Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-12-18 / 24. szám
Paksi Hírnök 14 2009. december 18. A befogadásra tanítanak A Dél-Dunántúli Aranykapu program nyitó konferenciáját tartotta a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központ által vezetett konzorcium a közelmúltban a városházán. A program a sajátos nevelési igényű (sni) gyermekek együttneveléséhez nyújt segítséget az oktatási-nevelési intézményeknek. A paksi szolgáltató központ mint szakmai irányító és partnere, a lengyeltóti Fodor András Óvoda, Iskola, Szak- és Szakmai Szolgáltató Intézmény a Társadalmi Megújulás Operatív Programban nyert húszmillió forint támogatást az sni gyermekek együttnevelésének segítésére. Magyarországon már a nyolcvanas évek elején jelentkeztek az integrációt előmozdító programok, majd a folyamat az uniós csatlakozást követően felgyorsult, ugyanis az európai közösségben elvárás a befogadó társadalom kialakítása. Erre azonban fel kell készülniük az oktatási-nevelési intézményeknek, ugyanis az sni gyermekek integrációja csupán fogadásukat jelenti, az ennél magasabb szintű inklúzió, azaz befogadás viszont már azt, hogy az intézmények mindent megtesznek a sikeres együttnevelés érdekében, a szükséges módszertan és infrastrukturális háttér birtokában vannak, szakembereik jól képzettek - mondja Király Gabriella, a paksi szakszolgálat igazgatója. Ehhez nyújt segítséget a régiós összefogással megvalósuló Aranykapu program, amelyben 10 intézményvezető, 47 óvoda és iskola 70 pedagógusának képzésére nyílik lehetőség, valamint tizenöt úgynevezett utazószakember továbbképzésére, akik úgymond helybe viszik speciális szaktudásukat. A paksi szakszolgálat igazgatója kiemelte, hogy a szemléletváltás is fontos, ami nem csupán a pedagógusokat, hanem az egész társadalmat érinti, ezért programjukba a szülőket is be kívánják vonni civil szervezeteken keresztül. Tudatosítani kell, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeknek helyük van ép társaik között, velük együtt nevelhetők - húzta alá. Sajátos nevelési igényű a testi- és érzékszervi fogyatékkal élő, azaz a látás-, hallás-, illetve mozgássérült, valamint a különböző zavarokkal, például részképesség zavarokkal, olvasás-, írás-, számolászavarral, illetve nyelvi, szociális és viselkedési zavarokkal küzdő gyermek. Mozgás-, illetve érzékszervi probléma esetén az Országos Szakértői Rehabilitációs Bizottság, a különböző zavarok tekintetében pedig a tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottságok állapíthatják meg a sajátos nevelési igényt. Ha a bizottság döntése szerint, állapotára tekintettel nem integrálható a gyermek, akkor speciális képzést biztosító iskola vagy bentlakásos intézmény fogadja. -kgy-Fogyatékkal élni December 3. a fogyatékkal élők világnapja, erről 1992- ben döntött az ENSZ. Ezen a napon összejövetelre hívja gondozottjait a paksi Támogató Szolgálat, amely arra hivatott, hogy segítse a fogyatékkal élők mindennapjait. A szolgálat jelenleg 108 gondozottal áll kapcsolatban. A Támogató Szolgálathoz azok a szociálisan rászorulók fordulhatnak, akik vakok személyi járadékában, emelt összegű családi pótlékban vagy fogyatékossági támogatásban részesülnek, itt ugyanis nem jövedelemtől függ a rászorultság, hanem a gondozott állapotától. A szolgálat egyik feladata az információnyújtás, tanácsadás. Az érintettek bármilyen problémával fordulhatnak hozzájuk, a tájékoztatás mellett segítenek az ügyintézésben, nyomtatványok kitöltésében. Gyakori kérdés például, hogy mit nyújt a szolgálat, hogyan lehet kapni fogyatékossági támogatást, milyen sorstársakat segítő szervezetek működnek. A másik tevékenységi terület a szolgálatnál az ún. személyi szállítás, amely előzetes egyeztetéssel működik. Naponta 10-15 alkalommal is fordul az autóval Kern András gépkocsivezető, helyi és vidéki utak egyaránt előfordulnak. Elsősorban orvoshoz jutnak el ilyen módon a gondozottak, de az igények között rokonlátogatás, családi esemény is előfordul, mondta el Gungl Brigitta, a szolgálat vezetője. A személyi szállítás és a tanácsadás mellett nagyon fontos tevékenysége a szolgálatnak a személyi segítés, amelynek jelentősége abban rejlik, hogy a fogyatékkal élőt nem kell otthonban elhelyezni, hanem saját lakókörnyezetében maradhat. Ledneczky Gyuláné és Farkas Piroska személyi segítők 11 fogyatékkal élő otthonába járnak napi rendszerességgel és segítenek ellátni a mindennapi teendőket. Munkájuk során arra törekednek, hogy amibe csak lehet, bevonják a gondozottat, amire pedig nem képes, azt elvégzik helyette. A szolgálat szabadidős programokat, találkozási lehetőségeket is nyújt a fogyatékkal élőknek, évente egyszer egész napos kirándulásra mennek, szeptembertől májusig heti egy alkalommal uszodai foglalkozásra hivják őket, és lovaglásra is van lehetőség. Mindemellett havonta egy klubdélutánt tartanak, ahol különösen jól érzékelhető, hogy a találkozásra, beszélgetésre mindennapos igényük lenne. Ez a fogyatékosok nappali otthonával válhatna valóra, ám ahogy azt korábban megírtuk, erre egyelőre nincs lehetőség. A paksi Támogató Szolgálat alapjait 2002 októberében rakták le, mai nevén 2003. január 1-jétől működik a Szociális Intézmények Igazgatóságának égisze alatt. A törvény jelenleg a harmincezer lakosnál nagyobb településeken teszi kötelezővé ezt a feladatot, ám a 2008-as változást követően a paksi önkormányzat úgy döntött, hogy nem szünteti meg a szolgálatot, hiszen nagy igény van rá, és jól működik. A szolgálat állami normatívája évi nyolcmillió forint, amit az önkormányzat egészít ki, biztosítandó a zavartalan működést. Kohl Gyöngyi
