Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-20 / 22. szám
2009. november 20. 11 Paksi Hírnök A boldogság titka a jó társaság Negyvenéves fennállását ünnepli a paksi Idősek Klubja. Az intézmény szerepe az eltelt négy évtized alatt megváltozott, hiszen míg régen arra volt hivatott, hogy megszínesítse az idős emberek hétköznapjait, ma ennél sokkal többről szól. Az a cél, hogy az idős emberek minél tovább a családban maradhassanak, ne kelljen bentlakásos intézményt igénybe venniük. Az Idősek Klubja a Duna utcában, a jelenlegi ÁNTSZ épületben kezdte meg működését Hum Ferencné vezetésével „Öregek Napközi Otthona” néven 1969-ben. Jóval azelőtt, hogy kötelező feladat lett volna, hiszen a város számára csak a szociális ellátórendszert szabályozó 1993-as törvény megjelenésével vált azzá. A mai viszonyokhoz képest nem volt éppen komfortosnak mondható az épület, olajkályhával fűtöttek és kézikocsival szállították oda az ételt, de ez nem számított, hiszen a házban vidámság és szeretet honolt. Nagy változás 1987-ben következett be, amikor átköltöztek a Templom utcába. Új helyén a réginél sokkal jobb körülmények között működhetett a klub, volt központi fűtés és korszerű fürdőszoba, a közelben működő idősek otthonában pedig könnyebben megoldották az étkezést, csak átsétáltak a klubtagok. Ma már hagy kívánni valót maga után az épület, amely időközben a házi segítségnyújtás és a szociális étkeztetés központja is lett, a hely szűkössé vált, és az akadálymentesítés hiánya nagyon megnehezíti a gondozónők munkáját, mondja Gogolák Róbertné, a Szociális Intézmények Igazgatóságának vezetője. Az önkormányzat szeretne lépni, aminek egyetlen akadálya a forrás, ezért megfelelő pályázatra várnak, amely lehetővé tenné egy meglévő épület átalakítását, vagy esetleg nagy álmuk megvalósulását, egy új alapszolgáltatási központ építését, ahol többféle ellátási formát is tudnának nyújtani, akadálymentes környezetben, tudtuk meg Badics Istvánnétól a szociális osztály vezetőjétől. A nappali ellátás azonban így is nagy segítség a családoknak, hiszen idős szüleiket sok esetben nem tudják gondozni a gyerekek, ugyanakkor nem szeretnék idősek otthonába költöztetni őket, de magukra hagyni sem, amíg dolgoznak. A klubban biztosított a szükséges felügyelet, a gondozottak pedig napközben sem magányosak, hiszen közösségben tölthetik mindennapjaikat. - Ezen túlmenően, számos lehetőséget nyújtunk, étkezést, szórakozást biztosítunk, és segítünk a hétköznapi teendőkben a körömvágástól a tisztálkodáson át a mosásig, varrásig sok mindent elvégzünk Winter Mihályné és Lakner Jószefné gondozónőkkel - összegezte tevékenységüket Heszné Teli Katalin, a klub vezetője. Hogy mivel töltik el a hétköznapokat az ide járók, hangulatuktól függ, hiszen itt semmi nem kötelező. Lehet hímezni, tévét nézni, sétálni, eljárnak fagylaltozni, évente egy-két alkalommal kirándulnak, megünneplik a jeles napokat, és megemlékeznek azokról, akik eltávoztak közülük. A működés költsége éves szinten meghaladja a tízmillió forintot, amelynek biztosításához az egyre csökkenő állami normatívából jelenleg körülbelül három, a térítési díjból pedig mintegy félmillió forint folyik be, így az önkormányzati forrás jelentős. A térítési díj a helyi rendeletben meghatározott étkezési díjból, valamint a napidíjból áll, az étkezést nem kötelező igénybe venni, a napidíj nyolcvan forint. Speciális nappali intézmény hiányában amenynyiben egészségi állapota megengedi, 18. életévét betöltött, fogyatékkal élők is járhatnak a közösségbe, amire van példa, így huszonöttől kilencven évesig vannak tagjaik. A negyven esztendő alatt számtalan olykor vidám, olykor megható történetet megesett. Gyakran volt rá példa, hogy amikor elvitték a hozzátartozók a klubba idős családtagjukat, nagyon nem akart maradni, ám ahogy megtapasztalta, hogy mi vár itt rá, megszerette, eddig kivétel nélkül mindenki maradt, mondja a klub vezetője. Volt, aki itt talált magának társat, aztán már együtt jártak a klubba. Volt, aki egy összejövetelen nótát húzatott a gondozónőnek, mert igen megtetszett neki. Voltak, akik között mély barátság szövődött, és arra is volt példa, hogy aki már lemondott az életről, társaival és a gondozónőkkel elbeszélgetve végül visszanyerte életkedvét. Ahogy Heszné Teli Katalin megfogalmazta, nem kell nagy csoda ahhoz, hogy az ember boldog és vidám legyen, ha jó társaságban töltheti mindennapjait, az elegendő... Kohl Gyöngyi Jótékonyság és Márton-nap Szent Márton legendája az adakozásról, a lemondásról szól, amely ma is időszerű. A Napsugár Óvoda Munkácsy utcai tagóvodájának Márton-napi rendezvénye is ennek jegyében telt. - A hagyomány él a mindennapjainkban is, hiszen mivel a gyerekek nem azonos családi háttérből érkeznek az óvodába, gyakorta beszélünk egymás segítéséről és arról, hogyan okozhatnak örömet a másiknak azzal, ha kölcsönadják a játékukat. A Márton-napi rendezvényhez jótékonysági vásárt is szervezünk minden évben, ahol az óvodások és szüleik által felajánlott játékokat, könyveket, ruhákat jelképes összegért áruba bocsátjuk. A vásárból befolyt összeget eszközfejlesztésre fordítjuk - tájékoztatott a tagóvoda vezetője, Badics Lászlóné. Az intézményben a hagyományhoz illő verseket, dalokat is tanulnak a gyerekek, majd Márton-napkor, ajándék lámpásokkal kísért felvonulást rendeznek. A programban a vásár mellett más fontos szerepe is volt a szülőknek. Az otthon elkészített süteményekből ilyenkor minden csoport megkínálja, megajándékozza a többieket, a finom csemegék mellé pedig gyümölcslevekből, a tél jellegzetes fűszereivel, szegfűszeggel, fahéjjal készült puncsot kortyolgattak a Munkácsy utcai ovisok. Dallos Szilvia
