Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-11-06 / 21. szám

Paksi Hírnök 4 2009. november 6. Javaslatot várnak a díjazottra A városi kitüntetések között a „Paks kultúrájáért” dijat kétévente adományozzák, legközelebb 2010. január 22- én, a magyar kultúra napján. A városházán most javaslato­kat várnak a díjazott szemé­lyére, aki a város kultúrájá­ért, a város hazai, illetve nemzetközi elismertségéért maradandót alkotott. A javaslatot, melynek rész­leteznie kell a jelölt azon tel­jesítményét, amely méltóvá teszi a kitüntetésre, legkésőbb december 20-ig lehet benyúj­tani írásban a város cimzetes főjegyzőjéhez. (Polgármeste­ri Hivatal, 7030 Paks, Dózsa György út. 51-53.) • • Ötvenhatra emlékezett a Fidesz Fáklyás felvonulást és ünnepi megemlékezést tartott a Fi­desz és a Fidelitas paksi szer­vezete október 23-án, amely már hagyomány. A menet útja a városháza előtti téren álló 1956-os emlékműhöz veze­tett, ahol Tóth Ferenc mondott beszédet. Az országgyűlési képviselő kifejtette, hogy a bukásában is fennkölt harc egyidejűleg volt forradalom és nemzeti szabadságharc, ezért példátlan a történelem­ben. Egyetlen eszmei alapja volt, érvényesíteni az őseink által örökbe ránk hagyott és Isten által megerősített jogun­kat a szabadsághoz. Felidézte az egykori eseményeket, a forradalom és szabadságharc _s leverését követő megtorlást. o Kiemelte: „valamikor megír­­| ják majd a történészek a nagy í magyar tragédiának ezt a sötét £ és megdöbbentő fejezetét is, a hazug bírósági tárgyalásokat, ahol a magyar fiatalok százait ítélték halálra vagy hosszú börtönbüntetésre, a deportáló vonatokat, amelyek szabad­ságharcos hőseink ezreit vit­ték Szibériába, a kolosszális bűnöket, melyeket a moszko­­vita bérencek, a forradalom elnyomása és megbosszulása érdekében népünk ellen elkö­vettek. (...) Valamikor majd csodálatos emlékműveket is fog a nemzet állítani a harcok­ban elesett és a börtönökben megkínzott, kivégzett mártír­jai számára. De mindez sajnos majd csak akkor fog bekövet­kezni, amikor a bűnösök és a bűnök jelenlegi haszonélvezői már vagy kihaltak, vagy egy­től egyig ki lettek ebrudalva a közéletből. Ez az idő még hát­ra van, de be fog következni.” - zárta ünnepi beszédét. Kohl Gyöngyi Aki betartja az íratlan szabályokat Magyar Gazdaságért Díjakat adott át október 23-ai nemzeti ünnepünk alkalmából Varga István miniszter. A díjazottak éppen tucatnyian voltak az or­szágból. Köztük Góla Sándor paksi kereskedő, aki - mint a méltatás szólt — pályázati ta­nácsadói, valamint a kereske­delmi szakmában és a vállalko­zói utánpótlás-nevelésben nyújtott teljesitménye elisme­réseként mint a Kereskedők és Vállalkozók Tolna megyei szervezetének elnöke kapta az elismerést. Góla Sándor, mint elmondta, magánkereskedővé válása óta, 1981-től tagja a szervezetnek. Akkor evidencia volt, hogy be­lép, a következő évben tisztsé­get is vállalt. Az elnöki posztot ’94 óta tölti be. Ezt szerettem volna mindig is csinálni, reagál a kérdésre, hogy miért lett magánvállal­kozó abban az időben, amikor ez még nem volt olyan általá­nos. Eredeti szakmája autó­szerelő, de kereskedővér csör­gedezik benne, édesapja is ke­reskedő volt. - Független va­gyok, a magam ura, a saját el­képzeléseimet tudom végre­hajtani - sorolja az előnyeit annak, ha valaki saját üzletet vezet. A kezdeti időszak volt a legkönnyebb, mondja. Egy­részt - ugye - húsz év nagy idő, ma már nem veszi olyan könnyen az akadályokat, más­részt szerinte a liberalizált pi­ac még nem állt teljesen hely­re Magyarországon. Nem tisz­tultak le a viszonyok, nincs nagykereskedés, kiskereske­dés, nem alakult ki a klasszi­kus kereskedés, vélekedik. Ezt persze tetézi, hogy kicsi a vá­sárlóerő, a fizetőképes keres­let. Ha ez nem volna, az sem okozna gondot, hogy a folyton változó jogszabályokhoz, vi­szonyokhoz alkalmazkodja­nak a vállalkozók, mondja. Hozzáteszi, hogy régen, ami­kor ő indította az autóalkat­rész-kereskedést, és belépett a KISOSZ-ba, a szervezet kép­viseletében havonta végigjár­ták a megyét, hogy tanácsok­kal segitsék a tagságot. Most már megváltozott a világ, nem is engednek bepillantást a kár­tyáikba a kereskedők, vendég­látósok. A szervezet szerepe maradt: tagjainak érdekképvi­seletét látja el, képzéseket szervez, vizsgáztat, igyekszik munkahelyteremtő pályáza­tokban segítséget adni. A KISOSZ-ban - meséli - nagyon jó társaság kovácsoló­­dott össze, megtalálta azokat az embereket, akikkel jól tud­nak együtt dolgozni. Néhá­­nyukkal a Tolna Megyei Ke­reskedelmi és Iparkamarában is együtt dolgoznak, ahol Góla Sándor elnökségi tag. Ezek a funkciók nem adnak napi fel­adatot, de ahogy korábban, most is megoldja. Ha elszólítja a kötelesség, bezárja az üzletet- mert, hogy egyedül csinálja, nincs alkalmazott - és megy, hogy intézze az ügyeket. Meg­tehetem, nyugdíjas vagyok, a magam ura, teszi hozzá moso­lyogva. A kérdésre, hogy miről is­merszik meg a jó kereskedő, azt mondja: a tisztesség fontos dolog, be kell tartani az íratlan szabályokat. Vida Tünde Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents