Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-12-18 / 24. szám
Paksi Hírnök 12 2009. december Beszámoló a városi tanács 1985-1990-ben végzett munkájáról (...) 1. A városi tanács gazdálkodása (...) Míg 1985-ben 266,8 millió forinttal gazdálkodtunk, 1990-ben már 515,6 millióval. Az éves pénzalapon felül a városi feladatok ellátását, a lakossági igények kielégítését évenként 80-200 millió forintnyi megtermelt társadalmimunka-érték is szolgálta. (...) (...) Intézményeink működésének költségeire a pénzeszközeink 66%-át, beruházásra 34%át fordítottuk. (...) Személyes megjegyzéseim (...) A pénzügyi pozícióink más városhoz képest stabilak. Sikerült a város érdekeinek szolgálatába állítani a gazdálkodó szerveket, köztük a legnagyobbat, a PAV-ot is, és nem utolsósorban a lakosságot. (...) Ez a város már megszokta ezt az ütemet. (...) A tanácsnak nem kellett költenie a szakközépiskola, a főiskola, a tanuszoda, a sportcsarnokok és az ASE Sportegyesület működésére. A város többi intézménye is jelentős anyagi támogatást kapott eseti jelleggel vagy rendszeresen. Enélkül a város gazdálkodása összeroppanhat. Amíg ez az összeg nem hiányzik, addig nem fogja észrevenni senki. (...) Továbbra is szükség van az összefogásra, anyagi alapok nélkül az új önkormányzat legfeljebb az utcanevek megváltoztatására, válságmenedzselésre vállalkozhat. (...) A leköszönő tanácsi apparátus nevében: Jákli Péter tanácselnök 1990. szeptember 4., II. évf. 17. szám Részlet egy 30 éve készült fejlesztési tervből (...) Miután átlapoztam, meglepetten summáztam magamban, hogy az akkori időben tervezett dolgok szinte kivétel nélkül megvalósultak. Az egyik ilyen kivétel a csónakház és a Duna-part hasznosítása. (...) az 1970-es évek elején a téglagyárral szembeni partszakaszt szemelték ki a csónakházak helyének. (...) az erőmű-építkezésen (...) van bőven elfekvő csarnokelem panel, nem használják, jelképes összegért vegye át a tanács. Ezekből az elemekből három nagy csarnok tellett volna ki, az egyikben a halászok kaptak volna helyet, és egy kis fiókcsárdát is nyithattak volna itt. A másik csarnok az erőmű csónakháza lett volna, míg a harmadik a község csónakjait fogadta volna be. Ám addig húzták-halasztották az intézkedéseket, míg ebből sem lett semmi. A panelokból viszont felépítették a Volán-telep csarnokait. (...) ábrányi-1990. június 12., II. évf. 11. szám Csónakház (...) Több évtizedes probléma, mert a régi épületek és területek megszűntek, az üzemeltetők meghaltak vagy elköltöztek a községből. Jó 20-25 éve a KISZ-szervezet kezdeményezte megépítését a jelenlegi nyugdíjasház udvarán, de az alapásást követően az összegyűjtött pénzösszeg (több tízezer forint) eltűnt a múlt rendszer „süllyesztőjében”. Erről több akkori KISZ-vezető talán nyilatkozhatna. A konzervgyári turisztikai szakosztály is kísérletezett a megvalósítással, de abból sem lett csónakház. Jelenleg két elgondolás kínál megvalósítási lehetőséget. Ha lenne egyéni vállalkozó, aki kellő felmérés után fantáziát látna egy csónakház létrehozásában. A másik, valamiféle szövetkezeti formában egy érdeklődő csoport - esetleg benne csónakjavításhoz értő szakemberrel — együttesen vágna bele. A helyet az önkormányzat biztosíthatná. Egy-két „vízimádó” szorgalmas agitációs munkája is eredményes lehetne. (...) Szentesi Alajos 1992. június 17., IV. évf. 13. szám Nemzetközi táborban Bajor Péter, a paksi II. Sz. Általános Iskola 8. osztályos tanulója a nyáron (augusztus 6—20-ig) a megyei úttörőszövetség delegáltjaként részt vehetett Belgiumban Gemmenichben - egy nemzetközi úttörőtáborban. Azért utazhatott el, mert a Paksi Hírnök biztosította számára az anyagi fedezetet. Bajor Péter mindezért megírta számunkra élményeit napló formában (...) Helyzetünk Európában - gyerekszemmel Európa és Magyarország viszonya mostanában gyakran szóba kerül. Sokan találgatják, mennyi időre van még szüksége hazánknak a „csatlakozás”-hoz. Én a gazdasági kérdéshez nem értek, de a nyáron eljutottam Európába. (...) Láttam tiszta utcákat, papírfecnivel a kézben hulladékgyűjtőt kereső járókelőket (...) Láttam szolgálatkész, nyugodt eladót, türelmes vevőt... Autóbuszvezetőt, aki megvárja a fél percet késő utast... Pedig „Európában” sem élnek gondok nélkül az emberek! Mégis tisztelik egymást, becsülik egymást, igyekeznek megérteni a másikat... Hazánkban mindez szintén elérhető. Csak tőlünk függ, mennyit valósítunk meg az emberhez méltó világból... Az „Európa-ház” előszobájában vagyunk? Korántsem. De a szívélyes házigazda betessékel majd minket ide, ha előbb bekopogtatunk... Tisztán, csendesen, nyugodtan... Bajor Péter 1990. szeptember 18., II. évf. 18. szám
