világörökség részévé válhasson az egykori római erőd. A faluközpont is megújulásra vár, egy ötletpályázat során megvásárolt tervekben a faluház bővítése, parkolók és zöldterület kialakítása szerepel, ha meglesz hozzá a szükséges forrás. A legnagyobb külső városrész mellett Biritót, Gyapát, Csámpát, Cseresznyést is magában foglalja a tízes körzet. Más itt élni, mégis sokan önként választják az itteni környezetet. - Biztosan van olyan is, aki azért költözik ki, mert olcsóbb a ház, a telek, de a zöme a szabadabb és nyugodtabb életért. Más közösség van, mint bent a városban. Itt a szomszédok valóban szomszédok, ismerik egymást, a másik problémáját - sorolja. A lakossági fórumokon persze mindig elhangzik olyan tennivaló, amit akár hosszú évek óta hangoztatnak az itt élők. - Itt olyan összegek kellenének utak építéséhez vagy csatornázáshoz, amik jelen pillanatban megvalósíthatatlanok. Mégsem mondanám mostohagyereknek a külső városrészeket, hiszen mind a két részönkormányzat 10-10 millió forintos kerettel rendelkezik, ami kisebb beruházásokhoz, rendezvényekhez biztosít forrást - mondja. A külső városrészeken, főképp mióta megvannak a közösségi házak, komoly társas élet alakult ki. Tánccsoport, szüreti nap, közös disznóvágás, elszármazottak találkozója, futballcsapat - mind az itt élők hívták életre, erősítvén öszsze- és idetartozásukat. Kovács Sándor lokálpatriótaként ül a képviselő-testületben, mely egyesület három fővel képviselteti magát a döntnökök között, s koalíciós partnere a Polgári Összefogásnak. - Nem ellenzék vagyunk, de minőén olyan döntésnél véleményt formálunk, amivel nem értünk egyet - vázolja helyzetüket a frakcióvezető, aki szerint fontos a civil kontroll, olyan szervezet a testületben, amely nem pártszínekben indult. Ahogy a 2006-os választási hírlevélben fogalmazott: elkényelmesedett a testület az erőmű mellett, ami biztos adófizetőnek és munkaadónak számít. - Jelen pillanatban a Lokálpatrióták kisebb-nagyobb dolgokban hallatják a hangjukat, de igazán kardinális kérdést csak akkor tudunk keresztülvinni, ha megvan a többség támogatása - válaszolja arra a felvetésre, hogy ő is részese az általa elkényelmesedettnek jellemzett testületnek. Az elmúlt két évben nyugodt munka folyt, a kiszámíthatóság, a projektek végigvitele mind azt mutatja, hogy normálisan működik az önkormányzat. Van, ami persze nem fejlődik, hozza fel a negatívumot is. Választási programjukban is felhívták a figyelmet arra: a város gazdaságilag egy lábon áll, az atomerőmű mellett szükség lenne egyéb iparágak megtelepedésére is. Amiben adóssága van a városnak nagyon régóta, az a valódi ipartelepítés. Egyrészt szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell év végén a ládafia alján keresni az utolsó fillért, hogy jusson valamire. Ilyen szempontból könnyű helyzetben vagyunk, viszont a felelősségünk is sokkal nagyobb. Nekünk kellene a következő évtizedekre gondolni már most. Meg kell teremteni az alapját egy olyan paksi iparnak, ami az atomerőmű mellett további bevételeket hozna, további erőket kötne le, de ehhez kell a város támogatása, az erőmű támogatása, együtt kell működni - hangoztatta többször is a beszélgetés során. S ha már ipar, akkor iparos kör, melynek elnökségét tíz év után adta át, decemberben. Már nem volt benne kihívás, mondja, hiszen olyan programok valósultak meg, amelyeket már nem tudott volna felülmúlni. Másrészt viszont nem volt képes olyan áttörést elérni, ami meghatározó tényezővé tette volna az iparos kört - hátha másnak majd sikerül, feleli erre.- Nem tudtak a vállalkozók érdekérvényesítők lenni. Miért? Mert kis adózók. Ha nem lenne az atomerőmű, és ezekből a befizetett adókból kellene élnie a városnak, akkor más szerepe lenne a vállalkozóknak — véli. Mi lesz Pakssal hosszú távon? Kovács Sándor egy olyan jövőkép megformálását tartja fontosnak, amelyben részt vesz a város, az atomerőmű, a civil emberek. Párbeszéd kell és sokak együttgondolkodása. - Ne az adott politikai helyzettől, az adott városvezetéstől függjön, hogy mi lesz Pakson 20-30 év múlva. Határozza meg a város a jövőképét, fogadjon el egy hosszú távú programot, s ha ebben szerepel a gazdaság több lábra állítása, akkor azt meije meglépni - zárta. Dávid Ildikó Mezősi Árpádot ismerhetik meg a Félidőben következő adásában március 9-én, a TelePaks híradó után.
