Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-12-18 / 24. szám

Paksi Hírnök 14 2009. december 18. A befogadásra tanítanak A Dél-Dunántúli Aranykapu program nyitó konferenciá­ját tartotta a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Köz­pont által vezetett konzorci­um a közelmúltban a város­házán. A program a sajátos nevelési igényű (sni) gyerme­kek együttneveléséhez nyújt segítséget az oktatási-nevelé­si intézményeknek. A paksi szolgáltató központ mint szakmai irányító és part­nere, a lengyeltóti Fodor And­rás Óvoda, Iskola, Szak- és Szakmai Szolgáltató Intéz­mény a Társadalmi Megújulás Operatív Programban nyert húszmillió forint támogatást az sni gyermekek együttneve­­lésének segítésére. Magyaror­szágon már a nyolcvanas évek elején jelentkeztek az integrá­ciót előmozdító programok, majd a folyamat az uniós csat­lakozást követően felgyorsult, ugyanis az európai közösség­ben elvárás a befogadó társa­dalom kialakítása. Erre azon­ban fel kell készülniük az ok­tatási-nevelési intézmények­nek, ugyanis az sni gyerme­kek integrációja csupán foga­dásukat jelenti, az ennél ma­gasabb szintű inklúzió, azaz befogadás viszont már azt, hogy az intézmények mindent megtesznek a sikeres együtt­­nevelés érdekében, a szüksé­ges módszertan és infrastruk­turális háttér birtokában van­nak, szakembereik jól képzet­tek - mondja Király Gabriella, a paksi szakszolgálat igazga­tója. Ehhez nyújt segítséget a régi­ós összefogással megvalósuló Aranykapu program, amelyben 10 intézményvezető, 47 óvoda és iskola 70 pedagógusának képzésére nyílik lehetőség, va­lamint tizenöt úgynevezett uta­zószakember továbbképzésére, akik úgymond helybe viszik speciális szaktudásukat. A pak­si szakszolgálat igazgatója ki­emelte, hogy a szemléletváltás is fontos, ami nem csupán a pe­dagógusokat, hanem az egész társadalmat érinti, ezért prog­ramjukba a szülőket is be kí­vánják vonni civil szervezete­ken keresztül. Tudatosítani kell, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeknek helyük van ép társaik között, velük együtt nevelhetők - húzta alá. Sajátos nevelési igényű a testi- és érzékszervi fogyatékkal élő, azaz a látás-, hallás-, illetve mozgássérült, valamint a kü­lönböző zavarokkal, például részképesség zavarokkal, olva­sás-, írás-, számolászavarral, illetve nyelvi, szociális és vi­selkedési zavarokkal küzdő gyermek. Mozgás-, illetve ér­zékszervi probléma esetén az Országos Szakértői Rehabilitá­ciós Bizottság, a különböző za­varok tekintetében pedig a ta­nulási képességeket vizsgáló szakértői bizottságok állapít­hatják meg a sajátos nevelési igényt. Ha a bizottság döntése szerint, állapotára tekintettel nem integrálható a gyermek, akkor speciális képzést biztosí­tó iskola vagy bentlakásos in­tézmény fogadja. -kgy-Fogyatékkal élni December 3. a fogyatékkal élők világnapja, erről 1992- ben döntött az ENSZ. Ezen a napon összejövetelre hívja gondozottjait a paksi Támo­gató Szolgálat, amely arra hivatott, hogy segítse a fo­gyatékkal élők mindennapja­it. A szolgálat jelenleg 108 gondozottal áll kapcsolatban. A Támogató Szolgálathoz azok a szociálisan rászorulók for­dulhatnak, akik vakok szemé­lyi járadékában, emelt összegű családi pótlékban vagy fogya­tékossági támogatásban része­sülnek, itt ugyanis nem jövede­lemtől függ a rászorultság, ha­nem a gondozott állapotától. A szolgálat egyik feladata az in­formációnyújtás, tanácsadás. Az érintettek bármilyen prob­lémával fordulhatnak hozzá­juk, a tájékoztatás mellett segí­tenek az ügyintézésben, nyom­tatványok kitöltésében. Gya­kori kérdés például, hogy mit nyújt a szolgálat, hogyan lehet kapni fogyatékossági támoga­tást, milyen sorstársakat segítő szervezetek működnek. A má­sik tevékenységi terület a szol­gálatnál az ún. személyi szállí­tás, amely előzetes egyeztetés­sel működik. Naponta 10-15 alkalommal is fordul az autó­val Kern András gépkocsiveze­tő, helyi és vidéki utak egy­aránt előfordulnak. Elsősorban orvoshoz jutnak el ilyen mó­don a gondozottak, de az igé­nyek között rokonlátogatás, családi esemény is előfordul, mondta el Gungl Brigitta, a szolgálat vezetője. A személyi szállítás és a tanácsadás mellett nagyon fontos tevékenysége a szolgálatnak a személyi segí­tés, amelynek jelentősége ab­ban rejlik, hogy a fogyatékkal élőt nem kell otthonban elhe­lyezni, hanem saját lakókör­nyezetében maradhat. Led­­neczky Gyuláné és Farkas Pi­roska személyi segítők 11 fo­gyatékkal élő otthonába járnak napi rendszerességgel és segí­tenek ellátni a mindennapi te­endőket. Munkájuk során arra törekednek, hogy amibe csak lehet, bevonják a gondozottat, amire pedig nem képes, azt el­végzik helyette. A szolgálat szabadidős programokat, talál­kozási lehetőségeket is nyújt a fogyatékkal élőknek, évente egyszer egész napos kirándu­lásra mennek, szeptembertől májusig heti egy alkalommal uszodai foglalkozásra hivják őket, és lovaglásra is van lehe­tőség. Mindemellett havonta egy klubdélutánt tartanak, ahol különösen jól érzékelhető, hogy a találkozásra, beszélge­tésre mindennapos igényük lenne. Ez a fogyatékosok nap­pali otthonával válhatna való­ra, ám ahogy azt korábban megírtuk, erre egyelőre nincs lehetőség. A paksi Támogató Szolgálat alapjait 2002 októbe­rében rakták le, mai nevén 2003. január 1-jétől működik a Szociális Intézmények Igazga­tóságának égisze alatt. A tör­vény jelenleg a harmincezer la­kosnál nagyobb településeken teszi kötelezővé ezt a feladatot, ám a 2008-as változást követő­en a paksi önkormányzat úgy döntött, hogy nem szünteti meg a szolgálatot, hiszen nagy igény van rá, és jól működik. A szolgálat állami normatívája évi nyolcmillió forint, amit az önkormányzat egészít ki, biz­tosítandó a zavartalan műkö­dést. Kohl Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents