Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-11-06 / 21. szám

2009. november 6. 13 Paksi Hírnök Hogy Volt...) Paksi Halászcsárda az 1980-90-es években A Paksi Halászcsárda egykori bérlőjével a piacon találkoz­tam. Gazdag Pista bácsi azon a pénteki napon is lángost sü­tött. Régi ismerősként köszön­töttem, majd egy fényképet tettem elé s megkérdeztem tő­le, hol készülhetett a fekete-fe­hér fotó? Azonnal rávágta: a Paksi Halászcsárdában, me­lyet a nyolcvanas évek máso­dik felétől a kilencvenes évek elejéig bérelt a Paksi Halásza­ti Tsz-től...- A dunaszentgyörgyi kis­­áruházat béreltem és vezettem, amikor megkeresett a Paksi Ha­lászati Tsz elnöke, s megkérdez­te, üzemeltetném-e a halászcsár­dát. Néhány hetes gondolkodás után igent mondtam a felkérésre s annak rendje és módja szerint megkötöttük a bérleti szerző­dést. 1987 áprilisában kezdtem a munkát, én voltam az első szerződéses üzemeltető, koráb­ban a tsz gondoskodott a mű­ködtetésről. Először hároméves bérleti szerződést kötöttem a fi­am nevére, mert a jogszabályok akkor nem tették lehetővé, hogy két kereskedelmi-vendéglátó egység szerepeljen egyetlen bérlő neve alatt.- Pista bácsi emlékszik a bér­leti díj összegére?- Emlékszem bizony! 125 ezer forint volt havonta.- Az bizony nem kevés...- Nem bizony! S ezért az összegért csupán a küszöböt léphettem át, az üzemeltetés és rezsiköltségek még ezen felül terheltek.- Hány fős személyzettel dol­gozott? Nem okozott gondot a bérleti díj, a munkabérek kifize­tése? Szabad kérdezni, mekkora forgalom volt az első időben?- Amikor odakerültem, hu­szonkilencen dolgoztak a csár­dában: szakácsok, pincérek, konyhalányok, adminisztrátor, takarító személyzet, az udvaros­­fűtő, no és a háromtagú Mokka Zenekar. Az első évben a bruttó árbevétel 6,5 millió forint volt. A forgalom kétharmada az élve­zeti cikkek - szeszesital, üdítő, kávé, trafik-áru, dohány - eladá­sából származott, egyharmad része származott csupán az étel­eladásból. A legnépszerűbb a halászlé, túrós csusza, valamint a paksi palacsinta volt.- Nagyon érdekes az árbevétel arányainak alakulása. így volt ez más vendéglátóhelyeken is?- Akárhogyan is volt más ét­termekben, én elhatároztam, hogy fordítok egyet a szokás­renden, és megpróbálok na­gyobb ételforgalmat produkál­ni. Átalakítottam az étlapot, megerősítettem a halétel-kíná­latot, megjelent a harcsa- és pontypörkölt. Dunaföldvártól a Sió csárdáig tíz darab hirdető­­táblát helyeztettem el az út mentén, 1991-re a bográcsban főzött halászlét apró, egy lite­res bográcsban szervíroztuk a vendégeknek vagy nagyobb négy-hat literes bográcsban tá­laltuk asztaltársaságoknak. És kérem, megfordult a bevétel aránya, 1991-re a Paksi Ha­lászcsárda elérte működésének második aranykorát - az első a nyitás után, a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére tehető. A nettó árbevétel ebben az évben tizenhétmillió forint volt...- Hogyan alakult a vendégek összetétele?- Kérem szépen, szerződést kötöttem a Mecsek-vidéki Uta­zási Irodával, akik rendszeresen Megülik az újbor ünnepét Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik, tartja a mondás. Pakson adott a lehetőség, hogy megóvjuk ma­gunkat az egész éves szomja­­zástól, ugyanis a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesüle­tének Márton napi újboráldásán a vendégeket ínycsiklandó ne­dűkkel váiják. A ceremónia idén is a megszokott rend szerint zaj­lik, a téren felállított sátorban. Vendégfogadó a Roger Schil­ling Fúvószenekar, a köszöntők után a történelmi egyházak kép­viselői megáldják az újbort, majd az alkalomhoz illő műsor­ral kedveskedik a megjelentek­nek Teli Edit versmondó, illetve a szekszárdi Muslinca férfikó­rus. Az egyesület részéről két hordóban válj a majd sorsát öt­ven liter fehér- és ugyanennyi vörösbor, amelyek mellé bárki elhelyezheti nedűjét, hogy megáldassék, mondta el Leber Ferenc, az egyesület elnöke, nálam álltak meg a turistacso­portokkal, hol reggelizni, hol ebédelni. A Paksi Halászcsárdá­ba jártak a Pécsi Sportegyesület focistái, a különteremben tartot­tak megbeszéléseket, majd fo­gyasztottak ételt az atomerőmű vezetői, vittek tőlünk halászlét Ausztriába üvegben, jól becso­magolt paksi palacsintát Sze­gedre. Megfordult nálam né­hány híresség is: Kállay Bori és Vitray Tamás... Rengeteget dolgoztuk: az épü­letet non-stop helyiséggel bőví­tettük, a berendezést lecseréltük, a környezetét felújítottuk - egy­szóval életem legszebb korsza­kát éltem abban az időben, a ki­lencvenes évek elején...- Pista bácsi mégis felmondta a bérleti szerződést...- Tudja, amikor a bérbeadó úgy emelgeti a bérleti díjat, mint kalapos ember a fejfedőjét, ak­kor előbb-utóbb súrlódásra, vi­tatkozásra kerül sor. A jó árbe­vétel, a saját tőkéből megvaló­suló fejlesztések (melyet a bér­beadó nem engedett „lelakni”), a népszerűség következtében - mely változásokat éles szemmel figyelték a halászati tsz-nél - 1993. január 1-jére a bérleti díj 203.500 forintra emelkedett, melyért továbbra is csupán az épület küszöbét léphettem át - 1994 végén aztán felmondtam a bérleti szerződést, melyet 1990- ben még tíz évre kötöttem... Fájó szívvel hagytam el a Pak­si Halászcsárdát. Gyönyörű éveket köszönhetek az egykori munkatársaimnak, a vendégek­nek, de a legtöbbet mégis a csa­ládomnak, akik mindvégig segí­tették a munkámat. Teli Edit hozzátéve, hogy a régi hagyo­mányt Kovács Mihály ötlete nyomán élesztették újra hét esz­tendővel ezelőtt, borversenyeik mellett újabb lehetőséget te­remtve ezzel a borászoknak, borkedvelőknek elmerülni a hegy levének csodálatos világá­ban. Mindenkit várnak novem­ber hónapnak tizennegyedik napján, délután három órakor megülni az újbor ünnepét, -gy-

Next

/
Thumbnails
Contents