Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-20 / 22. szám
Paksi Hírnök 22 2009. november 20. Japán-Sárgödör tér-Alaszka Japán világutazó járt Pakson november elején, városunkban Treszl Gábor és Magyar Zoltán látta vendégül.- Nemrég e-mailt kaptam Kazahsztánból. Muzsik János írt, aki tavaly a Pannónia-expedíciónk során vendégül látott bennünket Asztanában. Újságolta, hogy véletlenül összetalálkozott egy japán fiúval, aki éppen Föld körüli úton van moteljával. Mesélt neki rólunk, a magyar veteránosokról. Arra kért minket, vendégeljük meg pár napig. A válasz természetesen igen volt - csap mindjárt a történet közepébe Treszl Gábor, a Pannónia Expedíció egyik tagja. János megadta a fiú e-mail cimét, a paksi motorosok pedig azonnal felvették vele a kapcsolatot. Az elektronikus levelet Isztambulban olvasta Shigeru Sato, a 28 éves japán motoros világutazó, aki közölte, hogy hamarosan megérkezik kis hazánkba. Egy hét múlva zuhogó esőben begördült túra endúrójával Paksra, a GPS koordináták alapján éppen a Sárgödör térre. - Egy telefonhívást kaptam az egyik borpincéből, hogy egy csuromvizes motoros japán fiú engem keres, menjek érte. Kocsiba pattantam és a megadott helyre siettem. A gazda éppen üveg lopótökből borral kínálta a fiút, így köszöntöttük hát Shigerut - folytatja a történetet Gábor. A pihenés a folytatásban is igen aktívra sikeredett, hiszen a három nap alatt, melyet itt töltött, a látnivalókon kívül az éjszakai életbe is bepillantást nyerhetett. Shigeru régi nagy álma volt ez az utazás, melyre az anyagiakat maga teremtette elő. - Vlagyivosztokba hajóztam át elsőnek, majd elértem a mongol fővárost, innen dél felé vettem az irányt. Bebarangoltam az egykori Szovjetunió közép-ázsiai utódállamait, melyek csodálatos helyei a világnak. Kazahsztánban hajóra szálltam, mely átvitt Bakuba. Innen Tbiliszibe, majd Jerevánba hajtottam, aztán pedig végig a Fekete-tenger partján. Törökországon keresztül elértem Isztambulba, itt olvastam Gábor levelét - sorolja az eddigi útvonalat. - Európa most már nagyon hideg, félek a hótól, emiatt hamarosan el is hagyom a kontinenst, Olaszországon át Afrikába megyek, egészen a déli csücsökig, Fokvárosig. Onnan hajózok át Argentínába, majd le a Tűzföldre, végül felfelé Észak-Amerikába és Alaszkába. Onnan térek majd haza kábé két év múlva - mondta el a világutazó. A kétkerekű jól működik, a szervizeléssel eddig nem volt gondja a motorosnak. - Természetesen, ha tehetném, azonnal felülnék egy motorra, vagy beülnék egy autóba és vele tartanék, de sajnos ez most lehetetlen - tette hozzá Magyar Zoltán. -Pakson nagyon jó barátokra tettem szert, remélem Gáborral és Zoltánnal találkozom még egyszer valahol a nagyvilágban - mondta búcsúzóul Shigeru. A paksi motorosok garázsaiknál felmatricázták Shigem kétkerekűjét, majd emlékplakettet adtak át, végül egy garázs belső falára festett nagy térképnél mutatták meg korábbi útvonalukat. Az integetést követően Zoltán megsúgta: ők már a 2012-es londoni nyári olimpiai játékokra készülnek, természetesen két keréken. Faller Gábor A futó csirke és a bűvös kocka „Az olimpiai harmadik, világ- és Európa-bajnok esete a futó csirkével és a bűvös kockával”. Ezt a munkacímet is adhatnánk egy készülő sportfilmnek, ami Kozmann Gyuriról és a maratoni futás rövid, de annál tartalmasabb kapcsolatáról szólna. Hogy is kezdődött? A paksi Atomerőmű SE kiválósága a nyáron úgy döntött, kiszáll a kenuból és felhagy az aktív vízi léttel, azonban a mozgás és a sport talán leginkább kézzelfoghatóbb és egyszerűbb formájával, a futással tartja karban szervezetét. Itt most ne laza kocogásra vagy háztömb körüli futásra gondoljunk, hanem az „ősi” maratoni távra. A valamivel több mint 42 km leküzdése hosszas - van akinél több éves - felkészülést igényel, de Gyuri aktív sportmúltjával és a monoton hosszú távú edzőfutásokkal úgy érezte, egyből félmaratonival kezd. Miután ezt különösebb megerőltetés nélkül teljesítette, rajthoz állt a Budapest Maratonon, ahol szembesült azzal a ténnyel, amire profi barátai felhívták a figyelmét: a maratoni táv 30 km-nél kezdődik, ezért rendkívül fontos az erőbeosztás. Ennek szellemében bajnokunk nehézségek nélkül teljesítette a táv közel kétharmadát és rövid pihenővel, felpolcolt lábakkal készült az utolsó kilométerekre egy hűs kapualjban, mikor a csirkének és bűvös kockának öltözött futók vígan elrobogtak mellette. Több sem kellett dopping gyanánt, hiszen a motiváció adva volt: a rekkenő hőségben jelmezbe bújt késői spártai hősök mégsem előzhetik meg olimpikonunkat. A célba érkezés után részben elégedetten nyugtázta, hogy a kocka lemaradt, de a csirke előbb ért be. Ez nem szegte kedvét hősünknek, sőt a New York-i maratonra pályázott. Alma a MOB segítségének is köszönhetően októberben valóra vált. (Előtte még csapatban teljesítette a Bécs-Budapest távot.) így esett, hogy negyven honfitársunk mellett a 65 ezer fős tömegben Kozmann György is rajthoz állt a 40. jubileumi maratonon, amit végül négy órán belül teljesített. Ahogy fogalmazott, örök élmény marad ez a pár óra az életében, hiszen rendkívül jól szervezett, zenekarok és szurkolók sorfala által kísért futásban volt része, és ha bűvös kockával meg csirkével nem is, de Shrekkel, pókemberrel és pincérjelmezes, tálcán végig italt tartó és felszolgáló futóval találkozott. Mint mondta, egyelőre a csirkének nem kell izgulnia a revans miatt, mert a csúcson záija le rövid, de annál tartalmasabb maratoni futó múltját, viszont tartja magát a mondáshoz, miszerint: „soha ne mondd, hogy soha!”-Titti-
