Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-02-06 / 3. szám
Paksi Hírnök 6 2009. február 6. A gazdasági válság egyben lehetőség is Külföldi befektetőket szeretne a városba vonzani a Paksi Ipari Park Kft. májusban kinevezett ügyvezetője - írtuk tavaly lapunk hasábjain. Mennyire írta át az élet dr. Sztruhár Sándor terveit, ő mit gondol a most tomboló gazdasági válságról, mi „ a teendője ilyenkor egy vállal- i kozónak, vagy egy átlagember- | nek - ezekről kérdeztük az ügy- 1 vezetőt. |- Nem hálás feladat mostanság ipari park vezetőjének lenni és befektetőkre vadászni. Ha néhány hónappal előre lát tavaly tavasszal, akkor is megpályázza a paksi állást?- Igen. Kiváltképp, ha már akkor is ismerem, akikkel együtt fogok dolgozni. Akár az ipari parkba települt vállalkozásokról, akár azon kívül működőkről, vagy a tulajdonos önkormányzatról beszélünk, mindegyik terület képviselőivel jó a kapcsolat, amit ezúton is köszönök. A gazdasági környezetet tekintve: azzal kell főzni, ami van. Ha ez most válság, akkor ebben kell megtalálni a boldogulást. Másrészt én a gazdasági életben szeretek dolgozni, ez érdekel, van benne kihívás.- Főleg most. De egyébként sem egyszerű egy vállalkozást rávenni arra, hogy épp Magyarországon, ezen belül is Pakson vesse meg a lábát. Milyen tapasztalatokat szerzett e téren?- Október elején részt vettem egy Németországban rendezett nemzetközi befektetői konferencián. Akkor még csak annyit lehetett tudni, hogy az amerikai hitelek mögött nincs kellő fedezet, de azt senki nem gondolta, hogy az egész világgazdaság összeomlik. Mégis, az ingatlanszakma azonnal reagált a hírre, s mindenki megállt a beruházással. Nem voltam túl boldog. Aztán elindult a lavina, s azok, akik érdeklődtek egy paksi lehetőség iránt, most jegelik befektetéseiket. Egy belga cég is, amely textilárut gyárt a szállodaipar számára, a köntösöktől a lepedőkig, közéjük tartozik. Számára ideális lenne Paks, ugyanis adott a tenger felé a vízi szállítási útvonal, és a fejlődő Dunamenti, tengerparti országok felvevő piacai lehetnének termékeiknek.- Mikor olvadhat meg a jég, lehet-e a beruházásból valami?- Márciusban egy belga-magyar üzleti találkozóra vagyok hivatalos Brüsszelbe, ahol további tárgyalásokat folytatunk. Véleményem szerint legfeljebb 2010 végére lecseng a válság, s addig sem kenyéren és vízen fogunk élni, azaz a gazdaság nem torpanhat meg teljesen. Minden gazdasági válság egyben lehetőség is, van, aki ezt fölismeri, és van, aki nem. A cégeknek nem most kell nagy terveket kitűzni, épp elég, ha a tavalyi eredményeket produkálják. Nem kell óriási energiákat fektetni reménytelen piacszerzésbe, most inkább a megújulásnak van itt az ideje. Át kell gondolni a cég működését, hatékonyságát, tudásbázisát, és fel kell készíteni a válság utáni időkre. Sőt, ha van hozzá forrása, a fejlesztéseket is most célszerű meglépni, amikor mindezt olcsóbban teheti meg.- Mit jelent ez az ipari park esetében?- Természetesen nem azt, hogy leállók a befektetők felkutatásával, de most az energiákat máshova is lehet csoportosítani: olyan helyekre gondolok, melyekben a befektetett munka és energia hatékonyabban gyümölcsöztethető. Az ipari park vállalta, hogy aláveti magát egy minősitésnek, amit a gazdasági minisztérium égisze alatt működő befektetés-ösztönzési és kereskedelemfejlesztő ügynökség (ITD Hungary Zrt.) ad ki. Amikor egy külföldi befektető Magyarország iránt érdeklődik, akkor az általában elsőként az ITD Hungary-t keresi meg, aki aztán kiközvetíti az ajánlatot a 180 ipari park valamelyikébe. Ha most átesünk az értékelésen, akkor egy egységes adatbázis rendszer szerint láthatja a befektető az ipari parkunk adatait, tulajdonságait, és az ITDH is tudja majd: milyen értékek várják Pakson, ide miért és kiket érdemes közvetíteni.- Az ipari parkban működő 18 vállalkozásnál már érezhető a válság hatása?- Tevékenységüknél fogva a többségüknél ma még nem, bár az érezhető, hogy behúzták a kéziféket, ugyanis a tervezett bővítésekkel most várnak. Az autó- és repülőgépipari elektronikai eszközök gyártására szakosodott Elektro-Metall Paks Kft. viszont nem könnyű időszak elé néz, autóipari megrendeléseik visszaesése következtében nehéz helyzet alakult ki. Van viszont a cég élén egy olyan ügyvezető, aki a válság felbukkanásakor azonnal hozzálátott azokhoz az intézkedésekhez, amit egy felelős vezetőnek ilyenkor meg kell tenni. Ennek köszönhetően ma még büszkén rögzíthetjük azt a tényt, hogy senki munkaviszonyát nem kellett a válság miatt megszüntetni. Azt, hogy az elkövetkezendő hónapok mit hoznak, nehéz előre jelezni. Én személy szerint itt köszönöm meg Vincze Károly ügyvezetőnek minden erőfeszítését, amit ezen paksi munkahelyek megtartásáért tett.- Mit tanácsolna az átlagembernek, mit tegyen válság idején? — Ugyanúgy élje az életét, mint eddig: ha épp állástalan, keressen továbbra is munkát, ne legyen pesszimista, ne hagyja, hogy a nap mint nap hallható negatív hírek terveik megvalósításától, céljaik elérésétől eltántorítsák. Ugyanakkor legyen óvatos. Nem feltétlenül most kell külföldi nyaralást tervezni, s minden forintnál nézze meg, jó helyre ment-e, szükséges-e. Bár a karácsonyi költekezések még nem ezt mutatják. Németországban azonnal visszafogták a kiadásaikat, nálunk négyszer el kell mondani, hogy tartalékoljunk - a magyar emberek többsége általában csak végszükség esetén reagál. Meg kell tanulnunk felelősséget vállalni a jövőnkért, és tudatosabban élni. Nem kell olyan gyakran autót cserélni, s nem kell feltétlenül plazmatévé sem. A „használd és dobd el” helyett a szükséges és elégséges mértéket kell szem előtt tartani. Dávid Ildikó
