Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-03-06 / 5. szám
Paksi Hírnök 2 2009. március 6. Uj szeméttelep, új kihívások Nem is olyan túl rég arról szóltak a híradások, hogy Nápoly pokollá változott, mert utcáit elborította az el nem vitt szemét. Olaszország messze van, szemetünk viszont nekünk is van. Természetesnek veszszük, hogy elszállítják és kezelik, de mi minden áll e mögött, és milyen kihívásokkal leszünk kénytelenek szembenézni - ennek jártunk utána. A szemetet összeszedik és kiviszik a szeméttelepre - mi olyan bonyolult ezen, gondolhatnánk. Nagyjából így is működött, egészen 2000-ig, a hulladékgazdálkodási törvény megjelenéséig, ami képletesen és ténylegesen is átrendezte a terepet. A szabályok szigorodtak, s már nem volt mindegy, hogy hol és hogyan kezelik szemetüket a települések. Ez eddig rendben is volna, hiszen nekünk sem mindegy, hogy mivé tesszük környezetünket. A baj ott kezdődött, hogy az előírásokat nem akarták követni a feltételek. Mindez olyan technológiát igényel, hogy hulladékát egyedül nem képes kezelni egyetlen település sem, létrejöttek hát a hulladékgazdálkodási társulások, s persze az őket övező anomáliák. Hosszas menetelés kezdődött ez ügyben, amely során vagy perifériára szorult Paks a szóba jöhető társulásban és így semmilyen fejlesztés nem valósult volna meg a városban, de az is megtörtént, hogy a környezetvédelmi tárca javaslatára beszállt egy társulásba, majd ugyancsak a minisztérium nyomására kénytelen volt kiválni belőle - a történet szövevényes. Paks a problémájával nem volt egyedül, így hat környékbeli települést maga köré gyűjtve indult egy pályázaton, hogy a már említett borsos árú hulladékkezeléshez szükséges technológiát biztosítani tudja, s ezzel megfeleljen az igen szigorú előirásoknak. Nyertek is a pályázaton. Üröm az örömben, hogy a kiírás kezdetekor még 10 százalékos önrész a végére 30 százalékra nőtt, s finanszírozhatatlanná tette a projektet a méregdrága géppark is. A pályázattól tehát viszszaléptek. Itt tartunk egy évtizednyi történet végén, egy bizonyos: 2010-ben betelik a paksi szeméttelep, azaz legkésőbb jövőre indulnia kell egy új beruházásnak. S ne higgyék, hogy egy új szeméttelep megépülésével minden meg van oldva. Kezdjük azonban a legelején. Paks szerencsés helyzetben van a szeméttelepét illetően, hiszen az atomerőmű építése során kitermelt föld helyén hozták létre, ahol további hulladéktárolók kialakítására is lehetőség nyílik. Fontos tudni: a paksi lerakó az ország ötven azon szeméttelepe közé tartozik, ami olyan szigeteléssel van ellátva, amely megakadályozza a szivárgást, azaz szennyező anyag nem kerülhet innét a talajvízbe. Ez év júliusától minden olyan szeméttelepet bezárnak, ami nem felel meg ennek az előírásnak, tudtuk meg Veiczi Veronikától, a hulladékkezelést végző DC Dunakom Kft. környezetvédelmi referensétől. Tolna megyében a paksi az egyetlen ilyen szigetelt lerakó, kérdés, hogy mi lesz a többivel nyártól... Jövőre betelik a paksi telep, s megkezdődik annak rekultiválása. Önmagában azonban nem elegendő, hogy nyitunk egy új szeméttelepet, hiszen a cél, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a szeméttelepre (2016-tól a keletkezett hulladék 40 százalékát lehet csak lerakni!), és az minél kevésbé legyen káros. Ehhez technológia kell, és a települések közti összefogás, hiszen senki nem képes egyedül gazdaságosan működtetni mindezt. (Pakson 230 Ft egy kuka ürítése, Győrben, ahol már bevezették az új hulladékkezelési technológiát, 600 Ft.) - Az állam annyit csinál közel egy évtizede, hogy szakmaiatlan és erősen vitatható jogszabályokat alkot, majd a lovak közé dobja a gyeplőt, mely szerint mindenki csináljon, amit akar, csak a végeredmény feleljen meg az előírásoknak. Előkelőén figyeli az eseményeket, és nem átall néha bírságolni - foglalta össze Hajdú János. A polgármester hozzátette: tanulmányozták a hazai és külföldi példákat, de igazán jó gyakorlatot nem láttak sehol. Sokszor drága folyamat során szétválogatják a szemetet, majd ugyanúgy egy helyre kerülnek, mintha mi sem történt volna. Hajdú János szerint három járható út lenne. Az első, ha a kormányzat szembe merne szállni a multikkal, és műanyag palackok helyett a visszaváltást és az üveget szorgalmazná, de ide tartozik még a felesleges csomagolóanyagok korlátozása is. A második, ha mindent elégetnének, amit lehet, hiszen ma már a levegőt kímélő korszerű szűrőtechnikák léteznek. A probléma ezzel az, hogy jelenleg Magyarországon egy hulladékégető üzemel a főváros mellett. A harmadik irány pedig, hogy ami nem éghető, azt lerakni a szeméttelepen, ahelyett hogy költségeket nem kímélve feleslegesen szétválogatják. Paks és a társult környező hat település most új pályázatra készül. Olyan technológiát dolgoztak ki, amely jelentősen csökkentené a költségeket (az előző pályázathoz képest nem 2, hanem 1 milliárdos gép- és eszközpark oldaná meg a hulladék kezelését), és itt már az önrész is 15 százalékra mérséklődött, tájékoztatott Saáry Miklósné, a DC Dunakom ügyvezetője. Lenne komposzttelep, a környező településeken is megvalósulhatna a szelektív hulladékgyűjtés, és a szeméttelepre kerülő hulladékot is szétválogatnák: ami éghető, azt báláznák és elszállítanák, a többi pedig aprítva a telepre kerülne. Kérdés, hogy elfogadják-e a kiírók a leegyszerűsített technológiát?- Nem arról van szó, hogy a környezettudatos magatartást felejtsük el, vagy hogy az élővizeket akarjuk szennyezni. Olyan pályázatra készülünk, ami viszonylag olcsó, ésszerű, de még megfelel az előírásoknak, és nem riasztja el azokat a településeket, akik ebben részt vesznek - mondta el a polgármester. Dávid Ildikó Paksi Hírnök Megjelenik kéthetente, 4500 példányban Kiadja a TelePaks Közhasznú Társaság Főszerkesztő: Dávid Ildikó Szerkesztőség: Paks, Dózsa Gy. u. 51-53. E-mail: paksihimok@index.hu Telefon és fax: 75/310-153 Nyomda: Kerényi Nyomda, Szekszárd Hirdetésfelvétel: Fonyó Lajos, 70/310-8374, fonyo.lajos@t-online.hu Következő megjelenés: 2009. március 20.
