Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-10-23 / 20. szám
Fotó: Molnár Gyula 2009. október 23. 15 Paksi Hírnök A fa és a betű bűvöletében Kacsó Tibor az 1990-es évek közepén települt át feleségével székelyföldi otthonából Paksra. A tornatanár-teniszedző hamar alkalmazkodott a helyi körülményekhez, s szinte ismeretség nélkül illeszkedett be először a teniszező paksiak közé, majd a városi közösségbe. Az egykor asztalosnak készülő, később testnevelési egyetemet végzett székely tanított elemi iskolában, középiskolában, vezetett sportiskolát és tornacsoportjaival folyamatosan az élvonalban szerepelt. Amikor először írásra adta a fejét, még nem gondolta, hogy szinte évente jelentet meg kötetet, melyekben néhány kivétellel Erdélyről, a székely emberek életéről készít rendhagyó leírást az olvasók számára. Legutóbbi könyve Pirkadatok és szürkületek a székely fővárosban címmel jelent meg, melynek bemutatója előtt így vallott önmagáról, írásairól: „Újabb szerény írásommal szeretném megörvendeztetni olvasóimat, akik úgy érzik, hogy Erdély és annak magyar ajkú népe a magyar nemzet részei. Korábbi verseimmel és írásaimmal is igyekeztem Erdélyt megismertetni és általuk közelebb hozni az Anyaországhoz. Első irodalmi próbálkozásaim helyi, megyei és országos folyóiratokban jelentek meg, melyek felkeltették Erdélyt kedvelő olvasóim figyelmét, írásaim egy része bemutatásra került a paksi művelődési házban, néhai Jancsó Adrienne Kossuth-díjas művésznő védnöksége mellett, valamint Budapesten, a Magyarok Házában, Győrben és Tatabányán, ahol országos elismerésben részesültem. Több versemet Baranyi Ferenc, József Attiladíjas költő lektorálta.” S ha ismerősei az utóbbi hónapokban megkérdezték tőle, mi újság, biztosan a legújabb kötetéről kezdett mesélni, hiszen az októberi kötetbemutató izgalmai hónapok óta foglalkoztatták. Ahhoz, hogy közelebbről megismerhessük őt, nézzünk bele az új könyvbe, mely nem más, mint egy útleírás, ami jelen esetben történelmi bejárást jelent, érzelmi macskaköveket, valószerűtlenül bevehetetlen kanyarokat, kis közökbe vezető keskeny, egyensúlyozásra kényszerítő járdákat — sáros időben, a XX. század második felében. A regény az egykori székely fővárosban élő két család életébe nyújt betekintést 1940-től (amikor a várost a második bécsi döntés után visszacsatolták Magyarországhoz), egészen 1990-ig. Ötven év családi-történelmi képei rajzolódnak ki az olvasó előtt, aki észre sem veszi, részese lesz a történetnek. A szerző fegyelmezett szenvedéllyel, visszafogott érzelmekkel fogalmazza meg egy szenvedélyekkel és szenvedésekkel teli kor székelyföldi életképeit. Korábban megjelent regényei, versei, elbeszélései hasonló alapokon, a Székelyföld iránti szeretetén, a szülőföldhöz való viszonyán nyugszanak. A szerző a művei eladásából befolyó összes bevételt közösségi, társadalmi célokra Tehetségesek, fiatalok Sarlós Lilla Legutóbbi sikerét a Regélő mesemondó verseny idei fordulóján érte el a harmadik osztályos kislány, aki már óvodás korában sok mesét, verset, mondókát hallgatott, és nagyon könynyen megjegyezte azokat. Tiszta, szép, érthető beszéddel és hibátlanul mondta el az említett versenyen Benedek Elek: Az időjós című meséjét, amelyért különdíjat kapott. Számos városi és megyei versenyen járt már a kilencéves Lilla, és helyezés, díjazás nélkül sosem tért haza. Katz Margit tanítónő mindig számíthat a kislányra a versenyeken, segít az irodalmi művek kiválasztásában és a felkészülésben is. Lilla elmondása szerint kicsit izgul verseny előtt, a színpadon már magabiztosan lép a közönség elé, és ezt a Benedek Elek mesét különösen szívesen mondta el, mert humoros, vidám történet. A kitűnő tanuló kislány sokat olvas, a meseirodalmat már szinte teljesen kimerítette, a korosztályának szóló regényekből is sokat ismer, és mostanában már a ajánlotta fel. így lesz ez legújabb regénye értékesítésekor is. Az eladásból származó öszszeget a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarnak ajánlotta fel... így gondolkodik a világról egy érzékeny sportember, akinek minden kötetbemutatóján zsúfolásig telt a Városi Művelődési Központ nagyklubja. Akinek lakásában, az előszobában, gyermekkora tárgyainak általa faragott kicsiny másai fogadják a vendéget. A vendéget, akit a saját maga által készített székre ültet, a szekreter mellé, mely szintén az ő keze munkája. Mert ahogy mondja, székely ember nem tud meglenni a fa nélkül: szüksége van az illatára, a belőle készült tárgyakra, a dologra, melyet csak a fafaragás alkalmaival élhet meg. S hogy mit jelent neki választott otthona, Paks? Gyönyörű éveket: Paks befogadó város, ahol megtalálta a felesége és saját maga számára a hétköznapok nyugalmát, az ünnepnapok harmóniáját. Teli Edit klasszikus irodalomból is válogat. A zenei világban is otthonosan mozog, egy év szolfézs után már hangszeren kezdett tanulni. Jelenleg másodikos zongorista Kovács Mária tanárnőnél a Pro Artis művészeti iskolában, ahol a kórus tagja is lett szeptembertől. Lilla a tanulás, az olvasás, a zene mellett sportol is, három sportággal ismerkedik egy összetett edzésprogram keretében: ez a floorball, a röplabda és az atlétika. Minden nap szorgalmasan tanul, heti kétszer jár a zeneiskolába, rendszeresen gyakorol otthon a zongorán, két nap délutánján jár edzésre, versenyekre készül, ha kell. Mindezt felnőtteket meghazudtoló szorgalommal, kitartással és természetességgel.-bézsé-
