Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-23 / 2. szám
2009. január 23. 19 Paksi Hírnök A Kápolna utcából a Naphegy térre (Folytatás a címlapról. Rovatunkban ezúttal Fach Ferencet, az MTI hírigazgatóját ismerhetik meg.)- Most adtuk ki a hírt, holnap piros riasztás lesz érvényben, reggelre ónos eső várható. Ha úgy gondolja, inkább halasszuk el a találkozót - szól a figyelmes telefon egy keddi délutánon. Hírözönben él, morfondírozom a hívás után, s a bennfentesek kiváltságával nézek körül - én már tudom, mi vár ránk holnap. Egy-egy információhoz hozzájutni: hatalom. Mindig mindenről tudni: emberpróbáló. Bár találkozásunkkor nem ez látszik. Nyugalom árad a hatalmas szerkesztőségből, mindenki teszi a dolgát, s az itt lévő, filmekből ismert főnöki üvegkalitkában sem tapintható a feszültség. Pedig Magyarország hírgyárában járunk, ahol a bevezetőben említett információmennyiség egy békebeli nap termése. A tét pedig óriási: itt dől el, mi válik hírré, s aztán mindezt hitelesen és megbízhatóan és nem utolsósorban gyorsan tovább kell adni, hiszen verseny van, mégpedig az internet megjelenésével könyörtelen.-Az én dolgom az MTI aktuális hirkiadásainak irányítása, felügyelete és koordinációja, s hogy megfelelő munkakörülményeket biztosítsak a kollégáknak, a laptoptól a háborítatlan munkavégzésig - avat be a kulisszatitkokba. Egy hírigazgató telefonja bármikor csöröghet. Amikor a rutin felborul és rendkívüli esemény történik, döntések sorozatát kell meghozni - rendkívül gyorsan. A reklamációkért is tartja a hátát - hiába, egy főnökre sok megpróbáltatás vár. Ezt a csengőhang némileg enyhíti: a Süsü a sárkány mégiscsak derűs nosztalgiát idéz. Ha már a nosztalgiánál tartunk, pályafutása a Kápolna utcai szülői házból, s a Vak Bottyán Gimnáziumból indult, és a közgazdaságtudományi egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán folytatódott. Sokan diplomatának álltak az itt végzettek közül, Pach Ferenc is kacérkodott a külügyminisztériummal. Végül a Magyar Távirati Iroda mellett döntött, s mint meséli, később, mikor külföldi tudósítóként belelátott a nagykövetségek szigorú hierarchia szerint működő életébe, bizony hálát adott a sorsnak döntéséért. Önállóság, felelősség, szabadság - így jellemzi a külföldi tudósító életét, ami komoly munkát takar. Mindemellett, azokban az időkben, mikor gyakorlatilag nem létezett belpolitikai újságírás, hiszen nem volt vita, s az volt a hír, hogy hány tonna virslit hoztak a majálisra, a külpolitikai újságíró volt a szakma krémje. - A főnököm is 1200 kilométerre volt - meséli mosolyogva, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Hiszen lazsálni nem lehetett, napi 6- 8 hirt vártak tőle, s óriási felelősség volt, hogy mit továbbít Németországról. Eleinte csak azt, amit hivatalosan ott is kiadtak, később már azt is megírhatta, amit maga tapasztalt. 1985-től 1988-ig volt berlini tudósító, a várost kettészelő fal számára nem csupán történelem. A kiküldetésre családja is elkísérte, sőt, előfordult, hogy felesége hosszabb időre magára maradt két pici gyermekükkel, s édesapja, a paksi parasztember, fia útmutatását követve repülőre ült, és ment segíteni. A 89-es eseményeket, akkori tudósító kollégájának besegítve élte meg. - Meleg helyzet volt - emlékszik vissza az októberi tüntetésre. Élőben hallhatta Gorbacsov keletnémet politikusokat bíráló, elhíresült beszédét, és részese volt az NDK karhatalom tüntetőkkel szembeni fellépésének. A falbontás itthon érte, de ő adhatta közzé: hajnali tudósító volt, mikor jött a fölfoghatatlan hír, nincs többé. Bonni tudósítónak már az egyesített Németországba tért vissza. Végigjárta a szamárlétrát, hiszen gyakornokként kezdte, s tíz éve annak, hogy a híreknek ő a legfőbb felelőse. Mint ahogy a külföldi tudósító is egy életforma, úgy a hírigazgató is az. A napindító értekezleten a szerkesztőségvezetők vannak jelen, s értékelik az előző napot, hogyan álltak helyt a hírversenyben. IMF látogatás, gázvita, bankrablás, ónos eső a tegnap rövid mérlege, s máris az újabb történéseken a hangsúly. Nem csak „házon belül”, interneten, újságokban is követi a híreket. - Megnézem, mi az, ami nem tőlünk van - tudom meg. A világháló teljesen átrendezte az újságírást, hiszen ha egy internetes portálon megjelenik egy nem megbízható információ, akkor legfeljebb öt perc múlva pontosítják. Az MTI ezt nem engedheti meg magának, a gyorsaság nem mehet a pontosság rovására, hiszen hitelét veszítené. - Fontos, hogy legyen kínálat. Ne csak primitív, komolytalan újságok legyenek, hanem igényesen működők is. Tudjon választani, aki mást akar. Akinek viszont mindegy, miből áll a hírblokk, annak nincs miről beszélni - sommázza. Valaha jogászokból, közgazdászokból, s egyéb pályát elsajátítókból lettek a „nagy” újságírók. Ma minden sarkon terem egy kommunikáció szakot végzett friss diplomás. Pach Ferenc hatodik éve tanít a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, s arra a kérdésre, hogy mit lát hallgatóin, röviden így válaszol: romló színvonalat. - Alig vannak néhányan, akiknek világos elképzelésük van, mit is akarnak csinálni. A többieknek ez csak egy divat - mondja. A nemzeti hírügynökségnél felsőfokú végzettség a kritérium, s hogy marad-e a gyakornok, azt a végzett munka dönti el. Nehogy adós maradjak egy magyarázattal, nevezetesen, a bevezetőben említett halászlével, s az ahhoz dukáló tésztával. Nemrégiben a Fertő-tó mellett járva kívánta meg a hallevet, amihez ott nem kínálnak tésztát. - De hát tészta nélkül nem tudom megenni - fakadt ki az éhes vendég, aki végül a cérnametélt és a csusza között választhatott... Pach Ferenc ma is hazajár, szülei már nem várhatják, de bátyja és családja, nagynénéi, nagybácsijai igen. Ugyan Vác jelenti már az otthont, de Paks a szülővárost, és ahogy mondja, a szíve csücskét. Dávid Ildikó
