Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-20 / 22. szám
Fotó: Kövi Gergő 2009. november 20. 13 Paksi Hírnök Katona Emmy, a színésznő A kiegyezést követő évtizedek gazdasági fellendülése a magyar színházi élet számára is megteremtette a látványos fejlődés lehetőségét. A vidéki nagyvárosok az 1870-t követő évtizedekben húsz új színházépülettel gyarapodtak, a lakosság számának növekedése pedig biztosította a fővároson kívül működő, gyakran vándorló társulatok számára a fizetőképes közönség létszámának kialakulását és folyamatos emelkedését. Az állandó színház, a színjátszás feltételeinek biztosítása fontos volt a városi önkormányzatok számára is, hozzájárult a település regionális kulturális központtá válásához, megteremtette a nemesebb kikapcsolódás, a játszva és szórakoztatva nevelés lehetőségét, kiszorítva vagy korlátozva a mértéktelen tivornyák és kocsmai dorbézolások egyeduralmát. Hamarosan kialakult a természetes rangsor a városok között, hol mennyi időre, hány hónapra vagy hétre biztosított a fennmaradást garantáló nézőszám. A szakma önszerveződése megteremtette a színészélet biztonságának szervezeti formáit. A színházi lapok megjelenése, a színiiskolai végzettség kötelező igazolása az alkalmazási szerződésekben hozzájárult a működő társulatok művészi színvonalának biztosításához. Az 1871 áprilisában alakult, feladatát nevében egy költői kép tömörségével megfogalmazó Magyar Színészkebelzet szabályzata pedig szervezeti formában biztosította a színészek erkölcsi, anyagi és szociális érdekeinek védelmét és képviseletét, nyugdíjintézetük megalapítását. (Feladatait később több névváltoztatás után 1878-tól az Országos Magyar Színészegyesület és Nyugdíjpénztár vette át.) A kormányzat a vidéki színtársulatok működését az esélyegyenlőség jegyében, a színházteremtés kiegyensúlyozottságát figyelembe véve adminisztratív eszközökkel is próbálta rendezni, a színikerületek kialakításával és megszervezésével, a társulatok számára állami támogatás (szubvenció) juttatásával próbálta létbiztonságukat növelni, befolyásolni. Régebbi cikkeimből ennek az időszaknak a jeles, paksi születésű színészei közül Vasvári Kovács József, Fóti Frida sorsának alakulását sorozatom olvasói már megismerhették. Az alábbi sorokban és a következő számban a nyári adatgyűjtésem során megismert újabb személyiségekről, pályájuk alakulásáról olvashatnak. Katona Emmy (Emmi) Pakson született 1895. augusztus 23-án. 1914 őszén lépett először színpadra Debrecenben, majd vidéki nagyvárosokban, Pozsonyban, Sopronban játszott egy-egy évadban. 1919-től már férjével Erdélyben élt, Temesváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon játszott. Színpadra lépésének első éveiben operettek és népszínművek népszerű primadonnája volt, majd az idő múlásával a komikai szerepekre tért át. Kiemelkedő sikereket aratott parasztmenyecskék és társasági dámák, nagyasszonyok megjelenítésében. Kitűnő humorérzékkel rendelkezett, mely fokozta alakításainak népszerűségét. Pályájáról az utolsó adat 1939-ből való, Rozsnyón játszott Jakabffy Dezső társulatában. Fontosabb szerepei: Tóthné (Mikszáth Kálmán-Harsányi Zsolt: A Noszty fiú esete Tóth Marival), Zórika (Lehár: Cigányszerelem), Erzsi (Szigligeti: A lelenc), Bátki Tercsi (Tóth: A falurossza), Hübscher Kata (Sardou: Szókimondó aszszonyság), Mariska (Szigligeti: Liliomfi), Szerafin (Csiky: Buborékok) című színműveiben alakította. Férje, Szakács Árpád is a magyar színjátszás ismert alakja volt (1888. május 22-én született Budapesten). 1905-ben lépett először színpadra, pályája kezdetén „táncos-siheder”, ahogy szerepkörét a korabeli szakkifejezéssel a lexikon meghatározta, majd közismert operettek buffó, és francia bohózatok komikus szerepeiben aratott sikereket, de drámai művek karakterszerepeiben is emlékezetes alakítást nyújtott. Éveken keresztül játszott Budapest, Debrecen, Pozsony, Sopron színházaiban, majd 1919-től Erdélyben. Az ő kezdeményezésére alapitották meg az erdélyi és bánáti színészegyesületet, amelynek igazgató-tanácsosává és alelnökévé választották. 1930-tól nevezték ki a marosvásárhelybrassói színikerület művészeti igazgatójának, s e pozíciójában egyik legfontosabb feladatának tekintette a színészek életkörülményeinek, gazdasági helyzetének megjavítását. Forrás: Magyar színművészeti lexikon. Szerkesztette Schöpflin Aladár. Bp. 1930; Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás lexikona, Bp. 1999; Magyar színházművészeti lexikon. Szerkesztette Székely György, Török Margit. Bp. 2004; Magyar színháztörténet II. 1873- 1920. http://mek. oszk.hu/02000/02065/ html/2kotetZ42.html Kernné Magda Irén Tárt ajtók és szívélyes vendéglátók várták a látogatókat a dunakömlődi pincesoron a Szent Imre napja köré szervezett program részeként. A település védőszentjének ünnepén volt ikonkiállítás és író-olvasó találkozó a katolikus közösségi házban, Mayer Mihály pécsi megyéspüspök megáldotta az újborokat, és átadták Tolna megye, Paks és a Dunakömlődi Borbarát Klub zászlaját. Vasárnap ugyancsak a megyéspüspök szentmisén áldotta meg a templom új stációképeit. A Krisztus szenvedéstörténetét ábrázoló, tűzzománc alkotásokat a paksi Győrffy József készítette el. Az eseményre hivatalos volt a Dunakömlődről Németországba kitelepített svábok, illetve leszármazottaiknak egy csoportja is. Többek között ők is hozzájárultak, hogy közadakozásból elkészülhessenek a stációképek, melyeken az adományozók neve is helyet kapott. -kg-Imre-napi búcsú
