Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-12-18 / 24. szám
Paksi Hírnök 8 2009. december Az utolsó kútbíró Sietek hozzátenni, hogy a Vörösmarty utcáról van szó, ahol Feil József volt az utolsó megválasztott kútbíró. A törpevízmű-hálózat megépülése előtt - 1963 - úgynevezett kútközösségek jöttek létre minden utcában. (...) A kútközösségeket évente legalább két alkalommal összehívták és megbeszélték a tennivalókat. A kűtbíró kútkönyvet vezetett, ebbe volt feltüntetve, ki mennyi kútadót fizetett be. Mivel a víz nagy kincs volt, ezért a közösségek zárták kútjaikat, és csak akinek kulcsa volt a kúthoz, az tudott vizet merni. Előfordultak vízlopások, főleg éjjel. (...)-eg-1990. június 12., II. évf. 11. szám Szennyvízhelyzet 1990. Paks Város Tanácsának 1990. éves fejlesztési tervében szerepel 1,5 millió Ft-tal a városi szennyvíztisztító telep bővítésének tervezése. (...) Paks szennyvíz-csatornázatlan városrészei a Rákóczi, Pál, Györkönyi utcáktól északra eső terület a Virág utcáig, Petőfi utca és környéke, valamint az Alvég. (...)-L.A.-1990. április 17., II. évf. 7. szám A „Pöttyös”sorsa beteljesült Paks egyik jellegzetessége „a Bárka”. Az elmúlt évben „Papi” névvel új bárkát avatott a Halászati Tsz. A kiöregedett Pöttyöst múzeumba szánták mind a szakemberek, mind a közvélemény. (...) A Tanuszoda előtti téren kívánták felállítani. (...) Ez volt a terv, majd kiderítették, hogy nem érdemes megmenteni és költséges is lenne. Ezért a HTsz. eladta egy magánszemélynek deszkaértékesítés címén 5000 Ft-ért. Paks, a vízparti város, nem őrzött meg semmit a vízimalmokból, a halászati eszközök raktáron várják a múzeum megnyitását, a Duna-part rendezetlen. Közben az Ürgemező felé terjeszkedünk, a sivárhomokos területet lépésről lépésre építjük be. Minek nekünk a Duna? Megérdemeljük?-be-1990. április 17., II. évf. 7. szám Gyógyító víz Gyapán „De ha csak hiszünk a Szentháromságban” A szájhagyomány szerint 1885- ben egy Meleg Mária nevű lánynak háromszor jelent meg a Szűzanya a gyapai kápolna mögötti forrásnál. 1886-ban kegyhellyé nyilvánították és zarándokok jártak a forráshoz és a kúthoz. A kút vizétől csodás gyógyulások történtek. (...) A forrásnak már csak a medre maradt meg, ám a kútban még van viz. Tisztításkor még aknát is emeltek ki az iszapból - szerencsére nem robbant fel. A tisztítás után április 1-jén a németkéri plébános úr közreműködésével ismét felszentelték a kutat. Kern János felesége azóta forralás nélkül issza a kút vizét, ettől remélve gyógyulását. (...) Beregnyei 1990. április 26., II. évf. 8. szám Nem ivóvíz! (...) a tudósítás megjelenése után a Köjál megvizsgálta a kút vizét és megállapította: „az elvégzett vizsgálat alapján a forrás vize ivóvízként való fogyasztásra nem alkalmas.” Közben levélben kérték a városi tanács főmérnökét: helyeztessen ki táblát a kútra, ezzel a felirattal: „NEM IVÓVÍZ". 1990. július 24., II. évf. 14. szám Jól-rosszul gondozott zsebkendőnyi területre látok konyhám ablakából. A köré épített 3 ház 56 lakása lakóinak enynyi jut a természetből. Mostanában, hogy házunk előtt megépült a széles járda meg az út is, autós szomszédjaim csak a fűben parkolnak. Hiába a sok beton, az ott áll üresen, A zöldért! de a Wartburg, Trabant, Lada ott áll napestig a gyepen a szemeteskonténer társaságában. Nem értem az autósokat. Már nem is a tehetetlen düh vezeti toliamat, csak a kíváncsiság. Miért nem szeretik, védik a parányi zöldet? Nincs igényük fűre, fára, bokorra, pihenőpadra, gyerekünknek portalan játszóhelyre? Ha mégis, ne tegyék tönkre a házaink közti alig-parkot. Álljanak autóikkal a betonra. HÁ 1990. július 10., II. évf. 13. szám
